Kalapos Éva: D.A.C. (Nem gyerekjáték)
Megint csak 24 óra kellett ahhoz, hogy kiolvassam, viszont a
véleményt már egy ideje érlelem magamban, mert igazság szerint nem tetszett
annyira: amilyen jó volt a harmadik rész, azt a magasságot most ebben a
kötetben már nem igazán sikerült megugrani, ez inkább tűnik amolyan átkötő
regénynek, de talán a következő már hozni fogja a korábbi formát, legalábbis
nagyon remélem.
A történet nem bővelkedett meglepő fordulatokban, és még
csak olyan jelenet sem volt, ami gyomorszájon vágott volna. Ugyanakkor a
dialógusok – leginkább viták – erőteljesek és nyersek voltak, el sem akartam
hinni, hogy ennyire bele tudom magam élni egy könyvbeli vitába. Itt most
konkrétan Dani és Flóra veszekedéseire gondolok, ahogyan például az ex-kérdést kezelték.
Persze ezen kívül is voltak dolgok, amelyek kifejezetten tetszettek, ebben a
negyedik részben például sokkal több szó esett a családról, mint az eddigiekben
összesen, jó volt már ezt a szálat is mélyrehatóan átbeszélni, reális volt, és
érzelmileg annyira kimerítő, hogy örültem, amikor épp senki sem volt haragban a
másikkal.
Amit még szeretek a D.A.C.-ban – és most már látom, hogy olyasmi
is akad, ami mégis inkább tetszett, mint nem – az az, hogy nem a főhős körül
forog az egész univerzum, hanem minden karakternek megvan a saját élete, amibe
még mi sem láthatunk bele; előttünk is maradnak titkok. Hús-vér emberek lépnek
elénk, akik nagyon ki vannak találva, és ez megint egy pozitívum. Az Apa karaktere
érdekes, eddig nem tudhattunk meg ennyit róla, mert az apa-lánya kapocs hosszú
időn keresztül tabu volt, de jó, hogy ledőlt ez a fal is. Geri pedig néha
felnőttebb, mint Flóra és kezd a kedvenc szereplőmmé válni (HŐSÖM!!), és
szerintem jogosan, hiszen tanul a tapasztalataiból, szereti a családját,
átlátja a problémákat, viszont ha maga Flóra is átlátna, akkor talán túl
könnyen mennének a dolgok…
Viszont nagyon zavart a könyvben, hogy eltűntek a filmes
utalások, persze a címek ott vannak, de ezeken kívül hol marad az egy-egy
jelenethez hasonlítgatás, vagy hová lettek a színészek, vagy bármi? Pedig már
úgy vártam…
Hol vannak a Vad Fruttik? Oké, hogy nem lehet őket egész életünkben
imádni, de hogy így egy szó se essen róluk a második kötet óta, pedig akkor hőseink
még koncerten is voltak. Ginny imádta, Flóra folyamatosan dúdolta, és most
sehol sincsenek. (Ahogyan más zenék se nagyon. Se film, se zene? )
A borító pedig, hát istenem, ezek már nem lesznek jobbak,
ugye? Most majd jön valami piros vagy fekete és egy kéz mondjuk, ami szívecskét
mutat?
Összeségében: 6/10
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése