A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vöröspöttyös. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vöröspöttyös. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 4., kedd

Tammara Webber: Easy- Egyszeregy

Ez a könyv egy érzelembomba. Egy érzelem robbanás. 

Tartalom:

Egy ismeretlen megmentő.
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.

 Nekem sok rész előre kiszámítható volt. (Ez az egyik ok, amiért nem lett kedvenc.) Bár nagyon is gördülékenyen lehet olvasni, szinte olvastatja magát. Letehetetlen. (Ezt az támasztja alá, hogy hajnalban fejeztem be.) A történet egyre morbidabbá válik a könyv közepétől. Persze tudom, hogy ez is a valóság, meg reális stb. De ilyen dózisban inkább elkeseredett próbálkozásnak tűnik, hogy az olvasó nehogy egy pillanatra is elunja magát.

A borító szerintem rossz választás. Nem tetszik a kép, annyira beeszi magát az ember agyába, hogy már nem is tudja a főszereplőket máshogy elképzelni.
A történetbeli srác külseje eleve nem nyert meg, de ez ízlés kérdése - nekem egyszerűen nem szimpatikusak a hosszabb hajú piercinges, tetkós srácok.
Tehát szerintem a srác nem vonzó, a csaj meg jóval idősebbnek tűnik, mint ahogy  a szerepe írja. 

Szereplők: 
Nincsenek eltúlozva, a reakcióik egyes fordulatokra teljesen reálisak. Nem tökéletesek. 

A főhősnőnk egy eredeti, kreatív csaj, aki után bomlanak a pasik, és minden esetben a tökéleteset tudja kiválasztani  (akivel évekig együtt lesznek), ez valamilyen szinten abszurd.
Ennek ellenére cselekedetei, viselkedése alapján inkább egy lúzernek kikiáltott szereplő lenne. Komolyzenét hallgat és nagybőgőzik, persze minden tanítványa belé van esve. Ezen felül állandóan otthon kuksol ("semmiben sem vagyok benne" magatartás). És még így is. Tulajdonképpen a kisujját se mozdítja. 

Lucasról pedig már a fentebb kifejtettem a külsejével kapcsolatos ellenszenvemet, de ami a lelkét illeti (tehát belül): csodálatos. Kedves, aranyos, zárkózott és még sorolhatnám.

A könyv hosszúsága számomra tökéletes, de most meg nem kellett volna epilógus.. (jobban szeretem én magam elképzelni az ilyesfajta történetek végét.)  
 


Tammara Webber kislánykorában szeretett bele az olvasásba, és rövidesen az írásba is. A középiskolában borongós szerelmes verseket költött, tizenkilenc évesen vetette papírra első fél regényét (majd véletlenül leszecskázta a munkahelyi iratmegsemmisítőn). Reményteli romantikus lélek, aki azért imádja a hepienddel végződő regényeket, mert a való életben éppen elég történet zárul hepiend nélkül. Középiskolai szerelméhez ment feleségül, három gyermek édesanyja. Férjével és a kelleténél több -felnőni egyáltalán nem óhajtó-macskájával Texasban él. 

Úgy összességében: 5/10
Eredeti megjelenés: 2012  (magyarul: 2013)
 Kiadta : Könyvmolyképző Kiadó (Vörös pöttyös könyv  )
Honnan szereztem: Könyvtár 
Képek forrása: www.tammarawebber.com

2014. január 5., vasárnap

Jay Asher: Tizenhárom okom volt, avagy a lány aki feleslegesen lett öngyilkos



 Tizenhárom okom volt...



 Fülszöveg: 
Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát.
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért.
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat…
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.




„Lenyűgöző első regény. Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.”
– Gordon Korman


„Okos, eredeti ötlet, erős hang, tökéletes adagolás. Olyan, amit nem tudsz letenni. Jay Asher kitűnő történetmesélő.”
– Chris Crutcher



Saját kritika:

Egy kritika miatt néztem ki magamnak.
Megtetszett, a borító a fülszöveg az alaptörténet. Minden. Tehát egyszerűen tökéletesnek tűnt. 

Két főszereplő (bár attól függ, ki honnan nézi – mivel az egyikük halott)
és párhuzamos narráció.
Ami néhol nagyon zavaró volt, mert 2-3 soronként megszakította Hannah monológját Clay gondolatainak szövevénye. Így aztán néha azon kaptam magam, hogy elképedek, hogyan mondhat ilyet a lány, mikor rádöbbenek: már rég Clay gondolatai között száguldozunk.



Hannah Bakert nagyon megviselték azok a „traumatikus” dolgok, amiket átélt.
De semmi nagyon kemény bántást/megbántódást tudnék felhozni példának, mert nem volt semmi, csak néhány álbarát, egy lista, pletykák és ezen felül még olyan emberek is voltak – mint kiderül –, akik szerették, akikhez fordulhatott volna
.
Nagyon hiányzott nekem belőle a szívenütés. Az, amitől elszomorodom, átérzem a helyzetét vagy ilyesmi. Nem jött át. Nem kaptam meg.
Nem értettem a lányt. Nem értem, miért nem fordult több emberhez segítségért. Nem értem, miért nem mondta el a szüleinek. Miért nem váltott iskolát. És legfőképp, hogy MIÉRT ÖLTE MEG MAGÁT.

Azzal, hogy elküldte az embereknek a kazettákat, így 13 ember életét tette pokollá, miután ő már meghalt. Persze voltak néhányan, akik megérdemelték. De szerintem az azért nem fair, hogy egy halott lány visszaemlékezéseit kelljen hallgatni arról, amiért ő maga is felelős volt.
A végén egy „interjú” az íróval, amelyben azt taglalja, hogy mit KELLETT VOLNA látnia az Olvasónak a könyvben vagyis, hogy mit akart átadni.


Idézet: (a könyvből)

 „Helló, Fiúk, Lányok! Itt Hannah Baker, élőben és sztereóban.
Nincs visszatérés. Nincs ráadás. És ez alkalommal abszolút nincsenek kívánságok.
Remélem, készen állsz, mert most elmesélem neked az életemet. Pontosabban azt, hogy miért lett vége. És ha ezeket a kazettákat hallgatod, te vagy az egyik oka.”



2011. február 8-án bejelentette a Universal Pictures, hogy megvette a jogokat a filmkészítéshez, s Selena Gomez játssza majd Hannah Bakert. A kiadás dátumát egyelőre nem tudjuk, az IMDb szerint 2014, de még a forgatás nem kezdődött el. A bejelentés után szóba került már Clay szerepére Logan Lerman, de ezt a Universal még nem erősítette meg.

Úgy összességében:  5/10