Könyvek nyárra

Szerintem a legtöbbet olvasni nyáron lehet. Kiülünk a könyvvel a kertbe, levisszük a strandra, olvassuk vonaton, sátorban (zseblámpával) ,  kocsiban,  táborhelyen (ha esetleg esik az eső) -  ilyenkor tengernyi időnk van rá.   Én leginkább a Balatonon szeretek olvasni, mert ott általában csak a családommal vagyok és hagyjuk egymást élni és olvasni. Tavaly csak a két hét alatt vagy 10 könyvet olvastam el és erre már nagyon ki vagyok éhezve, mert a suli mellett csak akkor jutott időm olvasni, amikor épp beteg voltam, ami pedig valljuk be nem az igazi. Idén nyáron viszont rengeteg időt fogok vonaton, buszon és autóban is ülni, úgyhogy már be is terveztem egy adag könyvet.  (De ez majd egy másik poszt.)

Összeírtam egy listát azoknak, akik még nem tudják, hogy mit is olvassanak a tengernyi idejükben.  A strandon, a vonaton vagy csak a kertben.

Június, nekem ez az utazás hónapja, így három, utazós könyvet szedtem össze:

·          Négyen egy gatyában  Szuper történet, négy kamaszlányról, egy fantasztikus nyárról és egy varázslatos farmerről, rengeteg utazással, szerelemmel és kalanddal fűszerezve.

·         Indigó nyár Smilla és barátai egy (a Twilight-ból ismert) indiánrezervátumban sátraznak és a lánynak szembesülnie kell azzal, hogy errefelé minden tele van rejtélyekkel  és, hogy a barátai, akik tavaly is itt nyaraltak valamit nagyon titkolnak a hellyel kapcsolatban.

·         A soha határa Camryn húsz évesen úgy érzi, hogy pontosan tudja, hogy hol a helye a világban és, hogy milyen lesz az élete, de arra még ő sem gondolt, hogy egyszer csak ott fog hagyni mindent és táskájával és egy mobillal elindul a vakvilágba, hogy megtalálja önmagát.

Július, ezt a hónapot, a kiválogatott könyvek szempontjából leginkább szerelem jellemzi

·         Ha az enyém lennél  Ashton a jóskislány, aki a rossz srácba szeret bele, mert hát a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Tökéletes strandos olvasmány.

·         Bábel 17 évesek, fesztiváloznak, őrültek és mindez Leiner Laura humorával. Felejthetetlen.

·         A nyár amikor megszépültem  Belly szerelmes, és egy nagyon izgalmas nyaralás áll előtte anyukája barátnőjének fiaival, akik közül valamelyiket neki szánta a sors. De vajon melyiket?

Augusztus, ez pedig, hát nem is tudom, hogy minek nevezzem: egyveleg.

·         Majd újra lesz nyár Daisyt, , lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik annyire szabadok, mint bármelyik felnőtt. Ráadásul felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború, ami sajnos még az ő falujukat sem kerüli el.

·         Stargirl Egy nap új lány érkezik a 16 éves Leo iskolájába, aki mindenkit elképeszt különös viselkedésével. Lehetetlen ruhákat hord, a menzán a békésen abrakoló diákság legnagyobb megrökönyödésére se szó se beszéd felpattan, és gitárkíséret mellett dalolva táncra perdül, kedvenc háziállata egy patkány, amelyet mindenhová magával hurcol, Stargirlnek nevezi magát, pedig nem is ez a valódi neve, és mindennap azzal borzolja a kedélyeket, hogy az aznapi születésnapost ebéd közben az egész iskola szeme láttára dallal és zeneszóval felköszönti. Senkit nem hagy hidegen és mindent felkavar maga körül.

·         Legyek ura Egy csapatnyi angol kamasz, akinek repülőgépe lezuhan egy lakatlan szigetre, nekilát, hogy Robinsonként megpróbálja újrateremteni a civilizációt. A fiúk testületeket választanak, törvényeket hoznak, igyekeznek ésszerűen berendezni életüket, ahogyan a brit gyarmatosító szellemet dicsőítő kalandregényekben szokás, de valahol kisiklik az egész.

Kalapos Éva : A harmadik D.A.C.

 Itt írtam az előző részekről D.A.C. 1. D.A.C. 2.

