Januárban olvasottak

Ez az év első bejegyzése, tudom, hogy már február van, de most érett meg rá az idő. Csak akkor írok a könyvekről, ha azt érzem, hogy mindenképp meg kell osztanom másokkal az olvasós élményeimet. Rengeteg mindent csináltam januárban, többször voltam színházban, kiállításon, sőt még egy kiállításban rendezett slam poetry estre is benéztem, egyszóval csak úgy döntöttem magamba a kultúrát. Ezek mellett persze a könyvtárba járás sem maradt el és azért olvasni is volt időm.  Az év eleje óta olvasott nyolc könyvből, arról a háromról írnék, amit a legjobbnak találok, ezeket mindenképp meg kell említenem.

Mary Hooper: Eliza Rose

Történelmi romantikus, erős tündérmesés jelleggel. Tipikusan már az első oldalnál tudod, hogy mi lesz a történet szerelmi szálának a vége, de nem is ez volt a fantasztikus a könyvben, hanem a körítés, ami azért olyan izgalmas volt, mert teljesen bele tud rántani az 1667-es Londonba (amit amúgy imádok, mint történelmi korszakot).  Az írónőtől nem ez volt az első könyvem, sőt, már írtam is a könyveiről ITT,  azok is mind a 17. századi Londonban játszódnak, de ez felülmúlta az előző kettőt.  9/10

Anna Woltz: Black Box

 

„A világ nem rózsaszínű műanyagból van.”

Mostanában több Tilos az Á könyvet olvastam, és egyre jobban szeretem ezt a kiadót, mert eddig még egyszer sem csalódtam bennük. A Black Box kőkemény társadalomkritika, tükör, elsősorban a mi korosztályunknak. Az első fejezetekben ez még nem olyan feltűnő, viszont ahogy egyre mélyebbre merülünk a sztoriban, megérezzük rögtön, hogy itt valami nagyon nincs rendben, és annyira kísértetiesen hasonlított a mai világra, hogy megrémültem, mi van, ha csak én nem veszem észre, hogy ilyen rossz a helyzet. (Mondjuk, én eleve kicsit paranoiás vagyok…) A történet leginkább a valóság show-k és a közösségi média körforgásában elvesző tinédzserekről szólt, elég komplex könyv, úgyhogy aki nem olvas figyelmesen, az egy látszólag lezáratlan történetet kap. Nagyon tanulságos könyv volt, sokáig nem tudtam szabadulni a hangulatától.  10/10

Tóth Krisztina : Pillanatragasztó

 „Ha minden mindennel összefügg, ha a világ végtelen számú különböző rajzolata mégis csak egymásra kopírozható, és a sok vonal egyetlen, legvégül értelmezhetetlen ábrává áll össze, akkor minek külön-külön bogozni, ujjunkkal követni mindet?”

Sokkal jobban tetszett, mint a Porhó (Tóth Krisztina verseskötete). Imádtam a novellákat, kivétel nélkül az összeset, mély nyomot hagytak bennem, gyakran napokkal később jutnak eszembe egyes mondatok, amiknek a jelentésére vagy a súlyára csak később éreztem rá. Kedvencem a Napfogyatkozás című történet, egyrészt mert egyszerűen gyönyörű, másrészt, mert a szülinapomon játszódik (egy nappal a napfogyatkozás előtt), azt ki is írtam (kézzel!) hogy bármikor elővehessem és olvasgathassam. Amint lehet megveszem magamnak a kötetet. 10/10

Ami nem érte meg, hogy elolvassam:

Hilde Østby: A vágyakozás enciklopédiája

Ez a könyv egy lufi volt. Nagyot csalódtam benne, mert hiába a csodaszép borítás, ha belül semmi értelmes sincsen. Tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet a semmiről könyvet írni, ami persze sok oldal és úgy tűnik, mintha értelmes lenne. Ez is novellagyűjtemény, felejthető történetekkel, amikbe egytől egyik a saját kielégítetlenségét fogalmazza meg az írónő valamilyen módon – igaz az elején sem állította, hogy ez a beteljesült vágyak enciklopédiája lenne, mégis egy idő után unalmassá válik. Nem éri meg időt pazarolni rá.  3/10

Mary Hooper: Édességek kicsiny boltja

Ez az a könyv, amit csak a címe alapján választottam ki, anélkül, hogy utánanéztem volna, miről is szól. A cím után egy kedves habos-babos rózsaszín tiniregényre gondoltam a régi Londonban. De miután elolvastam hááát, új következtetést vontam le, a cím egy brutálisan reális könyvet takar.

Író: Mary Hooper

Mary Hooper világszerte népszerű gyermek- és ifjúsági könyvek szerzője. Regényei cselekményeit általában történelmi események köré szervezi. Angliában, Henley-on-Thames-ben él.

Fülszöveg:
Hannah, a vidéki kislány, az Úr 1665-ik esztendejében Londonba kerül, nővére, Sarah édességboltjába, kisegítőnek. Életében először jár a nagyvárosban, de izgatott örömét lehűti a fogadtatás – Sarah legszívesebben hazaküldené. London városában ugyanis felütötte fejét a rettenetes betegség, a pestis. A naiv vidéki lányka szemén keresztül látjuk a korabeli londoni életet, érzékeljük hangjait, illatait. Hannah izgatott érdeklődését kezdetben a nagyváros változatossága ragadja meg, s életében először találkozik a szerelemmel – ám napról napra növekszik a megállíthatatlannak tűnő veszedelem, ahonnan csak merész kaland során sikerül a menekülés… A regény függelékében a legízletesebb korabeli édességek receptjeit is megtalálhatjuk.

Eredeti cím: At the Sign of the Sugared Plum
Megjelent: 2003


Saját vélemény:

Ezt a könyvet először is egy netes ajánlás miatt vettem a kezembe. A címe nagyon megtetszett és úgy döntöttem, mindenképp el akarom olvasni. Nem is bántam meg, tényleg jó történet, de azért ilyen (brutális) realitást nem vártam volna. De ez így jó, ahogy van.

Amikor elkezdtem olvasni, egyszercsak belecsöppentem a Cukrozott Szilvába és mindent Hannah szemével láttam: ugyanúgy megszerettem Miut, Tomot, az ottani életet, Abbyt és persze azokat az ínycsiklandozó finomságokat is.

A vége nagy fordulatot vett (vigyázz, spoiler - sokáig azt gondoltam, a nővére meg fog halni, a nagyobb brutalitás kedvéért), végül sikerült megmenekülni a kisbabával és reménykedhetünk, hogy Tomot is viszontláthatja még, és nem fog „csókolatlanul” meghalni.

Ez a könyv tökéletes egy otthonülős délutánhoz, kezünkben egy bögre meleg kakaóval, miközben az esőcseppek folynak le az ablakon. :)

Érdekesség:
A kis édességbolt szerintem külön hangulatot ad a könyvnek.

Recept (vagyis a kedvencem a könyvből)

 Kandírozott rózsaszirom

Szedjünk szirmaira kinyílt vörös rózsákat, és távolítsuk el mindegyik szirom fehér alsó szélét. Szórjuk meg a szirmokat rózsavizzel (vagy mártsuk bele), majd terítsük ki papírtörülközőre és tegyük ki a napra. Szitáljuk rájuk a befőző cukrot. Kétóránként ismételjük meg az eljárást, minden egyes alkalommal fordítsuk meg a szirmokat, míg kristályosra nem száradnak. Helyezzük a szirmokat dobozba, selyempapír közé.

Egy biztos, most már örökre megmarad bennem: 1665 - pestisjárvány 1666 - tűzvész Londonban, úgy ahogy ennek kapcsán az akkoriban "nagymenő" holland festők képei is megragadtak bennem.

Nemrég megjelent a következő része is:  a Szirmok a hamuban.