Kiera Cass: Az Elit, avagy a második menet

A könyv előző részét itt értékeltem: A Párválasztó

„Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.”

Fülszöveg:
A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK.
A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland.
De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

 „Mintha az Éhezők viadala (leszámítva a véres jeleneteket) és a Nagy Ő (leszámítva a véres jeleneteket) elegye lenne. Cass ügyesen szítja America és Maxon vágyát, de közben nem hagyja kialudni a lány első, tiltott szerelmének parazsát sem." – Publishers Weekly

 
Szerintem.... 

Ebben a könyvben láttam meg igazán, hogy az írónő tud úgy írni, mintha ő maga lenne a könyv. Mármint ezt nem úgy értem, hogy a könyv is tud írni, hanem hogy tökéletes tündérmese-feelinget tud kölcsönözni a könyvnek ezzel a stílussal. Szinte láttam magam előtt a csodaszép ruhákat, a káprázatos filmszerű helyszíneket, éreztem azokat a fenséges illatokat és néha úgy gondoltam, hogy az én cipősarkaim kopognak a palota kihalt folyosóin. (Pedig úgy nem könnyű belehelyezkedni egy könyvbe, ha az ember a metrón ül, és ráadásul mobilról olvas, de ennek a könyvnek mégis sikerült teljesen elvarázsolnia.) Ez a kötet ott kezdődik, ahol az előző abbamaradt. Abban, a tempóban, stílusban és ugyanazokkal a bonyodalmakkal.

 Főszereplőnk, America, öt lánnyal versenyez (na itt én is teljesen ledöbbentem, mikor fogytak el ennyire?) a koronáért. Mint ahogy már fentebb említettem, a könyv nem halad túl nagy tempóban, így aztán van időnk és energiánk a főhősnőnk hezitálásán rágódni, és persze vele együtt szenvedni. Nem tud dönteni (bevallom néha még én, a totális Maxon-fan is meginogtam) a két férfi között, hogy „kettesként”, katonafeleségként éljen-e nyugodt életet vagy hercegnéként próbálja meg ezt az elnyomó társadalmi rendszert megszüntetni. Neki mindkettő fontos. Az első nagy szerelmétől nem bír elszakadni, és az mindenképpen tesz is róla, hogy ez ne következzen be, főként amikor a hősnőnknek már egy ideje egy másik, a herceg felé is húz a szíve, mert mégis milyen lány lenne az, aki a nyugodt életet választja a világmegváltás helyett. Szóval végül is érthető, hogy ennyit hezitál, de ennyi idő már éppen elég volt, nagyon remélem. És ha America olvassa ezen soraimat, tekintsen vissza a bejegyzésem elején lévő idézetre és nézzen rá úgy, mintha ezeréves bölcsesség lenne. Köszönöm.

Tetszett nagyon, hogy a legtöbb szereplő a tündérmesék fekete-fehér világával szemben bonyolultabb személyiségnek bizonyult, jó volt látni, amikor elgyengült, vagy amikor végre kiállt azért, amiben hisz. Itt nem lehet igazán senkit se a jó, se a rossz oldalra sorolni, mindenkiben van jó és rossz is.

 Aztán egyszercsak belém nyilallt (pont a 4es6oson) a felismerés. A csudába, ez a világ kegyetlenebb, mint gondoltam. Ez a Párválasztó tulajdonképpen irgalmatlanul kemény harc a koronáért. Ha valaki megszegi a játékszabályokat, akkor azért kemény büntetés jár (lásd Marlee esetét). Rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem egy habos-babos tündérmese.

 Óriási bánatom viszont, hogy ebben a részben se tudtunk meg sokat a világukról, a hétköznapi élet apróságairól, vagy hogy máshol mi történik (csak egy icipicit). Szívesen belepillantottam volna mások fejébe (mondjuk a két férfiéba, bár aki tud angolul, azt vigasztalhatja a tudat, hogy Kiera Cass írt egy-egy novellát az ő szemszögükből.)

  

Borító: Ennek a sorozatnak, egyszerűen káprázatosak a borítói (a szívem mélyén mégiscsak habos-babos mesére vágytam volna?) Igen, tudom, hogy nagyon sok borítót imádok, de ez az egyik nagyon nagy kedvencem.

A könyv befejezése után is éreztem azt az „azonnal kérem a következő részt” érzést. De most már csak pár nap van a befejező kötet megjelenéséig így nyugodt szívvel várom hogy mikor csaphatok már le rá. (Május 6.)