Fülszöveg:

A sorozat harmadik részében Flóra és barátai ismét olyan helyzetekkel találják szembe magukat, amilyenekkel még sosem találkoztak. Végre megtörik a jég, és Flóráéknál talán lassan helyreáll a családi béke, ezzel párhuzamosan azonban a lány magánélete egyre zűrösebbé válik. Flóra és Dani barátsága tovább mélyül, és fény derül arra, kik és miért zaklatják a fiút. Vajon hogy reagál a D.A.C. ebben a helyzetben? És mit tegyen Flóra, ha közben ő maga is egyre jobban összezavarodik a saját érzéseivel kapcsolatban? A hosszú, közös balatoni nyaralás alatt, tisztázódnak a dolgok vagy még jobban összekuszálódik minden? Születnek-e új szerelmek, lesznek-e nagy szakítások, hogyan alakul a társaság élete? Tarts te is Flórával, Zsanival és a többiekkel, és légy részese a D.A.C. 3. fergeteges nyári kalandjainak! 

Ez a könyv olyan, mint az ölelés. Mint ezernyi ölelés. Van köztük forró, hűvös, szerelmes, baráti, testvéri és csoportos is.

Még mielőtt belemennék a történet boncolgatásába, muszáj megjegyeznem, hogy Kalapos Éva megtáltosodott, mármint én nem tudom, hogy mi történt vele, de valami biztos, mert ez a könyv sokkal jobb, mint az eddigi kettő együttvéve (pedig azokat is szerettem). Ez vonatkozik a felépítésére, a karakterek kidolgozására, a stílusra, körülbelül mindenre.

Sikerült úgy átadnia írásban az érzelmeket, ahogy csak nagyon kevés író tudja és annyit sűrített a kötetbe, hogy a végén úgy érzi az olvasó, meg kell ölelnie valakit, mert benne is csordultig vannak az érzelmek.

Ezúton is küldök egy nagy ölelést az írónőnek, köszönöm az élményt.

Igaz hideg van, és végre a hó is esik, ez a könyv mégis visszarepít fél évvel. Amikor a D.A.C. tagjai két hétre lementek nyaralni a Balatonhoz, újra éreztem a nyarat, ahogyan sátraztunk a barátnőimmel, ahogy szalonnát sütöttünk, ahogyan csak élveztük az életet. És nem csak mi tettünk így, hanem Flóráék is, délig aludtak, a strandon süttették a hasukat, csak úgy elvoltak. Strandolás, szendvicsezés, bulizás, és persze óriási nagy beszélgetések. Persze ebből a kötetből sem maradhatott ki a dráma, ami kezdettől fogva kísér(t)i a D.A.C. életét. Az előző részekhez képest sokkal nagyobb, felelősebb döntéseket kellett meghozni. Fontos problémák kerültek terítékre, hogy csak egy párat említsek, a tolerancia, hogy mennyire meghatározó (vagy éppen nem) az anyagi háttér, és a szexualitás is. Ugyanakkor meglepett a hirtelen jött családi béke, nem számítottam ilyen egyszerű szálelvarrásra. Eddig minden kicsit inkább komplikáltabb volt – nem is értettem.

Persze, mint minden jó könyvsorozatnál itt is többet megtudtunk a főszereplőkről. De nekem még így is kevés, mármint persze tök szupi, hogy a képzeletünkre hagyja a karakterek külsejét, de valahogy egy kicsit több leírást szívesebben olvastam volna róluk.

Flórában megmaradt a superwoman képesség (ezt az előző kötet értékelésében említettem).

Daniról néha úgy éreztem, még mindig nem tudunk semmit, annyit biztos nem, amennyit én szeretnék, mert ha megtetszik egy karakter, én leginkább személyesen is megismerkednék vele – vagyis talán picit telhetetlen vagyok.

Kalapos Éva könyve kapcsán még néhány dolgot meg kell említenem, például hogy nem gondoltam, hogy ilyen fantasztikus a humora. Nem a Leiner Laura-féle fanyar humor, hanem az a ritkán szóló, de akkor teli szájjal kacagós. Viszont az írónő talán túl jó példát akar mutatni és nyíltan vagy a sorok között neveli az emberek lelkét, kicsit világmegváltós módon, ami persze nem rossz, bár itt-ott túlzásba esik vagy csak nagyon nyilvánvaló a szándék.

Nagyon kíváncsi vagyok a sorozat következő részére! 

A borító nem része a bejegyzésnek. Egyrészt azért, mert nem akartam, hogy lássátok, mielőtt minden jót elmondok egy tényleg fantasztikus könyvről, másrészt mert szinte fáj, hogy így néz ki. Tudom, nem én írtam, és nem is nagyon szólhatnék be rá, de meg kell tennem, hisz ez egy nagy negatívum, az eddig agyonimádott könyvvel kapcsolatban. Ha valakit mégis érdekel, akkor ITT megnézheti.

Írónőről:
 Kalapos Éva, szabadúszó újságíró, imádja a filmeket és a sorozatokat, és meggyőződése, hogy a lelke mélyén egy életre megmaradt tinédzsernek. Nyíregyházán született, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium német-magyar két tannyelvű tagozatán érettségizett, majd hosszas útkeresés után a Károli Gáspár Reformárus Egyetem magyar szakán szerzett diplomát.Több mint 15 éve énekel különféle zenei formációkban, Másik Szoba nevű együttesével kortárs költők verseit dolgozzák fel.Irodalommal gyerekkora óta foglalkozik, utóbbi években több irodalmi elismerésben részesült.

Kiadó:Manó könyvek
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 304 oldal

Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem avagy pár napja még nyár volt

„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.”

Fülszöveg: 

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?

Szerintem...

Olyan régen írtam utoljára, hogy amikor megnyitottam a blogot, egyből be is csuktam, mert szégyelltem magam, amiért így elhanyagoltam majdnem egy hónapra. Aztán kb. 2 fejezetnyi olvasás után rájöttem, hogy nem vagyok normális, és gyorsan az „Új bejegyzés” opciót választottam. Így született meg ez a bejegyzés és elég fura érzés úgy írni, hogy már gimnazista vagyok, úgy érzem, most már teljesen más szemszögből kellene látnom a dolgokat, viszont mivel nem történt semmi az elmúlt héten a szememmel (még hiperisztikus ultra szűrő sem keletkezett rajta), így aztán ugyanúgy nézem a könyveket, mint eddig és igyekszem úgy írni róluk, ahogyan eddig tettem.

Cím. Ezen a kérdésen sokat gondolkodtam. Mégis, hogyan lehet egy ilyen könyvnek ilyen címet adni? Amikor megláttam a címet és a borítót, egyszerűen olyasmire asszociáltam, hogy mondjuk a főszereplő arcamputáción, jobb esetben szépészeti plasztikai műtéten esett át. Vagy egy disztópia jellegű könyvre vártam, amelyben vannak csúnyák és szépek, (akárcsak a Csúfokban) aztán, még az is felmerült bennem, hogy ez egy sci-fi, ahol elrabolják a leányzót és széppé teszik. Viszont az, hogy ez a cím egy ezerszer hallott szerelmi háromszöget (ebben a könyvben inkább négyszög) és egy nyár történetét takarja, azt egy pillanatra sem gondoltam. Pedig kellett volna. 

Ez az a könyv, amit az ember vagy imád, vagy egyszerűen ki nem állhat. Van, akinek tetszik, mert  visszaidézi a nyara (esetleg régebbi nyarai) legszebb pillanatát/pillanatait és lubickol ebben az érzésben, ebben a nyár által formált burokban. És biztos van, aki többet várt ettől a regénytől, egy kicsivel több izgalmat, határozottságot és történést. Én a második véleményt osztom, valahogy nekem nem volt elég.Az írásmód könnyed, gördülékeny, szerintem ez valamilyen mértékben azért a fordításnak is köszönhető. Élvezet olvasni, és ahogy már említettem, tökéletes nyári olvasmány, mert semmi megrázó nincs benne és még véletlenül se tudná magát elsírni rajta az olvasó.

Viszont az írónő mindent beletesz, amit egy tini elvár a nyártól, a bulikat, a srácokat, a lazítást a „nem kell csinálnom semmit” érzést, talán ez a titka, miért lehet oda valaki ezért a történetért. A helyszíneket nagy pontossággal és jó leíró készséggel teszi közszemlére és minden olvasó, kivétel nélkül (én sem vagyok kivétel) szeretne minimum két hetet ott tölteni.

Ha megkérdeznék , hogy mi is történt a 250 oldalban, tuti azt mondanám, hogy nem sok, de azért így meggondolva, akad benne konfliktushelyzet és komoly dolgokat is belekever az írónő a szerelmi négyszögön kívül, ami furán hangzik, mert általában háromszög szokott lenni, de a főszereplőnknek  - mint sok minden másban -, ebben is különcködnie kell.

Belly, (mint a Jelly Belly) bármennyire is úgy tűnik elsőre, nem döntésképtelen, tudja, hogy mit, vagy inkább, hogy kit akar, és mindenképpen el szeretné érni a célját. Megszokta már, hogy a nyarait srácok közt töltse, vicces beszólásai nagyon találóak, szimpatikus karakter.

