Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Ezt a könyvet nem kaptam, hanem nyertem. Akkor még nem tudtam milyen kincset adnak a kezembe. De idővel természetesen erre is fény derült, és most elmondom róla a véleményemet. 

 Tartalom: 

„Bezzeg az én időmben nem csavarogtak fiúkkal a lányok.” "Bezzeg…" – mondják mindenre a felnőttek. Katit azonban nem érdeklik a régi történetek, ő most tizenöt éves, most szerelmes, most akar boldog lenni. Csak az első bál éjszakáján ébred rá: 1941-et ír a naptár, amikor a történelem, a felnőttvilág bármikor elszakíthatja őt szerelmétől, akár örökre is.

Fehér Klára könyve az egyik legnépszerűbb ifjúsági regény. Mi lehet a titka? Talán az, hogy egy ilyen szomorú korszakról is képes bölcs derűvel mesélni. A szeretni való szereplők, a humoros helyzetek a mai olvasó számára is közelivé, átélhetővé teszik Kati és Laci történetét.

 Katinak, a főszereplőnek nemhogy az unokája, de még a dédunokája is simán lehetnék. Ez így most belegondolva nagyon is furcsa, hiszen akkor az ő lánya (akinek ugye el akarta mesélni a történetet) az az én nagymamám lenne. 

Ez a regény sok molynak kimaradt a kamaszkorából én viszont pont jókor találkoztam vele.
Most majdnem annyi idős vagyok, mint a hősnő (már csak pár hónap), bár én még nem tervezem a férjhezmenetelt, és az is igaz, hogy nem kopogtat a háború.
Végre egy lány, aki nem annyira tehetős. Komolyan mondom, a mai tiniregényekben állandóan a gazdagok vannak a középpontban.

 Ez a történet nagyon is reális, aranyos, ártatlan, korhű és szívszorító.

Igazából nem erre számítottam, és ha lehet, kicsit több izgalmat raktam volna bele. És persze kíváncsi lettem volna arra, mi lesz a kettejük történetének a vége.
Egy dolog iszonyatosan irritált : Kati becézése. Ki a csuda hívná úgy a kedvesét, hogy "Fókapofa"? 
 
Persze a történet maga gyönyörű, nagyon szépen kidolgozott és átgondolt.

Viszont így, hogy nem én írtam, nem bántam volna egy epilógust (kíváncsi természet vagyok). Így nincs kijelölve a történet befejezése, magamnak kell kitalálnom. 

Ez a mű természetesen itt marad a könyvespolcomon és megbecsült helye lesz.  

Úgy összességében: 9/10

Eredeti megjelenés : 1966

Varró Dániel: Szívdesszert

-kis 21. századi temegén
 Napok óta mindenhol szerelemre bukkanok, ezért most egy szerelmetes, csodálatos rigmusokat tartalmazó kis olvasmányt ajánlok.

Tartalom:

Varró Dániel verseskötete a szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, mint egy kis szerelmi enciklopédia. A kapualjakat és mozikat, strandokat és libegőket, reggeleket és estéket, féltékenységet, boldogságot. A költőtől megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik. Rímjátékokban azonban most sincs hiány, és a témát változatos költői formákban járja körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig. 
A verseskötet most hangoskönyv formájában jelent meg, melyet Mácsai Pál előadásában hallgathatunk meg.

Saját vélemény:
 

Ez nem egy könyv, inkább egy versgyűjtemény,  a szerelemről.

Egy kapcsolat története. A szonett azt boncolgatja, hogyan is szeretne szakítani, míg a mellette álló versek mind-mind a fülig szerelmes állapotot idézik. 

Szerelem volt első olvasásra.

Mivel nemrég volt Valentin nap (tegnap), gondoltam kirakok valami szerelemmel kapcsolatos bejegyzést. Egész héten ezt a verseskötetet bújtam (mivel regényre nem nagyon volt időm), lassan haladtam vele, egyenként ízlelgettem ezeket a kis szösszeneteket, amik valami eszetlen jól vannak „megkomponálva”. Volt, amit sokáig ismételgettem magamban és volt,hogy csak úgy, egy random pillanatban (például kémiaórán) eszembe jutott néhány sora és olyankor lehetetlen nem mosolyogni.

Valakinél láttam molyon, hogy ezt a kötetet egy desszertes dobozhoz hasonlítja, és a versek mind-mind különböző kis édes, gyengéd, ínycsiklandozó bonbonok. Köztük van marcipános, étcsokis, mogyorós, joghurtos stb.

Az illusztrációk szerintem túl modernek (ebben a nagyon modern könyvben), el tudtam volna képzelni valami nagyobbat, valami színeset, valami virágzót (vagy éppen száradtat).

Még sokszor át fogom böngészni.

Kedvenc szösszeneteim:

„azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szívednek”

„ A szíved mint a megszáradt perec, törjön ketté, ha véle mást szeretsz.”

Mindenkinek tiszta szívből ajánlom ezt az aprólékosan kidolgozott édességet.

Úgy összességében: 10/10 

Varró Dániel 1977-ben született Budapesten.