Az írónő:
Kiera Cass a Radford University  diákja volt, jelenleg családjával a virginiai Blacksburgben él. A The Siren című fantasyregényét magánkiadásban jelentette meg 2009-ben. Kiera életében megközelítőleg tizennégy fiút csókolt meg. Egyikük sem volt herceg. Könyveiről, videóiról és sütiszeretetéről az olvasók a kieracass.com oldalon tudhatnak meg többet. 

Kiadó:Gabo

Oldalszám: 282

Eredeti cím:  Kiera Cass: The Elite

Eredeti megjelenés: 2013

Fordító: Gázsiti Mila

A következő rész  (azaz a harmadik) trailere:

 Úgy összeségében: 8/10

Maros Edit: A hűvösvölgyi suli avagy "egyedül nem megy"

 "A legszerethetőbb kamaszlányok a két Lotti óta."

Fülszöveg:
Kamasznak lenni nem könnyű. Először is ott vannak a felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és általában ki is mondják a véleményüket. Aztán az igazi ellenségek, a pattanások, amik a lehető legrosszabbkor tűnnek fel, hogy megnehezítsék az amúgy is bonyolult hétköznapokat. Na és akkor még nem beszéltünk a szerelemnek nevezett izéről, ami végképp érthetetlen és kiborító. A túlélésben sokat segít, ha az embernek vannak osztálytársai, ha elérhető a Facebook és van kivel chatelni a legégetőbb kérdésekről, illetve ha megfelelően élénk a fantázia – arra az esetre, ha feltétlenül ki kell találni, mondjuk egy kamu pasit cikis helyzetek megoldására. És sokszor jól jön egy ikertesó is.
A „Hűvösvölgyi suli” tizennégy éves ikrei a kamaszkor útvesztőiben barangolnak, néha kéz a kézben, néha nem szólok hozzád hangulatban, olykor pedig egymást kirángatva a csávából. Mikor mire van szükség.

Szerintem...

Tulajdonképpen mindhárom kötet ugyanarról szól: hogyan boldogul két kamasz az életben.
Szerintem én nem is nagyon tudnám megkülönböztetni a három kötet annyira egyformák. 

Sokszor túl gyorsan történnek a dolgok, néha zsúfolt, de vannak olyan fejezetek, amelyekben nem igazán történik semmi. Persze vágom, hogy ez a való élet vagy mifene, de azért az mégsem jó, ha az olvasó elunja magát a regény olvasása közben. Ennek ellenére nem egy rossz könyv, persze nem közelít meg egy világsikert, de azért határozottan élvezhető.

Nem is hasonlít annyira a Szent Johanna Gimire, pedig sokan írták róla és többeknek az a véleménye, hogy ez a regény mekkora koppintás. Ami pozitív, hogy ebben lényegesebben kevesebb volt a szenvedés, nyüglődés, noha a szerelmi bánat itt sem maradhatott el. 

A Hűvösvölgyi suli alapjaiban véve reális szituációkat felvonultató regény. Vannak benne persze kevésbé reális helyzetek is, például amikor kiderült, hogy a Dóri előtt ülő srác szintén egy ikerpár egyik tagja, és ő is és az ikertesója is helyes srácok, és még jó fejek is, akik simán belemennének egy ikerkapcsolatba. Ez ugyan kicsit abszurd, de legalább ellensúlyozza, hogy a szerelmi bonyodalmak egyébként nagyon kiszámíthatóak és talán túl sok a dráma is. Igaz, az még az ikertesók hétköznapjaiban is túl gyakori. (Én is szoktam veszekedni a tesómmal, de nem értem, hogy miért kell óriási patáliát csapni, ha két percre használatba veszik valakinek a fésűjét. Vagy mégis?...)

Karakterek:

Dóri és Nóri (egyből a híres ikerpár Mary és Ashley- Kate Olsen ugrott be). Ugyanúgy néznek ki, külsőleg és belsőleg is hasonlítanak (azért itt van némi eltérés hál istennek), de ami még nagyon fontos, tökéletesen ismerik egymást. (Igen, talán az hiányzott Szűcs Vanda könyvéből, hogy ki tudják találni egymás gondolatait, ez a titkos „ikerszupererő”.) Közös tulajdonságuk például a gyönyörű énekhang és a tehetség a zenéhez.