A fejezetek viszont meglepően rövidek, és nagyon sokszor ugrál vissza egy-egy fejezet erejéig régebbi nyarak eseményeire, ahonnan könnyebben megismerhetjük a fiúk és Belly viszonyát. Kevéssé praktikus ez a sok fejezet, szétdarabolja a történetet és nem tűnik indokoltnak.

 

Borító: eredeti borító, annyi változtatással, hogy a cím magyarul is rajta van. A borító nagyon nyárias, érezni a homokot, a tengert, a nyugalmat. A világos, meleg színek dominálnak, a borító illik a tartalomhoz.

 

Írónő: Jenny Han Richmondban, Virginia államban született és ott is nőtt fel. Diplomát az Észak-Karolinai Egyetemen szerzett Chapel Hillben. Ezután New Yorkban, a New Schoolban szerzett mesterfokozatot "Writing for Children" (gyerekeknek való írásban) szakon. Jelenleg Brooklynban él. Ha gyümölcs lehetne, barack lenne, imád az embereknek becenevet adni és gyengéje többek közt a vajas lekváros keksz és a délutáni szundikálás. Ha többet szeretnél róla megtudni, akkor itt keresgélhetsz: ITT.

 

De ha már, belekeveredtem az időbe, akkor megemlítem, hogy a trilógia második része október 21-én jelenik meg. Várom, de azért nem úgy, hogy „most azonnal ide, mert meghalok”, hanem csak úgy kellemesen és kíváncsi vagyok a következő részre (feltehetően egy újabb nyári szerelem az őszi szünetre).

  
Eredeti cím: The Summer I Turned Pretty

Eredeti megjelenés: 2009

Magyar megjelenés: 2014

Kiadó: Könyvmolyképző

Fordító: Tóth István

Oldalszám: 254

 Úgy mindent összevetve: 6/10

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Majd újra lesz nyár…

Fülszöveg:

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”

„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”

Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg azután, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitör a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében.

Saját vélemény:

Ez egy nagyon furcsa könyv volt.

Csak most tudok írni róla, mivel azt hiszem, csak mostanra sikerült megemésztenem, bár még így is hosszan ott fog motoszkálni a fejemben.
Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy mit tennék, ha ITT és MOST kitörne a háború, vagy ilyesmi. Mennyire rémisztene meg, vagy mennyire lennék ettől zavarodott. (Szerintem azt se tudnám, melyik a jobb és a bal kezem, de lehet, hogy teljesen más hatást váltana ki belőlem, például: felelősségteljesebb lennék és még a gyökeret is megenném.) 

Brutális könyv, egy háború, ijesztően reálisan ábrázolva.(De szerintem a mai fegyverekkel országokat, földrészeket is azonnal el lehetne elpusztítani. ) 

Egy 15 éves nagyvárosi lány szemszögéből láthatjuk az egészet, aki elég naivan látja a helyzetet (egészen a könyv közepéig), és amikor leesik neki, hogy mi is történik, megismerjük azt a Daisy-t, aki a jég hátán is megél és tudja tartani a lelket a 9 éves unokahúgában.

Az elején az írónő bámulatosan mutatja meg, hogy milyen is egy angliai vidék, sok zölddel, mezőkkel, dombokkal, növényekkel és mindenféle állatokkal. Ehhez pedig ott volt a hangulat a felszabadult boldogság, felhőtlen öröm és a nyári szünidő együttese, ami (szerintem is) a világ egyik legjobb dolga. 

 A könyv közepétől azt hittem, tudom mi lesz a vége. De igazából nem erre számítottam.

Valami szebbre, jobbra, nem ennyire nyersre, nem ennyire 
fájdalmasra. (Mármint nyilván lehetne még tragikusabb, bár nem is tudom… jobban örültem volna, ha bármi más lesz a vége.) Lehet, hogy ez egy kicsit zavaros, de az érzéseim is azok ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Nekem nagyon is rövid volt. Lehetett volna folytatni, de hát ezt már mindenkinek magának kell továbbgondolni. (Így viszont legalább kitalálhatok valami más befejezést!)

Mintha a Hosszú jegyességet látnám magam előtt (a filmet).

SPOILER!!


Szintén háborús, és a vége is hasonló.

SPOILER Vége!

Itt van a film trailere, ami nekem személy szerint nagyon bejött. A filmet lehet, hogy nem nézem meg soha (mert nekem para), de azért másoknak bejöhet.

8/10