D.A.C.-olunk de már negyedszer

Kalapos Éva: D.A.C. (Nem gyerekjáték)

Előző három rész linkjei: D.A.C. 1 D.A.C. 2 D.A.C. 3.

Megint csak 24 óra kellett ahhoz, hogy kiolvassam, viszont a véleményt már egy ideje érlelem magamban, mert igazság szerint nem tetszett annyira: amilyen jó volt a harmadik rész, azt a magasságot most ebben a kötetben már nem igazán sikerült megugrani, ez inkább tűnik amolyan átkötő regénynek, de talán a következő már hozni fogja a korábbi formát, legalábbis nagyon remélem.

A történet nem bővelkedett meglepő fordulatokban, és még csak olyan jelenet sem volt, ami gyomorszájon vágott volna. Ugyanakkor a dialógusok – leginkább viták – erőteljesek és nyersek voltak, el sem akartam hinni, hogy ennyire bele tudom magam élni egy könyvbeli vitába. Itt most konkrétan Dani és Flóra veszekedéseire gondolok, ahogyan például az ex-kérdést kezelték. Persze ezen kívül is voltak dolgok, amelyek kifejezetten tetszettek, ebben a negyedik részben például sokkal több szó esett a családról, mint az eddigiekben összesen, jó volt már ezt a szálat is mélyrehatóan átbeszélni, reális volt, és érzelmileg annyira kimerítő, hogy örültem, amikor épp senki sem volt haragban a másikkal.

Amit még szeretek a D.A.C.-ban – és most már látom, hogy olyasmi is akad, ami mégis inkább tetszett, mint nem – az az, hogy nem a főhős körül forog az egész univerzum, hanem minden karakternek megvan a saját élete, amibe még mi sem láthatunk bele; előttünk is maradnak titkok. Hús-vér emberek lépnek elénk, akik nagyon ki vannak találva, és ez megint egy pozitívum. Az Apa karaktere érdekes, eddig nem tudhattunk meg ennyit róla, mert az apa-lánya kapocs hosszú időn keresztül tabu volt, de jó, hogy ledőlt ez a fal is. Geri pedig néha felnőttebb, mint Flóra és kezd a kedvenc szereplőmmé válni (HŐSÖM!!), és szerintem jogosan, hiszen tanul a tapasztalataiból, szereti a családját, átlátja a problémákat, viszont ha maga Flóra is átlátna, akkor talán túl könnyen mennének a dolgok…

Viszont nagyon zavart a könyvben, hogy eltűntek a filmes utalások, persze a címek ott vannak, de ezeken kívül hol marad az egy-egy jelenethez hasonlítgatás, vagy hová lettek a színészek, vagy bármi? Pedig már úgy vártam…

 Hol vannak a Vad Fruttik? Oké, hogy nem lehet őket egész életünkben imádni, de hogy így egy szó se essen róluk a második kötet óta, pedig akkor hőseink még koncerten is voltak. Ginny imádta, Flóra folyamatosan dúdolta, és most sehol sincsenek. (Ahogyan más zenék se nagyon. Se film, se zene? )

A borító pedig, hát istenem, ezek már nem lesznek jobbak, ugye? Most majd jön valami piros vagy fekete és egy kéz mondjuk, ami szívecskét mutat?

Összeségében: 6/10 

Kalapos Éva : A harmadik D.A.C.

 Itt írtam az előző részekről D.A.C. 1. D.A.C. 2.

Fülszöveg:

A sorozat harmadik részében Flóra és barátai ismét olyan helyzetekkel találják szembe magukat, amilyenekkel még sosem találkoztak. Végre megtörik a jég, és Flóráéknál talán lassan helyreáll a családi béke, ezzel párhuzamosan azonban a lány magánélete egyre zűrösebbé válik. Flóra és Dani barátsága tovább mélyül, és fény derül arra, kik és miért zaklatják a fiút. Vajon hogy reagál a D.A.C. ebben a helyzetben? És mit tegyen Flóra, ha közben ő maga is egyre jobban összezavarodik a saját érzéseivel kapcsolatban? A hosszú, közös balatoni nyaralás alatt, tisztázódnak a dolgok vagy még jobban összekuszálódik minden? Születnek-e új szerelmek, lesznek-e nagy szakítások, hogyan alakul a társaság élete? Tarts te is Flórával, Zsanival és a többiekkel, és légy részese a D.A.C. 3. fergeteges nyári kalandjainak! 

