Végtelen unalom Pemberley-ben

Rebecca Ann Collins : Pemberley-krónikák

Fülszöveg: 

A menyegzőnek vége, szedelőzködnek a vendégek. Két boldog ifjú pár búcsúztatja őket: 
Elizabeth & Mr. Darcy 
Jane & Mr. Bingley 
Jane Austen világhírű Büszkeség és balítélet című könyvének történetét gondolta tovább Rebecca Ann Collins. Az ismert és szeretett szereplők közös élete még csak most kezdődik. Szerelem és házasság, pénz és gyerekek – személyes történetük összefonódik a korabeli Anglia politikai és társadalmi változásaival, melyek Pemberley-t sem kerülik el.

„Austen elmosolyodna és áldását adná rá.” – Beverly Wong

Nagyon remélem, hogy nem, és ha Jane bele is olvasna, nagy ívben elhajítaná, mint majdnem az összes Büszkeség és balítélet fanfictiont. Azért mondom, hogy majdnem, mert több ilyen könyvet is olvastam már és van, ami tényleg nem volt rossz. (Jo Baker tavalyi Longbourn árnyékában regénye például a szolgák szemszögéből megírt tökéletesen önálló regény, aminek a Bennet család életének eseményei csak keretéül szolgálnak, és a Bennet lányok a háttérben nem is olyan szimpatikusak az éjjel nappal dolgozó cselédlánynak) Sok más dolgom miatt a hónapban kevés időm jutott az olvasásra, és amikor megláttam Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák című könyvét a könyvtár egyik eldugott polcán, úgy éreztem végre valami, amivel lazíthatok. Kár, hogy nem így lett, viszont most már értem, hogy miért volt oda száműzve két további részével együtt. Nem azt a jóleső örömet hozta, hogy de jó, végre megtudom mi lett az esküvők után, vagy hogy visszakapcsolódhatok a történetbe, amit annyira szerettem. Inkább dühös lettem, hogy mégis ez, hogy lehet ilyet írni?

A könyv második felét már inkább szúrópróbaszerűen teszteltem, mert nem volt hozzá türelmem, és a sorozat további két kötetet pedig már biztos, hogy nem kölcsönzöm ki.

Így aztán csak néhány hibát tudok felsorolni, de az összes úgyse férne el egy bejegyzésben. Először is, meg kell említenem, hogy hiába igyekezett, valahogy nem tudott korhű környezetet teremteni, mindig kilógott valami, és ezzel teljesen el is szúrta a hangulatot. Keverte a saját maga által megálmodott plusz karaktereket a történetben, például elrontotta a nevét (ez persze a fordító és a szerkesztő hibája is lehet) és előfordul, hogy irreális az adott rokoni viszonylatban egyik-másik szereplő életkora, és akkor a hirtelen (két látogatás, vagy egy évszak alatt) felnövő gyerekekről még nem is szóltam. Irdatlanul sok karaktert szeretett volna mozgatni ebben a kis világban, viszont már maga a Benett család sem egy kis pereputty, de férjekkel és azok minden rokonával kiegészülve (na meg az írónő által megálmodott gyerekekről és unokákról nem is beszélve) úgy saccperkábé ötven szereplő ingázott a kastélyok, London és a templom közt. Ami egy idő után már nagyon unalmas, részint mert állandóan vissza kell lapozni az elejére, ahol van egy kis lista (pozitívum), hogy kinek ki a gyereke (nyilván sejtették, hogy egy átlagolvasó számára követhetetlen). Az is fárasztó, hogy sosem jutunk egy beszélgetés végére mondjuk Darcy és Elizabeth között, mert már ugrunk is Kitty és az ő szerelmének a sztorijához, aminek szintén nem tudjuk meg a végét, mert máris Jane terhessége a téma és így tovább. A karakterek pedig teljesen laposak lettek, a szerző egyszerű szappanoperahősöket faragott belőlük, egy hatalmas rózsaszín buborékfelhőben, ahol mindenki állandóan ölelkezik, könny szökik a szemükbe a meghatottságtól és a csöpögős boldogságot még az is tetézi, hogy mindenki, ismétlem, mindenki házasodik (ha lehet a szomszédból) és aki csak lehet, állapotos lesz. (Bocsi a spoilerért, de sejthető, hogy csak így keletkezhet ez a Bennet-Bingley-Gardiner univerzum.) Sajnos még Lizinek is eltűnik a fanyar humora, sőt, minden humora, és kizárólag az örök szerelem-boldogság-világbéke hármas harmóniájára koncentrál, és ami még ijesztőbb, hogy Mr. Darcy is. Bár a társadalmi igazságtalanság néhány Pemberley 

környékén is tapasztalható formája – jön az ipai forradalom - is felháborítja – megint csak teljes egyetértésben férje oldalán. 

