Pocsolya krétával, avagy hol is van az a bizonyos repedés

Örkény pocsolyája

Az Egypercest itt tudjátok elolvasni: Egy pocsolya emlékiratai

Amikor nincs kedvem a buszon tanulni, akkor kibámulok az ablakon. Ezt a tevékenységet sosem tudtam megunni, a táj mindig ugyanaz, de mégsem.  Nem hiszem, hogy az ember láthatja kétszer ugyanazt, bármi legyen is az. Az egy pillanat, és soha többé nem lesz már még egyszer. Ezt is fejtegethetném, de most nem ez a lényeg, hanem, hogy egy borult hétfő délután nézegettem kifelé az ablakon, amikor megpillantottam egy teknős alakú bárányfelhőt (tudniillik a teknős a kedvenc állatom, a szüleim azt állítják, teknős, pontosabban tekn volt az első szavam) és belegondoltam, milyen is lehet az élet teknős alakú felhőként és ezzel kezdődött az egész. Heteken keresztül (néha még most is) felhőként töltöttem azt a 45 perces utat hazafelé (meg a fizikaórákat) többször voltam gomolyfelhő, bárányfelhő, bodros, tornyos, kerek és egyszer még befőttesüveg alakú is, ez mindig a hangulatomtól függött. Magasról néztem le a világra, a sok tóra, folyóra, hídra, hegyekre, dombokra, városokra. Hagytam, hogy a szél sodorjon, hol keletre, hol nyugatra, hol szélsebesen, hol lassacskán.  Amikor felhő voltam, kiengedtem minden rosszat vagy fárasztót, ami történt velem és csak felhő voltam. Bámultam az eget. Szerencsére, azért nem mindig és még időben feleszméltem ahhoz, hogy meglássam Örkény pocsolyáját, ami mellett majdnem elsétáltam. Pontosabban a repedést, amiben egykor Örkény-pocsolya volt a Dráva utca 7-es szám alatt. Néhány napja olvasgattam az Egyperceseket, köztük ezt is, el is gondolkodtam rajta, hogy ha én felhő vagyok és Örkény meg egy pocsolya, akkor egyszer csak találkoznunk kell, hiszen mindkettő a körforgás része. Ebben a novellában az író kifejti, hogy milyen is volt két napig a Dráva utca 7-es számú háza előtti repedésben tócsáskodni, ez egy emlékirat, amiben minden megszerzett tapasztalatát és tudását átadja, hogy ténylegesen kényelmes-e, gondolkozik, hogy vajon nagy gondot okozott-e az ott lakóknak, viszont azt nem is merte leírni, milyen kemény szavakkal illették és szidalmazták, de el tudom képzelni. Én itt és most megígérem, hogy ezen túl nem fogok ócsárolni egyetlen icipici pocsolyát sem, mert ki tudja, hátha borzalmasan esik neki, és mert hát nem is ő tehet róla, én nem figyeltem eléggé. Tény, hogy a Dráva utca igencsak szeles, és sokat süt a nap, már csak tudom, hiszen minden nap végigsétálok rajta, tele van repedésekkel, horpadásokkal, ami igencsak sokat ígér az ideérkező tócsáknak. Ezért aztán fogtam magam és az egyik szünetben megkerestem a repedést (talán az az a repedés talán nem, de mindenesetre nem tévedhettem nagyot), és megemlékeztem, krétával felrajzoltam a pocsolyát, igaziak nem voltak ,mert hétágra sütött a nap, de szerintem azért így is megteszi. 

Örkény István Budapesten született 1912-ben és 67 évesen itt is halt meg. Kossuth-díjas író, egykor gyógyszerész, majd a magyar groteszk megteremtője.

Kalapos Éva: D.A.C. 2- Rázós utakon

Itt írtam az előző részről: D.A.C.

„Inkább a borzalmas vég, mint borzalmak vég nélkül.”