Ez a könyv olyan, mint az ölelés. Mint ezernyi ölelés. Van köztük forró, hűvös, szerelmes, baráti, testvéri és csoportos is.

Még mielőtt belemennék a történet boncolgatásába, muszáj megjegyeznem, hogy Kalapos Éva megtáltosodott, mármint én nem tudom, hogy mi történt vele, de valami biztos, mert ez a könyv sokkal jobb, mint az eddigi kettő együttvéve (pedig azokat is szerettem). Ez vonatkozik a felépítésére, a karakterek kidolgozására, a stílusra, körülbelül mindenre.

Sikerült úgy átadnia írásban az érzelmeket, ahogy csak nagyon kevés író tudja és annyit sűrített a kötetbe, hogy a végén úgy érzi az olvasó, meg kell ölelnie valakit, mert benne is csordultig vannak az érzelmek.

Ezúton is küldök egy nagy ölelést az írónőnek, köszönöm az élményt.

Igaz hideg van, és végre a hó is esik, ez a könyv mégis visszarepít fél évvel. Amikor a D.A.C. tagjai két hétre lementek nyaralni a Balatonhoz, újra éreztem a nyarat, ahogyan sátraztunk a barátnőimmel, ahogy szalonnát sütöttünk, ahogyan csak élveztük az életet. És nem csak mi tettünk így, hanem Flóráék is, délig aludtak, a strandon süttették a hasukat, csak úgy elvoltak. Strandolás, szendvicsezés, bulizás, és persze óriási nagy beszélgetések. Persze ebből a kötetből sem maradhatott ki a dráma, ami kezdettől fogva kísér(t)i a D.A.C. életét. Az előző részekhez képest sokkal nagyobb, felelősebb döntéseket kellett meghozni. Fontos problémák kerültek terítékre, hogy csak egy párat említsek, a tolerancia, hogy mennyire meghatározó (vagy éppen nem) az anyagi háttér, és a szexualitás is. Ugyanakkor meglepett a hirtelen jött családi béke, nem számítottam ilyen egyszerű szálelvarrásra. Eddig minden kicsit inkább komplikáltabb volt – nem is értettem.

Persze, mint minden jó könyvsorozatnál itt is többet megtudtunk a főszereplőkről. De nekem még így is kevés, mármint persze tök szupi, hogy a képzeletünkre hagyja a karakterek külsejét, de valahogy egy kicsit több leírást szívesebben olvastam volna róluk.

Flórában megmaradt a superwoman képesség (ezt az előző kötet értékelésében említettem).

Daniról néha úgy éreztem, még mindig nem tudunk semmit, annyit biztos nem, amennyit én szeretnék, mert ha megtetszik egy karakter, én leginkább személyesen is megismerkednék vele – vagyis talán picit telhetetlen vagyok.

Kalapos Éva könyve kapcsán még néhány dolgot meg kell említenem, például hogy nem gondoltam, hogy ilyen fantasztikus a humora. Nem a Leiner Laura-féle fanyar humor, hanem az a ritkán szóló, de akkor teli szájjal kacagós. Viszont az írónő talán túl jó példát akar mutatni és nyíltan vagy a sorok között neveli az emberek lelkét, kicsit világmegváltós módon, ami persze nem rossz, bár itt-ott túlzásba esik vagy csak nagyon nyilvánvaló a szándék.

Nagyon kíváncsi vagyok a sorozat következő részére! 

A borító nem része a bejegyzésnek. Egyrészt azért, mert nem akartam, hogy lássátok, mielőtt minden jót elmondok egy tényleg fantasztikus könyvről, másrészt mert szinte fáj, hogy így néz ki. Tudom, nem én írtam, és nem is nagyon szólhatnék be rá, de meg kell tennem, hisz ez egy nagy negatívum, az eddig agyonimádott könyvvel kapcsolatban. Ha valakit mégis érdekel, akkor ITT megnézheti.

Írónőről:
 Kalapos Éva, szabadúszó újságíró, imádja a filmeket és a sorozatokat, és meggyőződése, hogy a lelke mélyén egy életre megmaradt tinédzsernek. Nyíregyházán született, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium német-magyar két tannyelvű tagozatán érettségizett, majd hosszas útkeresés után a Károli Gáspár Reformárus Egyetem magyar szakán szerzett diplomát.Több mint 15 éve énekel különféle zenei formációkban, Másik Szoba nevű együttesével kortárs költők verseit dolgozzák fel.Irodalommal gyerekkora óta foglalkozik, utóbbi években több irodalmi elismerésben részesült.

