Illúzió avagy "Nesze neked, popsztárélet"

Fülszöveg:
Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…
Leiner Laura újabb könyve.

Pont a múlt héten számoltam utána, hogy ez hányadik LL könyvem. Nem gondoltam volna, de már a 15 és ez engem is meglepett. Nagyon úgy tűnik, hogy Laura végig kíséri az egész tinédzserkoromat: olvastam már tőle a Szent Johannáról, fesztiváloztam, szilvesztereztem, több tehetségkutatónyi időt végigizgultam és még mindig tud, ha nem is feltétlen drasztikusan mást, de újabbat mutatni.

Ebben a kötetben is folytatódott Bexi története, a téma tehát újra a tinisztárság és annak az árnyoldalai. Bexi megint a tehetségkutatós felhajtás és a szerelmek között őrlődik. Az első fejezet elég mélyről indít, ami voltaképpen bíztató, mert innen csak felfelé vezethet az út… Főszereplőnk mélyponton van, mindenből elege van, szenved. Ennek kicsit örültem is, mert ebben is van valami igazán tinis és mikor már kezdtem volna elhinni, hogy ez most egy olyan történet lesz, ahol a csaj egy egész köteten keresztül magában tépelődik, akkor Laura behozza a hatalmas rózsaszín boldogságbuborékot és megpróbálja beleerőltetni Bexit. Ez azonban nem sikerül valami jól, mert egy kis darabkája, az orra vagy a fülcimpája, mindig kilóg a buborékból és akkor megérezzük, hogy milyen a kegyetlen valóság, ami a buborékon kívül van. Eközben nekünk, átlagos tiniknek igyekszik bemutatni a sztárélet bonyodalmait, például hogy nem mindegy, hányat adsz el a lemezedből, hogy hova hívnak, hogy mennyit keresel és még az sem, hogy kivel fotóznak le. Ebben a kötetben főleg mindennek a sötét oldalát mutatja (lásd a sok szenvedés Geri miatt), és azt, hogy azért egy „celeb” sem tehet meg mindent. Azért megvannak a három kötet óta állandóan visszatérő (pozitív) hozadékai is a csillogásnak, mint például a „premier előtti vetítés” „szponzorcuccok” vagy a „jegyek bárhová”. 

Bexi továbbra is semleges szereplő marad, valahogy nem lehet hozzá közelebb kerülni, nincs ami különösebben izgalmassá tenné a karakterét. Szerintem a csajban nincs semmi extra. Teljesen átlagos tini, mint Leiner Laura legtöbb főszereplője. Énekelget, dalokat ír, szenved aztán boldog, ennyi.

Nagy Márk, a SRÁC (csupa nagybetűvel) továbbra is idegesítő, szerethetetlen alak. Borzalmasan buta, de jó szándékú. Nekem még mindig nem sikerült megkedvelnem. (De az olvasók nagy része, ha jól láttam igazi „Márker” és még matricákat is gyűjtene róla, ha lehetne.)

Körte, a család, ASZÁDÉK, Evelin minden mellékszereplőnek pont annyi rivaldafény jutott amennyi kellett, egy picivel sem több, tudjuk, hogy ott vannak, de mégsem látjuk őket sosem igazán. Van köztük komoly, vicces, barátságos, cuki, érthetetlen. mindenkinek elég egy erős tulajdonság, amivel még épp beazonosítható marad.

A könyv mindezek ellenére olvastatja magát. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy a megszokás vagy a sorozatfüggőség-e az, ami miatt elolvasom az egyébként nem is szimpatikus főszereplők további hányattatásait? Talán, mint minden eddigi könyvét, a humora menti meg. A tipikus Laurás humoron nem is tudok magamban nevetni, és ez annyira feldobja a történetet, hogy a végén még meg is szeretem. Mindenesetre lesz még alkalom, hogy ezen rágódjak, mert mint az előzőek, ez is hosszú sorozatnak ígérkezik.  

A borító borzalmasan fest. No comment.

Kiadás éve: 2015
Kiadó: L&L kiadó
Oldalszám 424 oldal
Képek forrása: weheart.com

Összeségében: 5/10

Leiner Laura és egy fantasztikus fesztivál

Bábel

 

Igen, igen, már megint egy Leiner Laura könyv, úgy tűnik, mostanában csak ilyenek akadnak a kezembe.

Fülszöveg:
 Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

Inkább tetszett. Először is azt, hogy a könyv jól megírt, olvastatja magát és ebben a regényben is tarol Laura cinizmusa – viszont meglehetősen gyakran előkerülnek a Szent Johanna Gimiben használt kifejezései (pl : vállába fúrtam a fejem, röhögtünk, szakadtunk).