 (Murphy törvény)

Fülszöveg:

Jaj, ezek a fiúk! A D.A.C. létrejöttével Flóra körül lassan rendeződnek a dolgok, de Márk még mindig tartogat meglepetéseket a számára. Bár először úgy tűnik, minden a lány reményei szerint alakul, a fiú hirtelen furcsán kezd viselkedni, mintha rejtegetne valami sötét titkot Flóra elől… Eközben a Fellegi családban is tovább bonyolódnak a dolgok: Geri viselkedése egyre aggasztóbbá válik, gyakran tűnik el ismeretlen helyekre, gyanús alakok társaságában. És mindennek a tetejébe Flóra múltjából felbukkan egy rég látott ismerős, Dani is, hogy mindent összekuszáljon. Még több szerelem, még több rejtély és még több barátság vár ebben a kötetben!

„Az jutott eszembe, hogy a gimis szerelmem néhány vonásában hasonlított a Zsanira – például a nevében –, és végig az ő arcával helyettesítettem be  a szereplőt. Ez sokáig jól működött, és láttam magam előtt a körömlakkal bevont délutánokat (...)”

Likó Marci, Vad Fruttik

Szerintem...

Flórának nem csak átlagos tini problémákkal kell megküzdenie, hanem az őt és a családját ért veszteséggel, édesanyja halálával. Ezt nem heverte ki senki a családból, és úgy tűnik, majd’ minden baj és nehézség ebből fakad.

A család tragikus helyzete nem egyedülálló eset, sajnos az én környezetemben is van olyan család, ahol meghalt az édesanya, így bár szerencsére nem velem történt, mégis nagyon bele tudtam élni magam, mintha az írónő rólam, velem, vagy nekem mesélné el az egész történetet. A stílusa, hangneme nagyon közvetlen, olyan érzést kelt, mintha tényleg bele lehetne látni egy tininek az életébe, olyan dolgaiba, amik veled, velem, vagy bárkivel megeshetnek.

Az első kötet végére feltorlódó drámák a második részben még nagyobb drámákba csapnak át, és a végén már attól fél az ember, hogy csak tragédia lehet a vége. Mint ahogy egyszer egy humorista így foglalta össze Shakespeare műveit: „Cselt szőnek, csalnak, csókolóznak, aztán fűbe harapnak, vége a darabnak.”

Annyira kaotikussá válik a helyzet, annyi a titok és titkolózás, hogy az embert már az sem lepné meg, ha valamelyik főszereplő halálos betegséget kapna, és tíz oldal múlva már alulról szagolná az ibolyát. Holott a kötet kétharmadáig mintha nem is történne semmi, és csak ülnek és tűrnek és várják, hogy történjen valami. Lehet, hogy ez indítja be Flórában a „mostmindentrendbeteszek-méghanemisazéndolgom” késztetést, ez hozza ki belőle a Superwomant, bár amit csinál, nem mindig sül el jól. De ha már itt tartunk, térjünk át a karakterekre, főhősnőnk kikupálódott, nyitottabb és sokkal többet tesz azért, hogy jól érezze magát, elkezdte élvezni az életet és ebben nagy segítséget kapott a D.A.C.-tól. Ebben a kis társaságban segítik egymást, beszélgetnek, és ha valaki szomorú, azt azonnal észreveszik, és összekaparják, ha kell. Mindenkinek kijár egy ilyen társaság és a szerencséseknek megvan a saját D.A.C.-uk.

Geri a legijesztőbb szereplő, de talán azért, mert félek, hogy amit csinál, az tök normális reakció egy ilyen helyzetre. Csak borzasztó tehetetlenül nézni, még olvasóként is. Valószínűleg egyszerűen reális. (Azért meghatódtam, amikor kiderült, hogy a látszat ellenére nagyon is bírja a testvérét. „…de végig csak egy dolog lebegett a szemem előtt: Geri, ahogyan sorozatlövéssel elintézi a zónából kirohanó katonákat, hogy megmentse az életem.”)