Kiadó:Manó könyvek
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 304 oldal

Kalapos Éva: D.A.C. 2- Rázós utakon

Itt írtam az előző részről: D.A.C.

„Inkább a borzalmas vég, mint borzalmak vég nélkül.”

 (Murphy törvény)

Fülszöveg:

Jaj, ezek a fiúk! A D.A.C. létrejöttével Flóra körül lassan rendeződnek a dolgok, de Márk még mindig tartogat meglepetéseket a számára. Bár először úgy tűnik, minden a lány reményei szerint alakul, a fiú hirtelen furcsán kezd viselkedni, mintha rejtegetne valami sötét titkot Flóra elől… Eközben a Fellegi családban is tovább bonyolódnak a dolgok: Geri viselkedése egyre aggasztóbbá válik, gyakran tűnik el ismeretlen helyekre, gyanús alakok társaságában. És mindennek a tetejébe Flóra múltjából felbukkan egy rég látott ismerős, Dani is, hogy mindent összekuszáljon. Még több szerelem, még több rejtély és még több barátság vár ebben a kötetben!

„Az jutott eszembe, hogy a gimis szerelmem néhány vonásában hasonlított a Zsanira – például a nevében –, és végig az ő arcával helyettesítettem be  a szereplőt. Ez sokáig jól működött, és láttam magam előtt a körömlakkal bevont délutánokat (...)”

Likó Marci, Vad Fruttik

Szerintem...

Flórának nem csak átlagos tini problémákkal kell megküzdenie, hanem az őt és a családját ért veszteséggel, édesanyja halálával. Ezt nem heverte ki senki a családból, és úgy tűnik, majd’ minden baj és nehézség ebből fakad.

A család tragikus helyzete nem egyedülálló eset, sajnos az én környezetemben is van olyan család, ahol meghalt az édesanya, így bár szerencsére nem velem történt, mégis nagyon bele tudtam élni magam, mintha az írónő rólam, velem, vagy nekem mesélné el az egész történetet. A stílusa, hangneme nagyon közvetlen, olyan érzést kelt, mintha tényleg bele lehetne látni egy tininek az életébe, olyan dolgaiba, amik veled, velem, vagy bárkivel megeshetnek.

Az első kötet végére feltorlódó drámák a második részben még nagyobb drámákba csapnak át, és a végén már attól fél az ember, hogy csak tragédia lehet a vége. Mint ahogy egyszer egy humorista így foglalta össze Shakespeare műveit: „Cselt szőnek, csalnak, csókolóznak, aztán fűbe harapnak, vége a darabnak.”

Annyira kaotikussá válik a helyzet, annyi a titok és titkolózás, hogy az embert már az sem lepné meg, ha valamelyik főszereplő halálos betegséget kapna, és tíz oldal múlva már alulról szagolná az ibolyát. Holott a kötet kétharmadáig mintha nem is történne semmi, és csak ülnek és tűrnek és várják, hogy történjen valami. Lehet, hogy ez indítja be Flórában a „mostmindentrendbeteszek-méghanemisazéndolgom” késztetést, ez hozza ki belőle a Superwomant, bár amit csinál, nem mindig sül el jól. De ha már itt tartunk, térjünk át a karakterekre, főhősnőnk kikupálódott, nyitottabb és sokkal többet tesz azért, hogy jól érezze magát, elkezdte élvezni az életet és ebben nagy segítséget kapott a D.A.C.-tól. Ebben a kis társaságban segítik egymást, beszélgetnek, és ha valaki szomorú, azt azonnal észreveszik, és összekaparják, ha kell. Mindenkinek kijár egy ilyen társaság és a szerencséseknek megvan a saját D.A.C.-uk.

Geri a legijesztőbb szereplő, de talán azért, mert félek, hogy amit csinál, az tök normális reakció egy ilyen helyzetre. Csak borzasztó tehetetlenül nézni, még olvasóként is. Valószínűleg egyszerűen reális. (Azért meghatódtam, amikor kiderült, hogy a látszat ellenére nagyon is bírja a testvérét. „…de végig csak egy dolog lebegett a szemem előtt: Geri, ahogyan sorozatlövéssel elintézi a zónából kirohanó katonákat, hogy megmentse az életem.”)