De életük központi témája, és ez minden fejezetnek szerves része legalább egyszer (van ahol kétszer is!), hogy kölcsönösen biztosítsák egymást, és önmagukat a soha ki nem hunyó,töretlen, múlhatatlan, megmásíthatatlan, sírig tartó szerelmükről, ami a harmadik alkalom után már egyszerűen hányingerkeltő, az aranyos helyett. Jane és Bingley tudjuk, hogy mindig is ilyenek voltak, de elrontani a könyv főszereplőit azzal, hogy csak szerelmes biodíszletnek vannak ott, az nem fair.

Hátrébb olvasva sem lesz jobb. 

Kiadó: I.P.C.

Kiadás éve: 2008 (magyarul: 2010)

Fordító: Fügedi Tímea

Oldalszám: 452 oldal

Képek forrása: pinterest

Szerelmes könyvek tavaszra

Őrülten nehéz szerelmes könyveket ajánlani. Nem írhatom például, hogy beindultak a hormonok, és tessék, mindenki válasszon egy könyvet. És azt sem írhatom tudománytalanul és egyszerűen, hogy tessék csak, nézzétek, itt van, mert az egész köré muszáj valamilyen értelmes (és kevéssé érzelmes) magyarázatot köríteni. Mivel olyan szerelmes könyvet biztosan nem tudok ajánlani, ami mindenkinek egyformán tetszik, ezért kategóriákra osztottam őket, így szerintem mindenki megtalálhatja a magához illőt erre a rövidke tavaszra.

Stephanie Meyer: Twilight - Ezt a könyvet elsősorban a fantasy szerelmeseinek ajánlom, akik leginkább az álmaikban élnek, és az álompasijuknak minimum hat lábujja van, vagy angyalszárnyai, vagy ha ezek nem is, akkor legalább csillog egy picit.

William Shakespeare: Rómeó és Júlia - Ez a könyv leginkább a véres drámák és az örök klasszikusok rajongóinak fog tetszeni, tele van izgalmas részekkel, árulással, nagy drámákkal, szerelemmel és persze, ahogyan az Shakespeare-nél megszokhattuk, halálesetekkel is.

Kemény Zsófi: Én még sosem – Azoknak, akik reálisan gondolkoznak, minden téren (még a szerelemről is). Fókuszában egy szerelmi háromszöggel, három nagyon különböző karakterrel. Budapesten játszódik, tehát ha valami tényleg „itt és most” típusú, akkor ez az.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet - Jane Austen ikonikus művét elsősorban anglománoknak és a kosztümös filmek kedvelőinek ajánlom, akik nem is tudnák elképzelni a napjukat ötórai tea nélkül (bár ők már biztos olvasták). A regény szellemes és idilli hangulatába könnyen bele lehet feledkezni.

 

John Green: Csillagainkban a hiba – Tökéletes olvasmány orvostanhallgatóknak és mazochistáknak, akik szeretnek halálos kimenetelű betegségben szenvedő fiatalok szerelméről olvasni. Ha még ezek után is arra vetemednél, hogy elolvasd, mindenképp készíts a közelbe egy adag papírzsepit.

 

Kiera Cass: A Párválasztó trilógia - Az örök hercegnőknek, azoknak, akik koronával a fejükön alszanak és persze meseszép ruhákat álmodnak maguknak. Ezeknek a lányoknak garantálom, hogy nem fognak csalódni a könyvben, ez egy igazi hamisítatlan hercegnős sztori, herceggel, testőrrel, mérhetetlen luxussal és persze áradó érzelmekkel.

Az ajánlatok száma valójában végtelen, ezért lehetetlen lenne lezárni a sort. De ha valaki ebből a szinte szőrszálhasogató aprólékossággal és megalapozott tudományossággal összeállított listából mégsem tudna választani, az hagyja a fenébe az egészet és élvezze a tavaszt. (Meg a szerelmet.)

TOP 10 kedvenc íróm

1. Veronica Roth

Veronica édesanyja minden este felolvasott gyermekeinek. Az írónő könyvszeretete innen származik. Hatodikos kora óta ír. Szereti, ahogy a gondolatok összeállnak a fejében....
Első könyve, a Beavatott abban az évben jelent meg, amikor a Northwestern Egyetemen lediplomázott.
Ma teljes munkaidőben írónőként dolgozik. Chicago mellett él. (A Beavatott Chicagóban játszódik.)
 