Eredeti megjelenés: 2007

Kiadó: Magvető 

Rácz Nóra illusztrációival

Honnan szereztem:  Könyvtár (és sajnos lassan vissza kell vinnem)

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Majd újra lesz nyár…

Fülszöveg:

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”

„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”

Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg azután, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitör a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében.

Saját vélemény:

Ez egy nagyon furcsa könyv volt.

Csak most tudok írni róla, mivel azt hiszem, csak mostanra sikerült megemésztenem, bár még így is hosszan ott fog motoszkálni a fejemben.
Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy mit tennék, ha ITT és MOST kitörne a háború, vagy ilyesmi. Mennyire rémisztene meg, vagy mennyire lennék ettől zavarodott. (Szerintem azt se tudnám, melyik a jobb és a bal kezem, de lehet, hogy teljesen más hatást váltana ki belőlem, például: felelősségteljesebb lennék és még a gyökeret is megenném.) 

Brutális könyv, egy háború, ijesztően reálisan ábrázolva.(De szerintem a mai fegyverekkel országokat, földrészeket is azonnal el lehetne elpusztítani. ) 

Egy 15 éves nagyvárosi lány szemszögéből láthatjuk az egészet, aki elég naivan látja a helyzetet (egészen a könyv közepéig), és amikor leesik neki, hogy mi is történik, megismerjük azt a Daisy-t, aki a jég hátán is megél és tudja tartani a lelket a 9 éves unokahúgában.

Az elején az írónő bámulatosan mutatja meg, hogy milyen is egy angliai vidék, sok zölddel, mezőkkel, dombokkal, növényekkel és mindenféle állatokkal. Ehhez pedig ott volt a hangulat a felszabadult boldogság, felhőtlen öröm és a nyári szünidő együttese, ami (szerintem is) a világ egyik legjobb dolga. 

 A könyv közepétől azt hittem, tudom mi lesz a vége. De igazából nem erre számítottam.

Valami szebbre, jobbra, nem ennyire nyersre, nem ennyire 
fájdalmasra. (Mármint nyilván lehetne még tragikusabb, bár nem is tudom… jobban örültem volna, ha bármi más lesz a vége.) Lehet, hogy ez egy kicsit zavaros, de az érzéseim is azok ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Nekem nagyon is rövid volt. Lehetett volna folytatni, de hát ezt már mindenkinek magának kell továbbgondolni. (Így viszont legalább kitalálhatok valami más befejezést!)

Mintha a Hosszú jegyességet látnám magam előtt (a filmet).

SPOILER!!


Szintén háborús, és a vége is hasonló.

SPOILER Vége!

Itt van a film trailere, ami nekem személy szerint nagyon bejött. A filmet lehet, hogy nem nézem meg soha (mert nekem para), de azért másoknak bejöhet.

8/10

john green csillagainkban a hiba avagy ehhez tényleg kell egy csomó zsepi?

Egy erős könyv.

Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Két hónap után betévedtem a könyvtárba. A polcok közt egyszer csak megláttam egy élénk kék borítót. Mivel én általában „színre utazom”, tehát színről állapítok meg dolgokat, azokra csapok le, amiknek tetszik a színe, tudom ez így elég felületesnek hangzik, de a megérzéseimben ritkán csalódóm, és most sem kellett.

Egy erős regényt találtam a csodálatos borító alatt.  Egy olyan regényt, amelynek sikerült megérintenie. (Először a Semmi óta, ami akkor nagyon kiakasztott.) Ennél is könnybe lábadt a szemem, itt már az olvasás közben – a Semminél is végig bennem lappangott és nem tudtam semmit tenni.

Igaz előtte is hallottam a könyvről, mivel egy ideig a csapból is ez folyt. Nagy elvárásokkal kezdtem bele.Még sose hallottam olyanról, hogy egy férfi egy 16 éves lány szemszögéből írna. Érdekes volt.

 Ebben a könyvben mindenkit csak szeretni lehet, főleg ezért nehéz olvasni – rossz, amikor fájdalmuk van azoknak, akiket megszerettünk.
Kedvencem: Isaac, szegény Isaac, rájárt a rúd. De csak semmi spoiler, nem fogok semmit elárulni.

Idézet tőle: 

„Én vesztem el a szemem világát, és ő nem tudja feldolgozni.”

Meglepődtem, mert az előző olvasmányom pont az Anne Frank naplója volt, így még ahhoz is kaptam plusz infókat. A vége tartogatott meglépetéseket. Körülbelül ekkor kezdett hatni az eddigi információáradat.
Sokkolt, de nem sírtam, mert mindenki azt mondta, ezen zokogni kell/fogok/nembíromki de nem is tudom, persze ez nem azt jelenti, hogy nem érintett meg, hanem azt, hogy én ilyen típusú ember vagyok.
 
Biztosan bennem marad, ez a könyv mély nyomokat hagyott.

Idézet:

"Egyes turisták azt gondolják, hogy Amszterdam a bűn városa, holott valójában a szabadság városa. Csakhogy a szabadságban a legtöbb ember a bűnt látja."

Nyáron a film is a mozikba kerül. (Már nagyon várom)

A kérdésre még nem igazán válaszoltam, elég sok molytársamnak szüksége volt zsebkendőre, de ez nálam kimaradt. (Azért, ha olvassátok legyen nálatok, hátha kell )
:) 

Oké? Oké. :)                                                10/10