 

Dóri, az írópalánta, aki végtére is „megírta” ezt a regényt, vagyis a mindennapjaikat az ikertestvérével. Ő az aggódósabb iker, aki mint sokszor piszkálják is ezzel, nagyon hasonlít Anyára. Tehetsége van a dolgok félreértéséhez és a bénázáshoz. (Ezeket a szituációkat tényleg el lehetett képzelni, annyira bénák voltak, hogy már viccesek.) Viszont rá jellemző inkább a józan gondolkodás, és a veszélybe torkolló helyzetek átlátása.

Nóri, akinek minden álma az, hogy híres énekesnő legyen. Vagányabb, szeleburdibb és egy igazi belevaló karakter. Hiúbb, mint testvére és (sokkal jobban ért a sminkeléshez :D ) Mindene a zenélés és a zűrösebb szívügyek is általában őt sújtják (bár abból mindkettejüknek bőven kijut), végtére is ő kihasználhatóbb iker. 

Szívesen kipróbálnám, ezek után, milyen is ikernek lenni, hogy van egy ugyanolyan ember, mint te, aki jobban ismer téged, mint te magadat, de csak ha jófej is (vagy az azt jelenti, hogy én is? J. Hasonló az ízlésünk is, és szinte vonzzuk a többi ikerpárt 100 km-es körzetben. 

A második résztől kezdve kezdtem azt hinni, hogy az írónő csak magát szórakoztatja, a fiúnevekkel: erről tanúskodik a Béci, Rinci és Jácint név. 

Borító:

Pontosan sikerült vele tükrözni a könyvben rejlő tartalmat, ami így egy óriási csillagos ötöst érdemel. Vannak rajzok, amelyek tetszettek és olyanok is amik nem, de ez rendben van. A könyvvel kapcsolatban is kb. ugyanilyenek az érzéseim.

Eredeti megjelenés: 2012
Írónő: Maros Edit 
Kiadó: Studium Plusz
Oldalszám: 378 (első kötet)

Úgy mindent összevetve: 7/10

Anna és a nagy francia lamúúúr

 Fülszöveg:
Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Szerintem....

Amikor még csak a fülszöveget olvastam, nem keltette fel az érdeklődésemet ez a könyv, de beleolvasva egy egyszerű nyelvezetű és felépítésű, klisékkel teli regénnyel találtam szemben magam. Ez egy könnyed, csajos olvasmány, amit szerintem pont jókor olvastam (abban a korban vagyok és lelkileg is tökéletesen be tudtam fogadni). Szuper volt, megnevettetett (ami sokszor a fordításnak is köszönhető). A történet aranyos volt, és még csak a főszereplőnk sem volt reménytelen eset. A könyv nem valami rövid, az írónő nem sieti el a dolgokat, lassan, komótosan halad és így az ember biztosan nem kap szívrohamot. De mégiscsak, mindent összevetve ez egy jól megírt sablonsztori.

Adott egy lány, aki Párizsba költözik, hogy egy amerikai iskolába járjon. Alapjában véve nincs semmilyen különösen jó (és rossz) tulajdonsága sem. Kicsit hasonlított Renire a Szent Johanna Gimiből, mert sokat sírt és szenvedett, ami alapjáraton persze nem baj, csak ebből  túl sok volt. Szinte állandóan gyötörte valami. Viszont szimpatikus lett, mert kritikákat ír és mindenféle filmeket megnéz (filmmániás, akárcsak Flóra a D.A.C-ban). És persze adott egy helyes srác, aki tökéletesnek tűnik (és természetesen az is), mindene megvan, minimum két nyelven beszél, és jajj mindenképpen kell neki egy hangsúlyos gyengeség is, ami miatt még cukinak is tartjuk. (Elárulom, tériszonya van, akárcsak Négyesnek a Beavatottban.)

Borító: Nekem nem igazán jönnek be a Vöröspöttyös könyvek borítói, ez sem nyerte el a tetszésemet. Nem illett a történethez.

Itt a történet trailere:

Találtam tumblr oldalt is ahova csak a könyvvel kapcsolatos képeket válogatják ki

Itt nézheted!  

Írónő: 

Dél-Karolinában született és most Észak-Karolinában él férjével és macskájával. Tinédzser korában felnőtt könyveket olvasott, de egyszer egy barátnője elcipelte moziba a Neveletlen hercegnő naplójára és annyira megtetszett neki, hogy el is olvasta. Azóta csak tiniirodalmat olvas és ír. Egész életében könyvekkel dolgozott, volt könyvesbolti eladó, könyvtáros, majd végül író lett. Egy hónapot töltött Párizsban, úgy írta meg ezt a könyvet, nem nagyon tud franciául, ezért a barátai segítettek neki. Saját bevallása szerint a könyvében használt francia szavaknak a felét se tudja kiejteni.

