A Párválasztó, avagy egy királyi valóságshow

"Minden lány szeret néha hercegnőset játszani, függetlenül attól, mennyire hasonlít rá az élete."

-Alex Flinn

Fülszöveg: 

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek.
Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

„Elbűvölő, megragadó és épp a megfelelő mennyiségű izgalom van benne!" Kiersten White, New York Times

Ez a könyv egy egyszerű, légies, csajos olvasmány. 

Az írónő szépen, kényelmesen vezeti a történetet, az olvasó biztosan nem fog szívrohamot kapni. J

Kiera Cass csodálatosan leírja a különböző helyszíneket, ruhákat és eseményeket. A ruhák (ahogy leírja) fantasztikusak, még így íráson keresztül is megbabonázzák az olvasót. A lányok mind gyönyörűek, nagy mérlegelések után lettek kiválasztva, vannak angyaliak köztük, és persze nem szűkölködhet a történet hárpiákban sem.

A történet egy mondatban: vívódás egy régi és egy új érzés között, a kamerák előtt.

 

Egy valóságshow jelenik meg előttünk, amely azonban egyáltalán nem hasonlít azokra, amelyeket manapság a tv-ben látunk. Persze nem azt mondom, hogy itt nincs ármánykodás és viszály, de lényegesen kegyesebb a verseny (nincsenek élethalálharcok, éheztetés, mint mondjuk az Éhezők Viadalában).

Meglepően keveset tudhatunk meg viszont Illéa történelméről és a kasztokról, ami engem eléggé érdekelt volna, hiszen sok ilyesfajta könyvet olvasok, és igazán izgalmasnak találom a különböző társadalmak felépítését. A lázadók sem elhanyagolhatóak a történetben, így látszik, hogy az uralkodók sincsenek teljes biztonságban (a sok palotaőr ellenére sem). Rengeteg az unalmas mellékalak, főhősünk viszont nem egy stabil személyiség, állandóan változtatja a véleményét.

Elég furcsára sikeredett a vége, mintha egy könyvet kettészakítottak volna, remélem a második részben nagyobb teret kap a történelem, és nem lesz ennyi szenvedés.

Borító: fényűző, szerintem ez az egyik legszebb borítójú könyv, amit valaha olvastam (menthetetlenül romantikus megjegyzés). Itt láthatod, hogy hogyan készült!

Egy utolsó megjegyzés: Miért van egy hivatalos énekesnek lámpaláza a mikrofontól? Úgy értem egész életében ezt csinálta, így érthetetlen ez a dolog.

Itt az eredeti (könyv) trailer:

 

Az írónő:
Kiera Cass a Radford University  diákja volt, jelenleg családjával a virginiai Blacksburgben él. A The Siren című fantasyregényét magánkiadásban jelentette meg 2009-ben. Kiera életében megközelítőleg tizennégy fiút csókolt meg. Egyikük sem volt herceg. Könyveiről, videóiról és sütiszeretetéről az olvasók a kieracass.com oldalon tudhatnak meg többet.

Eredeti meg jelenés: 2012
Eredeti cím: The Selection
Fordította: Gázsiti Mila
Oldalszám: 355
Kiadó: Gabo 
Képek forrása:  weheartit.com/ kieracass.com/ tumblr.com/

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Majd újra lesz nyár…

Fülszöveg:

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”

„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”

Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg azután, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitör a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében.

Saját vélemény:

Ez egy nagyon furcsa könyv volt.

Csak most tudok írni róla, mivel azt hiszem, csak mostanra sikerült megemésztenem, bár még így is hosszan ott fog motoszkálni a fejemben.
Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy mit tennék, ha ITT és MOST kitörne a háború, vagy ilyesmi. Mennyire rémisztene meg, vagy mennyire lennék ettől zavarodott. (Szerintem azt se tudnám, melyik a jobb és a bal kezem, de lehet, hogy teljesen más hatást váltana ki belőlem, például: felelősségteljesebb lennék és még a gyökeret is megenném.) 

Brutális könyv, egy háború, ijesztően reálisan ábrázolva.(De szerintem a mai fegyverekkel országokat, földrészeket is azonnal el lehetne elpusztítani. ) 

Egy 15 éves nagyvárosi lány szemszögéből láthatjuk az egészet, aki elég naivan látja a helyzetet (egészen a könyv közepéig), és amikor leesik neki, hogy mi is történik, megismerjük azt a Daisy-t, aki a jég hátán is megél és tudja tartani a lelket a 9 éves unokahúgában.

Az elején az írónő bámulatosan mutatja meg, hogy milyen is egy angliai vidék, sok zölddel, mezőkkel, dombokkal, növényekkel és mindenféle állatokkal. Ehhez pedig ott volt a hangulat a felszabadult boldogság, felhőtlen öröm és a nyári szünidő együttese, ami (szerintem is) a világ egyik legjobb dolga. 

 A könyv közepétől azt hittem, tudom mi lesz a vége. De igazából nem erre számítottam.

Valami szebbre, jobbra, nem ennyire nyersre, nem ennyire 
fájdalmasra. (Mármint nyilván lehetne még tragikusabb, bár nem is tudom… jobban örültem volna, ha bármi más lesz a vége.) Lehet, hogy ez egy kicsit zavaros, de az érzéseim is azok ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Nekem nagyon is rövid volt. Lehetett volna folytatni, de hát ezt már mindenkinek magának kell továbbgondolni. (Így viszont legalább kitalálhatok valami más befejezést!)

Mintha a Hosszú jegyességet látnám magam előtt (a filmet).

SPOILER!!


Szintén háborús, és a vége is hasonló.

SPOILER Vége!

Itt van a film trailere, ami nekem személy szerint nagyon bejött. A filmet lehet, hogy nem nézem meg soha (mert nekem para), de azért másoknak bejöhet.

8/10