Majd
újra lesz nyár…
Fülszöveg:
„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám
rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van,
mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy
átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt
eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”
„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”
Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg azután, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitör a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében.
Saját vélemény:
Ez egy nagyon furcsa könyv volt.
Csak most tudok írni róla, mivel azt hiszem, csak mostanra
sikerült megemésztenem, bár még így is hosszan ott fog motoszkálni a fejemben.Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy mit tennék, ha ITT és MOST kitörne a háború, vagy ilyesmi. Mennyire rémisztene meg, vagy mennyire lennék ettől zavarodott. (Szerintem azt se tudnám, melyik a jobb és a bal kezem, de lehet, hogy teljesen más hatást váltana ki belőlem, például: felelősségteljesebb lennék és még a gyökeret is megenném.)
Brutális
könyv, egy háború, ijesztően reálisan ábrázolva.(De szerintem a mai
fegyverekkel országokat, földrészeket is azonnal el lehetne elpusztítani. )
Egy 15 éves nagyvárosi lány szemszögéből láthatjuk az
egészet, aki elég naivan látja a helyzetet (egészen a könyv közepéig), és
amikor leesik neki, hogy mi is történik, megismerjük azt a Daisy-t, aki a jég
hátán is megél és tudja tartani a lelket a 9 éves unokahúgában.
Az elején az írónő bámulatosan mutatja meg, hogy milyen is
egy angliai vidék, sok zölddel, mezőkkel, dombokkal, növényekkel és mindenféle
állatokkal. Ehhez pedig ott volt a hangulat a felszabadult boldogság, felhőtlen
öröm és a nyári szünidő együttese, ami (szerintem is) a világ egyik legjobb
dolga.
A könyv közepétől azt
hittem, tudom mi lesz a vége. De igazából nem erre számítottam.
Valami szebbre, jobbra, nem ennyire nyersre, nem ennyire fájdalmasra. (Mármint nyilván lehetne még tragikusabb, bár nem is tudom… jobban örültem volna, ha bármi más lesz a vége.) Lehet, hogy ez egy kicsit zavaros, de az érzéseim is azok ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Nekem nagyon is rövid volt. Lehetett volna folytatni, de hát ezt már mindenkinek magának kell továbbgondolni. (Így viszont legalább kitalálhatok valami más befejezést!)
Mintha a Hosszú jegyességet látnám magam előtt (a filmet).
SPOILER!!
Szintén háborús, és a vége is hasonló.
SPOILER Vége!
Itt van a film trailere, ami nekem személy szerint nagyon
bejött. A filmet lehet, hogy nem nézem meg soha (mert nekem para), de azért másoknak
bejöhet.
8/10
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése