Veronica Roth: A hűséges avagy hűségesnek maradni egy trilógiához

"Van, ami akkor is igaz, ha nem hiszünk benne."

Angyalok városa c. film

Itt írtam az előző két részről: Beavatott és Lázadó

Fülszöveg:

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Szerintem...

Mint mindenki, én is félve tekintettem először erre a könyvre. Amiket írtak róla, és ahogyan az értékelési százaléka elképesztően alacsonyra váltott szinte napok alatt. (Valószínűleg a nagyon megosztó vélemények miatt). Ez a könyv nagyon sok minden volt egyszerre, romantikus, átláthatatlan, egyszerű, kiszámíthatatlan és zavaros. Bocs, de nem tudom kevesebb jelzővel leírni. Voltak részek, ahol leült a történet, talán túl sokat vártunk a zárókötettől.

Hiába szól egy háborúról (lázadásról) egy disztópikus világban, nem ez az, ami megnyeri az olvasókat, hanem a karakterek és az ő viszonyuk – ehhez gyakran csak kaotikus háttér a felbolydult világ. Mint az előző részben, itt is borzasztó gyorsan pörögnek az események, és néha vissza kellett lapoznom, hogy akkor ez most elszaladt vagy lelőtt valakit, esetleg lelőtték vagy mondjuk meghalt?

Közben elég sok plusz információt kaptunk a világ felépítéséről és mindent, amit eddig tudtunk róla, megcáfolták. A könyv közepe felé rá kellett jönnünk arra is, hogy főhőseink egy olyan rendszer ellen küzdenek, amelyet már nem lehet megjavítani. A génmanipuláció és az ebből fakadó megkülönböztetés tette igazán ijesztővé ezt a posztapokaliptikus világot. Amikor átgondoltam ezt a gén-dolgot akkor azért belegondoltam, hogy milyen érzés lehet, ha valaki az arcodba mondaná, hogy azért viselkedsz így, mert genetikailag sérült vagy (ez ugyanaz, mint a „mert fekete vagy”, „mert cigánynak születtél”). A hideg is kiráz ettől az egésztől. Ráadásul a mi mostani világunk sem áll távol ettől a DNS módosító ötlettől, ami ebben a történetben rosszul sült el. (Mintha a Gattaca c. film is erről szólna.)

A Hűséges lezárta Tobias és Tris történetét.

Érdekesnek indult, hogy két szemszögből íródott a könyv, de elég idegesítő volt, hogy szinte mindenről ugyanúgy gondolkodtak, amitől az az érzésem támadt, mintha mindig Tris beszélne, csak nem lehet mindenhol egyszerre (ráfért volna egy időnyerő). A vége felé beláttam, hogy mégsem volt teljesen hülye ötlet. Na, de vissza a két főszereplőre, jó volt, hogy végre (majdnem) mindenben őszinték voltak egymáshoz és sikerült végre egy picikét több időt kettesben tölteniük (percekben mérhető, leszámítva az alvást a közös hálóteremben). Az áldozatok azok fájtak nagyon, még akkor is, ha egy háborús helyzetben számítani lehetett rá.

Sokak, pont a befejezés miatt húzták le ennyire a könyvet (én épp hogy azért értékelem fel), persze nem erre a végre számítottam, és nem mondhatom, hogy nem viselt meg. Igenis megviselt. Konkrétan ki akartam vágni az ablakon. (Nem tettem meg, mert kölcsönkönyv.) 

Két óra dühöngés után beláttam, kellett ez a befejezés ahhoz, hogy elhiggyem a történetet és lezáruljon a trilógia. Ahogy az előbbiekből kiderült, ez nem egy habos tündérmeséről lett koppintva, mégis jó volt, hogy szíven ütött.

Borító: Hasonlít a többire, nem valami nagy szám szerintem. Kíváncsi vagyok a majd két-három év múlva megjelenő filmes borítóra.

A film: A beavatott sikerét látva, a készítők úgy döntöttek, hogy az utolsó részt (A hűségest) két részre fogják bontani. Háát, lassan már minden trilógiának/sorozatnak az utolsó részét szétbontják, és ez már megint a pénzről szól. Bár, lehet, hogy két filmben hatásosabban tudják érzékeltetni a történetet, mintha csak 1,5 órába kéne bepréselni.

A második film 2015 tavaszán érkezik és most is épp Atlantában forgatnak (mint, ahogy a twitter posztokból kiderült).

Írónő: Veronica Roth, akiről már írtam több ízben is a top 10 íróknál és a trilógia előző köteteinél is.
 
Eredeti cím:  Veronica Roth: Allegiant 
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Logos
Oldalszám: 450
Kiadó: Ciceró
Honnan szereztem: Kölcsönkaptam :)

Úgy összességében : 8/10

Kiera Cass: Az Elit, avagy a második menet

A könyv előző részét itt értékeltem: A Párválasztó

„Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.”

Fülszöveg:
A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK.
A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland.
De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

 „Mintha az Éhezők viadala (leszámítva a véres jeleneteket) és a Nagy Ő (leszámítva a véres jeleneteket) elegye lenne. Cass ügyesen szítja America és Maxon vágyát, de közben nem hagyja kialudni a lány első, tiltott szerelmének parazsát sem." – Publishers Weekly

 
Szerintem.... 

Ebben a könyvben láttam meg igazán, hogy az írónő tud úgy írni, mintha ő maga lenne a könyv. Mármint ezt nem úgy értem, hogy a könyv is tud írni, hanem hogy tökéletes tündérmese-feelinget tud kölcsönözni a könyvnek ezzel a stílussal. Szinte láttam magam előtt a csodaszép ruhákat, a káprázatos filmszerű helyszíneket, éreztem azokat a fenséges illatokat és néha úgy gondoltam, hogy az én cipősarkaim kopognak a palota kihalt folyosóin. (Pedig úgy nem könnyű belehelyezkedni egy könyvbe, ha az ember a metrón ül, és ráadásul mobilról olvas, de ennek a könyvnek mégis sikerült teljesen elvarázsolnia.) Ez a kötet ott kezdődik, ahol az előző abbamaradt. Abban, a tempóban, stílusban és ugyanazokkal a bonyodalmakkal.

 Főszereplőnk, America, öt lánnyal versenyez (na itt én is teljesen ledöbbentem, mikor fogytak el ennyire?) a koronáért. Mint ahogy már fentebb említettem, a könyv nem halad túl nagy tempóban, így aztán van időnk és energiánk a főhősnőnk hezitálásán rágódni, és persze vele együtt szenvedni. Nem tud dönteni (bevallom néha még én, a totális Maxon-fan is meginogtam) a két férfi között, hogy „kettesként”, katonafeleségként éljen-e nyugodt életet vagy hercegnéként próbálja meg ezt az elnyomó társadalmi rendszert megszüntetni. Neki mindkettő fontos. Az első nagy szerelmétől nem bír elszakadni, és az mindenképpen tesz is róla, hogy ez ne következzen be, főként amikor a hősnőnknek már egy ideje egy másik, a herceg felé is húz a szíve, mert mégis milyen lány lenne az, aki a nyugodt életet választja a világmegváltás helyett. Szóval végül is érthető, hogy ennyit hezitál, de ennyi idő már éppen elég volt, nagyon remélem. És ha America olvassa ezen soraimat, tekintsen vissza a bejegyzésem elején lévő idézetre és nézzen rá úgy, mintha ezeréves bölcsesség lenne. Köszönöm.

Tetszett nagyon, hogy a legtöbb szereplő a tündérmesék fekete-fehér világával szemben bonyolultabb személyiségnek bizonyult, jó volt látni, amikor elgyengült, vagy amikor végre kiállt azért, amiben hisz. Itt nem lehet igazán senkit se a jó, se a rossz oldalra sorolni, mindenkiben van jó és rossz is.

 Aztán egyszercsak belém nyilallt (pont a 4es6oson) a felismerés. A csudába, ez a világ kegyetlenebb, mint gondoltam. Ez a Párválasztó tulajdonképpen irgalmatlanul kemény harc a koronáért. Ha valaki megszegi a játékszabályokat, akkor azért kemény büntetés jár (lásd Marlee esetét). Rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem egy habos-babos tündérmese.

 Óriási bánatom viszont, hogy ebben a részben se tudtunk meg sokat a világukról, a hétköznapi élet apróságairól, vagy hogy máshol mi történik (csak egy icipicit). Szívesen belepillantottam volna mások fejébe (mondjuk a két férfiéba, bár aki tud angolul, azt vigasztalhatja a tudat, hogy Kiera Cass írt egy-egy novellát az ő szemszögükből.)

  

Borító: Ennek a sorozatnak, egyszerűen káprázatosak a borítói (a szívem mélyén mégiscsak habos-babos mesére vágytam volna?) Igen, tudom, hogy nagyon sok borítót imádok, de ez az egyik nagyon nagy kedvencem.

A könyv befejezése után is éreztem azt az „azonnal kérem a következő részt” érzést. De most már csak pár nap van a befejező kötet megjelenéséig így nyugodt szívvel várom hogy mikor csaphatok már le rá. (Május 6.)

Az írónő:
Kiera Cass a Radford University  diákja volt, jelenleg családjával a virginiai Blacksburgben él. A The Siren című fantasyregényét magánkiadásban jelentette meg 2009-ben. Kiera életében megközelítőleg tizennégy fiút csókolt meg. Egyikük sem volt herceg. Könyveiről, videóiról és sütiszeretetéről az olvasók a kieracass.com oldalon tudhatnak meg többet. 

Kiadó:Gabo

Oldalszám: 282

Eredeti cím:  Kiera Cass: The Elite

Eredeti megjelenés: 2013

Fordító: Gázsiti Mila

A következő rész  (azaz a harmadik) trailere:

 Úgy összeségében: 8/10

Veronica Roth: A lázadó avagy "vérnyomásemelő részek" zsúfolása

A Divergent sorozat 1-2.  része!

Fülszöveg:
Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz.
Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. 
Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Előző: Azért nem írtam eddig a Beavatottról, mert nem szeretek olyan véleményt írni, amelyben csak ömlengek, hogy mennyire tetszik meg ilyenek. A történet felépítése szuper volt, nagyon ötletes disztópia. (Az eddigi listavezető, azok közül, amiket olvastam). Nem is emlékszem, hogy mikor olvastam el, annyira kiesett az emlékezetemből, annyira bennem van, mintha éppen csak ma vagy tegnap fejeztem volna be, de mégis mintha már évek óta benne élnék.

Történet:A Beavatott időben tulajdonképpen egészében a beavatásról szól, hogy 16 éves kora után ki hogy illeszkedik be a saját tulajdonságainak, személyiségének megfelelő kasztba. Itt azért nem úgy megy mint a Roxfortban, mert nemhogy vicces beszélő süveg nincs, de saját vérüket (brrr) csepegtetik a a saját döntésük alapján kiválasztott csoport (Művelt, Barátságos, Őszinte, Önfeláldozó és Bátor) szimbolikus táljába. Látszólag önállóan döntenek, de valójában több felől is nyomasztják őket az egész további életüket meghatározó és megmásíthatatlan! választással. A történet jó ütemben adagolja beavatás brutális fázisait, meg ismerhetjük a Bátrak életét. És itt a csavar, főhősünk (teljesen felkészületlenül) egy óriási összeesküvés közepébe csöppen. Innentől kezdve turbóra kapcsolnak az események és a történet első kötete egy lélegzetelállító jelenet közepén ér véget, úgy hogy kedvünk támad azonnal magunkhoz ragadni a második kötetet. A Lázadóban azonban először leül a dolog, aztán meg eszeveszett tempóra gyorsul és néhol nagyon zavarossá válik, sose lehet tudni, hogy ki melyik oldalon áll és, hogy egyáltalán még kire számíthatunk, ki van még egyáltalán életben (mert persze állandóan kegyetlenül irtják az ártatlan és a gonosz szereplőket egyaránt). Tetszett viszont, hogy itt végre megismerhettük, ha nem is olyan részletesen mint a főszereplő Bátrakét, a többi csoport lakhelyét, életét és életvitelét és azt, hogy melyik milyen szerepet tölt be a társadalomban. Ez egy nagyon nagy piros pont a könyvnek. Hiszen én már az előző résznél is tudtam, hogy nem tartozhatnék a Bátrakhoz, és érdekelt, hogy a többi csoport hogy él. A legvégén meg már annyira összekavarodtam, hogy csak háromszori elolvasás után értettem meg, hogy mi is történt valójában. A második rész szerintem nem ért fel az elsővel. Persze várom a befejezést, de most simán kibírom azt a kis időt míg egyáltalán megjelenik a trilógia harmadik kötete.
 
"Rájöttem, hogy az emberek többrétegű titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívük mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra – egyszerűen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük."

Karakterek:
Tris, aki ebben a könyvben végig lélekben vergődik. Igen, mert olyan dolgokat tett, amiket nem lehet olyan könnyen kiheverni. Viszont nem értettem, hogy miért nem bízik Tobiasban és miért hazudott állandóan mindenkinek. Tovatűnt Tris bátorsága is. Az előző részben képes volt arra, hogy lekarabélyozzon egy egész hadsereget, gondolkodás nélkül öljön, itt pedig nem is mer fegyvert fogni a kezébe.  

Tobias: Az első teljesen  pozitív szereplőnek tűnt a Beavatottban,  mert kemény volt és mégis érzékeny. Érezni lehetett az első pillanattól kezdve, hogy valami titok nyomja lelkét és vannak vagy voltak olyan sebek, ami köré páncélt épített. És ez nem független a Bátrak előtti életétől, így nem meglepő, hogy a második részben a szüleivel való kapcsolata is fontos szerepet kap, sőt valami módon éket ver Tris és Tobias közé. A két főszereplő közé visszatér a bizalmatlanság, ami (szinte) összes problémájuk fő oka. 

Ezt a könyvet, mint már feljebb említettem, nem tudtam olyan gyorsan olvasni. De letenni se tudtam igazán, amikor belefeledkeztem egy-egy izgalmasabb jelenetbe. Néhány órán elővettem és olvasgattam is belőle, de nem kötött le annyira, mint például a barátnőim osztálykirándulásbeli szobabeosztása.

Borító: A borító nem tetszett annyira, mint a Beavatotté (igen, már itt is állandó összehasonlítás alá kerül), de nem volt rossz. A színek harmonizálnak és végül is illik a belsejéhez. A legközelebbi megjelenés, úgy hallottam, már a filmes borítóval lesz. 

Nemrég találtam egy kvíz,t amit ha kitöltesz, beoszt egy csoportba. Sajnos angolul van így én csak egy ki segítséggel tudtam kitölteni. Őszinte jött ki. Most így őszintén, nem erre számítottam, de hiszek a tesztnek. Ő gondolom, jobban tudja, mint én. 

itt töltheted te is ki! 

Előzetes: Idén film is készült az első kötetből (és nemsokára lesz a másodikból is). Itt az előzetes. Nekem nagyon tetszett, fantasztikus volt.

 Író: Mivel belekerült az én TOP10 íróm közé, itt találhatsz róla információt: TOP10 író
Kiadó: Ciceró
Eredeti cím:Veronica Roth: Instrugent
Eredeti megjelenés: 2012
oldalszám: 432 

Fordító: Logos (A fordítás nem volt tökéletes. Voltak magyartalan mondatok és az elütések miatt volt, hogy egy egész bekezdés teljesen értelmetlen volt.)

A harmadik rész Április 30-án kerül a magyar polcokra! ( A hűséges)