2. Jane Austen

Milyen furcsa, hogy egy nő ( jelen esetben Jane Austen), akinek lelkész volt az édesapja és  gyakorlatilag ki sem tette a lábát otthonról (és végül nem is ment férjhez soha), milyen elbűvölően romantikus regényeket tudott írni szűkebb környezetéről. Ebben persze nemcsak jó megfigyelőkészségének, de szarkasztikus humorának is nagy szerepe volt. Regényeinek népszerűségéhez manapság a jobbnál jobb filmes feldolgozások is hozzájárulnak: Értelem és érzelem , Büszkeség és balítélet , Mansfield Park, Emma, A klastrom titka, Meggyőző érvek
 

3. Janne Teller 
A dán írónő 1995-ben hagyott fel minden mással és teljes mértékben az írás felé fordult. Életét jelenleg Koppenhága, New York, Milánó és Párizs közt osztja meg. Legfontosabb könyve a Semmi (Intet) eredetileg be volt tiltva hazájában, majd kötelező olvasmánnyá tették. Magyar bábszínházelőadást is készítettek belőle, a művet színjátszó csoportok is előszeretettel viszik színpadra.

4. Kiera Cass
Gimnazista korában az ének, a tánc és a dráma érdekelte, a leginkább színházi pályára akart lépni. A Radford Egyetemen zene főszak mellett kommunikációt és történelmet tanult. Aztán villámgyorsan férjhez ment és egy személyes tragédia késztette első regényének megírására, ami Szirén címmel még magánkiadásban jelent meg. Rájött, hogy igazi terepe a történetmesélés. A Párválasztó regényére már lecsapott egy szemfüles kiadó és a sorozat nagy sikert arat. A trilógiát épp most fejezte be.
 
5. Szabó Magda
 
Magyartanár volt, a diákjai imádták és a könyveiben is feltűnik az irodalom, a mondatok, a szavak szeretete. A Debreceni Református Kollégium diákja volt, valószínűleg az Abigél című könyvének világát is erről mintázta. Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbb nyelvre fordított magyar író.

6. Antje Babendererde 

Dolgozott fazekasként, aztán pszichiátrián, de fő foglalkozása már lassan két évtizede az írás. Húsz évvel ezelőtt utazott először az indiánok földjére, azóta ír - szinte mindig fiataloknak - az amerikai őslakosok életéről.
 
7. Kalapos Éva

A D.A.C. előtt első­sor­ban szép­iro­dal­mat írt, illetve komo­lyabb hang­vé­telű novel­lá­kat, drá­má­kat.  Az írás mel­lett zené­lés­sel is fog­lal­ko­zik: Éva a Másik Szoba Zene­kar énekese. Együt­te­sé­vel kor­társ írók ver­seit zené­sí­tik meg, pél­dául Kara­fi­áth Orso­lya művét is átér­tel­mez­ték. Éva iga­zán sok­színű, a Pesti Magyar Szín­ház szí­nész­képző­jé­ben is meg­for­dult, Köröm­lakk című írásá­ból szín­da­rab készült, ráadá­sul újság­író­ként is tevé­keny­ke­dik.

8. Ottlik Géza

Pályafutásának csúcsa valószínűleg az Iskola a határon című regény volt. Egykori osztálytársai közül, sokan nehezményezték, hogy ilyen kegyetlenül festette le a katonaiskola világát. Sok bridzsversenyt nyert, magáról a játékról könyvet is írt. Nagyon sokat fordított. Számos tekintetben inspirációs forrása Kosztolányi Dezső volt.
 
9.  L.I. Lázár
 
Ez annyira tetszik, hogy nincs szívem lerövidíteni, így hát nem fér ide. Itt lehet megnézni:.rejtozokavicsok.hu/rolam


10. Leiner Laura
 
Magyar írónő, aki nagy részben a rajongóira támaszkodik. Sokat kommunikál velük pl. twitteren és élő adásokon keresztül, ezen felül fáradhatatlanul válaszol a rázúduló kérdésáradatra. Grafomán és állandóan ínhüvelygyulladásban szenved. (Nemcsak a dedikálások alkalmával.) Legutóbb megjelent könyve az Akkor szakítsunk. 
Itt érhetjük el Leiner Laurát : instagram.com/leinerlauraofficial , leinerlaura.hu/ twitter.com/leinerlaura , facebook.com/leinerlauraofficial

Minden író, akit itt felsoroltam, különleges és olyan témákról írnak, amelyek engem megbabonáznak. Az biztos,hogy ők mind utat találtak a szívemhez és ezért szeretem őket. Miközben olvasom a soraikat, borzongok, kacagok vagy éppen elbőgőm magam. Mindegyik más, teljesen más érzéseket váltanak ki belőlem.

Ez a tízes lista még lehet, hogy változni fog. De úgy érzem, csak a bővítés jöhet szóba. 

Képek forrása: tumblr.com