Eredeti cím:  Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss
Eredeti megjelenés: 2010
Fordító: Pásztor Judit

A fordítás csodás volt. Szinte úgy éreztem, mintha magyarul írták volna.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám:  384 oldal

Úgy összeségében : 9/10 

10 tény rólam és könyvekről

1. Egy könyves kívánság: Több időt szeretnék, amit (a sok dolog mellett) olvasásra is tudok fordítani. Ilyenkor jönne jól Hermione időnyerője.

2. Egy könyves terv: El szeretném olvasni az összes kívánságlistán lévő könyvemet.

3. Aktuális olvasmány (cím nélkül): Aktuális olvasmányom egy fantasztikus sorozat második része, ami azért nem olyan jó, mint az első. (Viszont remélem, ezt is megfilmesítik.)

4. Előző olvasmány (cím nélkül): Az előző olvasmányom, szívszorító történet volt egy rokkant férfi és a gondozója között kialakuló szerelemről.

5. Mert számít a külső (ideális könyv kinézete): Keményborítós, letisztult külsővel, a borító pedig legyen színes és valamelyest passzoljon a többi könyvem közé. Ne legyen túl vaskos, de a vékony könyvek meg (szerintem) kevésbé vonzóak. A lapok pedig ne legyenek túl fehérek, mert azt nem olyan jó olvasni.

6.Illat (hogy szagolod meg a könyvet?): Végig szeretem pörgetni a lapokat és úgy beleszagolni. Szeretem, ha vannak rajta ajánlások, meg egy kis ismertető az íróról, mert így előtte és utána is könnyen tudom csekkolni azokat.

7. Könyvjelző: Én a házi, saját készítésűekért rajongok. Lassan az összes DIY könyvjelző ötletet kipróbáltam, néha egészen furcsa módszerekkel. (A családom nem nézett épelméjűnek,amikor egy kalapáccsal és egy deszkával vonultam a szobámba könyvjelzőt készíteni.)

8. Kedvenc olvasó póz: Legjobban a ablakpárkányon szeretek olvasni, vagy fotelben, felhúzott lábakkal. De állandóan elgémberedek, így általában forgolódom, mozgolódom, és van, hogy járkálok a kezemben a könyvvel.

9. Hol? Mikor?: Jó időben a párkányon, de ha az idő ezt nem engedi meg akkor a fotelben, a nappaliban vagy a szobámban a babzsákfotelben. Szerintem olvasni a hajnali órákban a legjobb. Amikor a könyvre rátűz az első napsugár. (És kiégeti a szemem, egy átolvasott éjszaka után…)

10. A könyvben hol?:A felénél, mert ott kezd igazán beindulni a történet és innen már csak egy pár oldal és megtudjuk hogy végződik az egész.

forrás: http://macooka.blogspot.hu/2014/03/10-teny-rolam-es-konyvekrol.html

Veronica Roth: A lázadó avagy "vérnyomásemelő részek" zsúfolása

A Divergent sorozat 1-2.  része!

Fülszöveg:
Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz.
Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. 
Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Előző: Azért nem írtam eddig a Beavatottról, mert nem szeretek olyan véleményt írni, amelyben csak ömlengek, hogy mennyire tetszik meg ilyenek. A történet felépítése szuper volt, nagyon ötletes disztópia. (Az eddigi listavezető, azok közül, amiket olvastam). Nem is emlékszem, hogy mikor olvastam el, annyira kiesett az emlékezetemből, annyira bennem van, mintha éppen csak ma vagy tegnap fejeztem volna be, de mégis mintha már évek óta benne élnék.