Alapvetően élveztem az egész regényt, de annyira nem, hogy elfelejtsek mindent és ne tudjak az esetlegesen felmerülő, kisebb nagyobb hibácskákra odafigyelni.

Az első hiba, hogy Zsófi (a főszereplő) hetijegyet vett, amikor csak egy, azaz egy darab koncert miatt volt ott egész héten, persze közben eléggé lenézi a napijegyeseket (milyen logika ez?). Ettől függetlenül érdekes volt, hogy a lány blogot írt, képeket töltött fel, és mindenfelé sms-eket küldött (amit fél oldal méretű képekben tettek be a könyvbe). A könyv egy hetet ölel fel. Az egész hét pörgős szeretett volna lenni, de valahogy nem jött úgy össze Laurának, és inkább erőltetettnek tűnt ezzel a mindent megismétlős stílussal, kicsit szájbarágósnak hatott, ahogyan az esős napokon mintha végig csak azokat a szavakat ismételgette volna, hogy pocsolya, eső, sár, eső, pocsolya, pocsolya. De ha már időjárás, akkor meg kell azt is említenem, hogy a könyvben egy oldalon átlagban legalább négyszer írják le, hogy épp milyen az idő. Akárcsak egy időjárásjelentés.  Talán mégis túl hosszú volt az az 500 oldal. Épp ezért be kell vallanom, hogy voltak bekezdések, sőt oldalak, amiket kihagytam, és elárulom, hogy így sem maradtam le semmiről.

Persze nemcsak negatív dolgokat vettem észre a könyvvel kapcsolatban, muszáj például megemlítenem, hogy ez a regény meghozza az ember kedvét a fesztiválozáshoz, igaz én még nem voltam fesztiválon, de ezután már nagyon úgy éreztem, hogy kimaradtam valamiből, és ezt nem olvasgatni kéne és álmodozni, hanem igazán átélni, így aztán jövő nyárra tutira be van tervezve egy.

Zsófi, a legszerethetőbb LL könyv főhős, aki nem hisztizik annyit és persze azért nem egy agytröszt, de megvan a magához való esze. De akárcsak Reni (Szent johanna Gimi) ő is kényszerét érzi annak, hogy naponta legalább kétszer halálosan beégesse magát a társaság előtt, de ezt én egy cseppet sem bántam, legalább az unalmas időjárásjelentések közben lehetett valamin jót röhögni. Fanatikusan rajong a Red Hot Chili Peppersért és 17 éves létére , arról ábrándozik, hogy a már-már vénnek (52 éves) számító énekes elveszi feleségül, persze szerintem ez csak valami a tinik közt állandóan egyes egyéneket megtámadó fellángoló vírus,  a sztárkultusz. Nagyon remélem.

A többi karaktert nem igazán tudnám jellemezni. Egy, mert nem ismertem meg őket eléggé, mindenkiről maximum egy szót tudnék mondani, kettő, mert Laura legfeljebb három tulajdonsággal tudja felruházni a karaktereit (remélem, majd az elkövetkező könyveiben ez más lesz), persze ebben a regényben is van gyönyörű csaj, egy hiú srác, ja és el ne felejtsem, ebben a könyvben is nagy szerepet kap egy fiú, akit csak azért szeretünk mert „menő”.

 

Borító: Nekem túlontúl piros.

Kedvenc idézetem:

"– Hipó, ülj vissza – kérleltem.
– Jól vagyok itt így – álldogált, és nagyon úgy tűnt, hogy esze ágában sincs visszaülni.
– Pápáig állni fogsz? – csóváltam a fejem.
– Ne má'. A Vatikánig megyünk? – csodálkozott Szasza.
– Te hülye vagy – röhögött fel Napsi."

Leiner Lauráról mármint a könyveiről már nem először írok, így sok mindent megtalálhattok róla, az Akkor szakítsunk, Késtél cimkék alatt.  

Kiadó:Cicero
Megjelenés éve:2013
Oldalszám: 528

Úgy összeségében: 5/10

Leiner Laura: Késtél, avagy lehet-e még újat mutatni az SZjG után?

Igen, itt egy újabb Leiner Laura könyv, ami nem nagy újdonság, hisz félévente jelentet meg egyet. Ez a kötet egy újabb sorozat kezdete, amit már a megjelenés napján több ezren megvettek, és meglehet, hogy ez is annyira viszi, akár a Szent Johanna Gimi.