Zsaninak, Ginnynek, Ákosnak és Áginak, látszólag nincsenek problémáik (már ha a „hogyan-manőverezzük-bele-csajunkat-az-első-csókba” fejezeteken átívelő stratégiai játékot nem számítjuk), és a könyv sem foglalkozik velük valami sokat. Minden a Fellegi család körül forog. Halász Dani azonban egy talány – eleve idegesítő volt, hogy Flóra tudja, de csak nem mondja…MI KÖZE EHHEZ A TÖRTÉNETHEZ? Az írónő ennek fel/megoldását az idők végezetéig húzza, és az olvasó már azt érzi, hogy az életben nem fogja megtudni, ki a fene ez a titokzatos félidegen, és mi a szerepe a történetben. Rém idegesítő volt Mark titokzatoskodása is, de ebből spoiler lenne, ha folytatnám. A könyv háromnegyedénél elbizonytalanodtam, olvassam-e tovább? Már abban sem voltam biztos, hogy tudni akarom, mi a vége. Viszont azt kell hogy mondjam: meglepődtem. Sokkolt. De erről csak ennyit.

Mint már az előző résznél említettem, ez a „sötét oldal”, ami kimaradt a Szent Johannából, Egy ikerpár titkos naplójából és még a Hűvösvölgyi suliból is. Kilóg, mert még ha velünk nem történik is meg minden tragédia, azért sejtjük, hogy a tinik élete legfeljebb a Disney Channelen habostorta. Most azonnal ide a következő részt!

Utóirat: 

1. A könyvben nagyon szerettem, hogy a fejezetcímekből (filmcímek) egy csomót már ismerek, láttam is őket és valamilyen módon hasonlítani tudtam az adott fejezethez. Nem beszélve, hogy mekkorákat nevettem a filmes poénokon, nemcsak könyvrajongó vagyok. 

2. Ginny „hozza be” a Vad Fruttikat a könyvbe, koncertre mennek, CD-t hallgatnak tőlük, és Flóra azt érzi mindegyik szám róla vagy legalábbis neki szól. Ez pedig az a szám, amit a legtöbbször említenek meg, és én is nagyon szeretem.

3. Megjelent a Dac 1,5. része is még Valentin nap környékén, egy novella, Márk szemszögéből, ami viszont csak elektronikus formában kapható. Márkról végre megtudunk egyet s mást, szimpatikusabb lett, kiderült, hogy amerikai focit néz meg még sok olyan dolog, amivel elbűvölt. 

Könyvborító:

Majdnem ugyanolyan, mint az előző, csak más színben – viszont (a Szent Johannához, vagy a Hűvösvölgyi-sulihoz hasonlóan) rögtön beazonosítható. A következő piros lesz? Vagy sárga?

 
Az írónő: Kalapos Éva, szabadúszó újságíró, imádja a filmeket és a sorozatokat, és meggyőződése, hogy a lelke mélyén egy életre megmaradt tinédzsernek. Nyíregyházán született, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium német-magyar két tannyelvű tagozatán érettségizett, majd hosszas útkeresés után a Károli Gáspár Reformárus Egyetem magyar szakán szerzett diplomát.Több mint 15 éve énekel különféle zenei formációkban, Másik Szoba nevű együttesével kortárs költők verseit dolgozzák fel.Irodalommal gyerekkora óta foglalkozik, utóbbi években több irodalmi elismerésben részesült. 

Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Manó könyvek
Eredeti megjelenés : 2014 

8/10

TOP 10 kedvenc íróm

1. Veronica Roth

Veronica édesanyja minden este felolvasott gyermekeinek. Az írónő könyvszeretete innen származik. Hatodikos kora óta ír. Szereti, ahogy a gondolatok összeállnak a fejében....
Első könyve, a Beavatott abban az évben jelent meg, amikor a Northwestern Egyetemen lediplomázott.
Ma teljes munkaidőben írónőként dolgozik. Chicago mellett él. (A Beavatott Chicagóban játszódik.)
 
