Szerelmes könyvek tavaszra

Őrülten nehéz szerelmes könyveket ajánlani. Nem írhatom például, hogy beindultak a hormonok, és tessék, mindenki válasszon egy könyvet. És azt sem írhatom tudománytalanul és egyszerűen, hogy tessék csak, nézzétek, itt van, mert az egész köré muszáj valamilyen értelmes (és kevéssé érzelmes) magyarázatot köríteni. Mivel olyan szerelmes könyvet biztosan nem tudok ajánlani, ami mindenkinek egyformán tetszik, ezért kategóriákra osztottam őket, így szerintem mindenki megtalálhatja a magához illőt erre a rövidke tavaszra.

Stephanie Meyer: Twilight - Ezt a könyvet elsősorban a fantasy szerelmeseinek ajánlom, akik leginkább az álmaikban élnek, és az álompasijuknak minimum hat lábujja van, vagy angyalszárnyai, vagy ha ezek nem is, akkor legalább csillog egy picit.

William Shakespeare: Rómeó és Júlia - Ez a könyv leginkább a véres drámák és az örök klasszikusok rajongóinak fog tetszeni, tele van izgalmas részekkel, árulással, nagy drámákkal, szerelemmel és persze, ahogyan az Shakespeare-nél megszokhattuk, halálesetekkel is.

Kemény Zsófi: Én még sosem – Azoknak, akik reálisan gondolkoznak, minden téren (még a szerelemről is). Fókuszában egy szerelmi háromszöggel, három nagyon különböző karakterrel. Budapesten játszódik, tehát ha valami tényleg „itt és most” típusú, akkor ez az.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet - Jane Austen ikonikus művét elsősorban anglománoknak és a kosztümös filmek kedvelőinek ajánlom, akik nem is tudnák elképzelni a napjukat ötórai tea nélkül (bár ők már biztos olvasták). A regény szellemes és idilli hangulatába könnyen bele lehet feledkezni.

 

John Green: Csillagainkban a hiba – Tökéletes olvasmány orvostanhallgatóknak és mazochistáknak, akik szeretnek halálos kimenetelű betegségben szenvedő fiatalok szerelméről olvasni. Ha még ezek után is arra vetemednél, hogy elolvasd, mindenképp készíts a közelbe egy adag papírzsepit.

 

Kiera Cass: A Párválasztó trilógia - Az örök hercegnőknek, azoknak, akik koronával a fejükön alszanak és persze meseszép ruhákat álmodnak maguknak. Ezeknek a lányoknak garantálom, hogy nem fognak csalódni a könyvben, ez egy igazi hamisítatlan hercegnős sztori, herceggel, testőrrel, mérhetetlen luxussal és persze áradó érzelmekkel.

Az ajánlatok száma valójában végtelen, ezért lehetetlen lenne lezárni a sort. De ha valaki ebből a szinte szőrszálhasogató aprólékossággal és megalapozott tudományossággal összeállított listából mégsem tudna választani, az hagyja a fenébe az egészet és élvezze a tavaszt. (Meg a szerelmet.)

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Majd újra lesz nyár…

Fülszöveg:

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”

„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”

Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg azután, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitör a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében.

Saját vélemény:

Ez egy nagyon furcsa könyv volt.

Csak most tudok írni róla, mivel azt hiszem, csak mostanra sikerült megemésztenem, bár még így is hosszan ott fog motoszkálni a fejemben.
Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy mit tennék, ha ITT és MOST kitörne a háború, vagy ilyesmi. Mennyire rémisztene meg, vagy mennyire lennék ettől zavarodott. (Szerintem azt se tudnám, melyik a jobb és a bal kezem, de lehet, hogy teljesen más hatást váltana ki belőlem, például: felelősségteljesebb lennék és még a gyökeret is megenném.) 

Brutális könyv, egy háború, ijesztően reálisan ábrázolva.(De szerintem a mai fegyverekkel országokat, földrészeket is azonnal el lehetne elpusztítani. ) 

Egy 15 éves nagyvárosi lány szemszögéből láthatjuk az egészet, aki elég naivan látja a helyzetet (egészen a könyv közepéig), és amikor leesik neki, hogy mi is történik, megismerjük azt a Daisy-t, aki a jég hátán is megél és tudja tartani a lelket a 9 éves unokahúgában.

Az elején az írónő bámulatosan mutatja meg, hogy milyen is egy angliai vidék, sok zölddel, mezőkkel, dombokkal, növényekkel és mindenféle állatokkal. Ehhez pedig ott volt a hangulat a felszabadult boldogság, felhőtlen öröm és a nyári szünidő együttese, ami (szerintem is) a világ egyik legjobb dolga. 

 A könyv közepétől azt hittem, tudom mi lesz a vége. De igazából nem erre számítottam.

Valami szebbre, jobbra, nem ennyire nyersre, nem ennyire 
fájdalmasra. (Mármint nyilván lehetne még tragikusabb, bár nem is tudom… jobban örültem volna, ha bármi más lesz a vége.) Lehet, hogy ez egy kicsit zavaros, de az érzéseim is azok ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Nekem nagyon is rövid volt. Lehetett volna folytatni, de hát ezt már mindenkinek magának kell továbbgondolni. (Így viszont legalább kitalálhatok valami más befejezést!)

Mintha a Hosszú jegyességet látnám magam előtt (a filmet).

SPOILER!!


Szintén háborús, és a vége is hasonló.

SPOILER Vége!

Itt van a film trailere, ami nekem személy szerint nagyon bejött. A filmet lehet, hogy nem nézem meg soha (mert nekem para), de azért másoknak bejöhet.

8/10