Történet:A Beavatott időben tulajdonképpen egészében a beavatásról szól, hogy 16 éves kora után ki hogy illeszkedik be a saját tulajdonságainak, személyiségének megfelelő kasztba. Itt azért nem úgy megy mint a Roxfortban, mert nemhogy vicces beszélő süveg nincs, de saját vérüket (brrr) csepegtetik a a saját döntésük alapján kiválasztott csoport (Művelt, Barátságos, Őszinte, Önfeláldozó és Bátor) szimbolikus táljába. Látszólag önállóan döntenek, de valójában több felől is nyomasztják őket az egész további életüket meghatározó és megmásíthatatlan! választással. A történet jó ütemben adagolja beavatás brutális fázisait, meg ismerhetjük a Bátrak életét. És itt a csavar, főhősünk (teljesen felkészületlenül) egy óriási összeesküvés közepébe csöppen. Innentől kezdve turbóra kapcsolnak az események és a történet első kötete egy lélegzetelállító jelenet közepén ér véget, úgy hogy kedvünk támad azonnal magunkhoz ragadni a második kötetet. A Lázadóban azonban először leül a dolog, aztán meg eszeveszett tempóra gyorsul és néhol nagyon zavarossá válik, sose lehet tudni, hogy ki melyik oldalon áll és, hogy egyáltalán még kire számíthatunk, ki van még egyáltalán életben (mert persze állandóan kegyetlenül irtják az ártatlan és a gonosz szereplőket egyaránt). Tetszett viszont, hogy itt végre megismerhettük, ha nem is olyan részletesen mint a főszereplő Bátrakét, a többi csoport lakhelyét, életét és életvitelét és azt, hogy melyik milyen szerepet tölt be a társadalomban. Ez egy nagyon nagy piros pont a könyvnek. Hiszen én már az előző résznél is tudtam, hogy nem tartozhatnék a Bátrakhoz, és érdekelt, hogy a többi csoport hogy él. A legvégén meg már annyira összekavarodtam, hogy csak háromszori elolvasás után értettem meg, hogy mi is történt valójában. A második rész szerintem nem ért fel az elsővel. Persze várom a befejezést, de most simán kibírom azt a kis időt míg egyáltalán megjelenik a trilógia harmadik kötete.
 
"Rájöttem, hogy az emberek többrétegű titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívük mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra – egyszerűen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük."

Karakterek:
Tris, aki ebben a könyvben végig lélekben vergődik. Igen, mert olyan dolgokat tett, amiket nem lehet olyan könnyen kiheverni. Viszont nem értettem, hogy miért nem bízik Tobiasban és miért hazudott állandóan mindenkinek. Tovatűnt Tris bátorsága is. Az előző részben képes volt arra, hogy lekarabélyozzon egy egész hadsereget, gondolkodás nélkül öljön, itt pedig nem is mer fegyvert fogni a kezébe.  

Tobias: Az első teljesen  pozitív szereplőnek tűnt a Beavatottban,  mert kemény volt és mégis érzékeny. Érezni lehetett az első pillanattól kezdve, hogy valami titok nyomja lelkét és vannak vagy voltak olyan sebek, ami köré páncélt épített. És ez nem független a Bátrak előtti életétől, így nem meglepő, hogy a második részben a szüleivel való kapcsolata is fontos szerepet kap, sőt valami módon éket ver Tris és Tobias közé. A két főszereplő közé visszatér a bizalmatlanság, ami (szinte) összes problémájuk fő oka. 

Ezt a könyvet, mint már feljebb említettem, nem tudtam olyan gyorsan olvasni. De letenni se tudtam igazán, amikor belefeledkeztem egy-egy izgalmasabb jelenetbe. Néhány órán elővettem és olvasgattam is belőle, de nem kötött le annyira, mint például a barátnőim osztálykirándulásbeli szobabeosztása.

Borító: A borító nem tetszett annyira, mint a Beavatotté (igen, már itt is állandó összehasonlítás alá kerül), de nem volt rossz. A színek harmonizálnak és végül is illik a belsejéhez. A legközelebbi megjelenés, úgy hallottam, már a filmes borítóval lesz. 

Nemrég találtam egy kvíz,t amit ha kitöltesz, beoszt egy csoportba. Sajnos angolul van így én csak egy ki segítséggel tudtam kitölteni. Őszinte jött ki. Most így őszintén, nem erre számítottam, de hiszek a tesztnek. Ő gondolom, jobban tudja, mint én. 

itt töltheted te is ki! 

Előzetes: Idén film is készült az első kötetből (és nemsokára lesz a másodikból is). Itt az előzetes. Nekem nagyon tetszett, fantasztikus volt.

 Író: Mivel belekerült az én TOP10 íróm közé, itt találhatsz róla információt: TOP10 író
Kiadó: Ciceró
Eredeti cím:Veronica Roth: Instrugent
Eredeti megjelenés: 2012
oldalszám: 432 

Fordító: Logos (A fordítás nem volt tökéletes. Voltak magyartalan mondatok és az elütések miatt volt, hogy egy egész bekezdés teljesen értelmetlen volt.)

A harmadik rész Április 30-án kerül a magyar polcokra! ( A hűséges)