2. Jane Austen

Milyen furcsa, hogy egy nő ( jelen esetben Jane Austen), akinek lelkész volt az édesapja és  gyakorlatilag ki sem tette a lábát otthonról (és végül nem is ment férjhez soha), milyen elbűvölően romantikus regényeket tudott írni szűkebb környezetéről. Ebben persze nemcsak jó megfigyelőkészségének, de szarkasztikus humorának is nagy szerepe volt. Regényeinek népszerűségéhez manapság a jobbnál jobb filmes feldolgozások is hozzájárulnak: Értelem és érzelem , Büszkeség és balítélet , Mansfield Park, Emma, A klastrom titka, Meggyőző érvek
 

3. Janne Teller 
A dán írónő 1995-ben hagyott fel minden mással és teljes mértékben az írás felé fordult. Életét jelenleg Koppenhága, New York, Milánó és Párizs közt osztja meg. Legfontosabb könyve a Semmi (Intet) eredetileg be volt tiltva hazájában, majd kötelező olvasmánnyá tették. Magyar bábszínházelőadást is készítettek belőle, a művet színjátszó csoportok is előszeretettel viszik színpadra.

4. Kiera Cass
Gimnazista korában az ének, a tánc és a dráma érdekelte, a leginkább színházi pályára akart lépni. A Radford Egyetemen zene főszak mellett kommunikációt és történelmet tanult. Aztán villámgyorsan férjhez ment és egy személyes tragédia késztette első regényének megírására, ami Szirén címmel még magánkiadásban jelent meg. Rájött, hogy igazi terepe a történetmesélés. A Párválasztó regényére már lecsapott egy szemfüles kiadó és a sorozat nagy sikert arat. A trilógiát épp most fejezte be.
 
5. Szabó Magda
 
Magyartanár volt, a diákjai imádták és a könyveiben is feltűnik az irodalom, a mondatok, a szavak szeretete. A Debreceni Református Kollégium diákja volt, valószínűleg az Abigél című könyvének világát is erről mintázta. Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbb nyelvre fordított magyar író.

6. Antje Babendererde 

Dolgozott fazekasként, aztán pszichiátrián, de fő foglalkozása már lassan két évtizede az írás. Húsz évvel ezelőtt utazott először az indiánok földjére, azóta ír - szinte mindig fiataloknak - az amerikai őslakosok életéről.
 
7. Kalapos Éva

A D.A.C. előtt első­sor­ban szép­iro­dal­mat írt, illetve komo­lyabb hang­vé­telű novel­lá­kat, drá­má­kat.  Az írás mel­lett zené­lés­sel is fog­lal­ko­zik: Éva a Másik Szoba Zene­kar énekese. Együt­te­sé­vel kor­társ írók ver­seit zené­sí­tik meg, pél­dául Kara­fi­áth Orso­lya művét is átér­tel­mez­ték. Éva iga­zán sok­színű, a Pesti Magyar Szín­ház szí­nész­képző­jé­ben is meg­for­dult, Köröm­lakk című írásá­ból szín­da­rab készült, ráadá­sul újság­író­ként is tevé­keny­ke­dik.

8. Ottlik Géza

Pályafutásának csúcsa valószínűleg az Iskola a határon című regény volt. Egykori osztálytársai közül, sokan nehezményezték, hogy ilyen kegyetlenül festette le a katonaiskola világát. Sok bridzsversenyt nyert, magáról a játékról könyvet is írt. Nagyon sokat fordított. Számos tekintetben inspirációs forrása Kosztolányi Dezső volt.
 
9.  L.I. Lázár
 
Ez annyira tetszik, hogy nincs szívem lerövidíteni, így hát nem fér ide. Itt lehet megnézni:.rejtozokavicsok.hu/rolam


10. Leiner Laura
 
Magyar írónő, aki nagy részben a rajongóira támaszkodik. Sokat kommunikál velük pl. twitteren és élő adásokon keresztül, ezen felül fáradhatatlanul válaszol a rázúduló kérdésáradatra. Grafomán és állandóan ínhüvelygyulladásban szenved. (Nemcsak a dedikálások alkalmával.) Legutóbb megjelent könyve az Akkor szakítsunk. 
Itt érhetjük el Leiner Laurát : instagram.com/leinerlauraofficial , leinerlaura.hu/ twitter.com/leinerlaura , facebook.com/leinerlauraofficial

Minden író, akit itt felsoroltam, különleges és olyan témákról írnak, amelyek engem megbabonáznak. Az biztos,hogy ők mind utat találtak a szívemhez és ezért szeretem őket. Miközben olvasom a soraikat, borzongok, kacagok vagy éppen elbőgőm magam. Mindegyik más, teljesen más érzéseket váltanak ki belőlem.

Ez a tízes lista még lehet, hogy változni fog. De úgy érzem, csak a bővítés jöhet szóba. 

Képek forrása: tumblr.com