Fülszöveg: 

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Szerintem...

Már tudjuk, hogy az írónő le tud festeni egy gimis osztályt, egy fesztivált, vagy akár egy szilveszteri bulit is. Épp ezért is szeretem, mert olyan hétköznapi témákat és helyzeteket boncolgat a regényeiben. Ebben a könyvben megpróbálkozott valami egészen mással.

Ez a kötet egy pörgős hetet ölel fel, egy eddig nem gyakran taglalt témában: egy tehetségkutató kulisszái mögé pillanthatunk be. Bár ez engem nem igazán izgat, de más, mint az eddigiek, mert azok átlagos tinikről szóltak, az ő problémáikról, ez pedig egy olyan lányról, akivel ezerből egy, ha azonosulni tud. Főleg azokra a részekre gondolok, amelyekben a főhősnőnk a sok rajongói oldalt nézegeti, örül a transzparenseknek, a sikongató rajongóknak, vagy problémázik a rosszakarók és klónok miatt, de azért ne próbáljunk Amerikát csinálni Magyarországból.

Persze, mindentől függetlenül szeretem nézni a tehetségkutatókat, az érzelmes produkciók végén rendszerint elsírom magam, sőt minden kis reklámfogással meg lehet engem ríkatni, viszont talán épp ezért nem tetszett annyira, mert engem a műsornak ez a része nem igazán érdekel (mármint a háttere), én szeretek egy jót könnyezni az esetleg hányatott sorsú énekesek szívfacsaró slágerein, de annyira nem érdekelnek, hogy jobban utánuk is nézzek.

Bexi, a 17 éves tinisztár, aki csak szomorú dalokat ír és énekel, ma már rutinosan mozog a színpadon és az egész kicsit megkeseredett életét el kell dobni valahogy. Na, nem ám egy magántanárral, vagy egy adag girosszal, hanem egy pörgős héttel, ami nagyon népszerűvé tenné a második lemezének megjelenését. Bexi tele van öniróniával, van egy erős véleménye, de leginkább hisztis tiniként viselkedik.

Márk, a főhős. Igen, röviden ennyi, de nem tudom, hogy az írónő eddig megjelent könyveiben találkozhattam-e még egy ilyen idegesítő, felfújt, egocentrikus hólyaggal, remélem több ilyen nincs, mert komolyan majdnem kivágtam az ablakon a könyvet a srác állandó műmosolyaival, kacsintásaival és a szemébe lógó hajával együtt. 

Geri, aki miatt tulajdonképpen befutott sztár lett a mi kis főhősünk, az egyetlen a még épeszűnek titulálható karakterek közül, akit szimpatikusnak találtam és igen, ő az, aki majd a következő részekben is biztosan szerepelni fog, hisz akkora felhajtást kapott és alig tudtunk meg róla valamit. 

Mint minden Leiner Laura által írt regénybe, gondolom ide is kellett egy töltelék-karakter, aki mindig ott van, ahol kell és értelmesen viselkedik, a többiekkel ellentétben, ő, ebben a regényben a szomszéd giroszos, nevezetesen Kemál, aki képes egy húsvágó bárddal felrohanni az emeletre, hogy megvédjen mindenkit (egy váratlan éjszakai forgatás alkalmával).

Amit a karakterek mellől nagyon is hiányoltam, az Laura humora, minden eddigi könyvében megcsillogtatja ezt a fantasztikus adottságát, hogy az olvasó fetreng a nevetéstől, vagy hangosan felnevet a buszon, villamoson, de az emberek ezt már csak egy elnéző pillantással konstatálják, biztosan Leiner Laurát olvas, azonban ebben a könyvben ez nem így volt, sok poén erőltetettre sikeredett és a vicceken inkább a szemem forgattam, mint mosolyra húzódott a szám.

A könyv befejezése egy tipikus függővég, ahol az olvasó egy ilyen „NEM LEHET, HOGY ITT LESZ VÉGE!!!” kiáltással a sarokba hajítja a regényt. Az egész eddigi panaszkodásom összegzéseként azt mondanám, hogy ez a könyv nem sikerült olyan remekre; olvasható, de én jobbat vártam.

 

Írónő:

Leiner Laura magyar író, a Szent Johanna Gimi című ifjúsági naplóregény-sorozat szerzője. 18 éves kora óta jelennek meg könyvei. Ismertségét és népszerűségét a Szent Johanna Gimi sorozat hozta meg számára.

Megjelenés éve: 2014
Kiadó:  416
Oldalszám: GABO
Honnan szereztem: megvettem


Összességében: 5/10