Zsaninak, Ginnynek, Ákosnak és Áginak, látszólag nincsenek problémáik (már ha a „hogyan-manőverezzük-bele-csajunkat-az-első-csókba” fejezeteken átívelő stratégiai játékot nem számítjuk), és a könyv sem foglalkozik velük valami sokat. Minden a Fellegi család körül forog. Halász Dani azonban egy talány – eleve idegesítő volt, hogy Flóra tudja, de csak nem mondja…MI KÖZE EHHEZ A TÖRTÉNETHEZ? Az írónő ennek fel/megoldását az idők végezetéig húzza, és az olvasó már azt érzi, hogy az életben nem fogja megtudni, ki a fene ez a titokzatos félidegen, és mi a szerepe a történetben. Rém idegesítő volt Mark titokzatoskodása is, de ebből spoiler lenne, ha folytatnám. A könyv háromnegyedénél elbizonytalanodtam, olvassam-e tovább? Már abban sem voltam biztos, hogy tudni akarom, mi a vége. Viszont azt kell hogy mondjam: meglepődtem. Sokkolt. De erről csak ennyit.

Mint már az előző résznél említettem, ez a „sötét oldal”, ami kimaradt a Szent Johannából, Egy ikerpár titkos naplójából és még a Hűvösvölgyi suliból is. Kilóg, mert még ha velünk nem történik is meg minden tragédia, azért sejtjük, hogy a tinik élete legfeljebb a Disney Channelen habostorta. Most azonnal ide a következő részt!

Utóirat: 

1. A könyvben nagyon szerettem, hogy a fejezetcímekből (filmcímek) egy csomót már ismerek, láttam is őket és valamilyen módon hasonlítani tudtam az adott fejezethez. Nem beszélve, hogy mekkorákat nevettem a filmes poénokon, nemcsak könyvrajongó vagyok. 

2. Ginny „hozza be” a Vad Fruttikat a könyvbe, koncertre mennek, CD-t hallgatnak tőlük, és Flóra azt érzi mindegyik szám róla vagy legalábbis neki szól. Ez pedig az a szám, amit a legtöbbször említenek meg, és én is nagyon szeretem.

3. Megjelent a Dac 1,5. része is még Valentin nap környékén, egy novella, Márk szemszögéből, ami viszont csak elektronikus formában kapható. Márkról végre megtudunk egyet s mást, szimpatikusabb lett, kiderült, hogy amerikai focit néz meg még sok olyan dolog, amivel elbűvölt. 

Könyvborító:

Majdnem ugyanolyan, mint az előző, csak más színben – viszont (a Szent Johannához, vagy a Hűvösvölgyi-sulihoz hasonlóan) rögtön beazonosítható. A következő piros lesz? Vagy sárga?

 
Az írónő: Kalapos Éva, szabadúszó újságíró, imádja a filmeket és a sorozatokat, és meggyőződése, hogy a lelke mélyén egy életre megmaradt tinédzsernek. Nyíregyházán született, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium német-magyar két tannyelvű tagozatán érettségizett, majd hosszas útkeresés után a Károli Gáspár Reformárus Egyetem magyar szakán szerzett diplomát.Több mint 15 éve énekel különféle zenei formációkban, Másik Szoba nevű együttesével kortárs költők verseit dolgozzák fel.Irodalommal gyerekkora óta foglalkozik, utóbbi években több irodalmi elismerésben részesült. 

Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Manó könyvek
Eredeti megjelenés : 2014 

8/10

Maros Edit: A hűvösvölgyi suli avagy "egyedül nem megy"

 "A legszerethetőbb kamaszlányok a két Lotti óta."

Fülszöveg:
Kamasznak lenni nem könnyű. Először is ott vannak a felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és általában ki is mondják a véleményüket. Aztán az igazi ellenségek, a pattanások, amik a lehető legrosszabbkor tűnnek fel, hogy megnehezítsék az amúgy is bonyolult hétköznapokat. Na és akkor még nem beszéltünk a szerelemnek nevezett izéről, ami végképp érthetetlen és kiborító. A túlélésben sokat segít, ha az embernek vannak osztálytársai, ha elérhető a Facebook és van kivel chatelni a legégetőbb kérdésekről, illetve ha megfelelően élénk a fantázia – arra az esetre, ha feltétlenül ki kell találni, mondjuk egy kamu pasit cikis helyzetek megoldására. És sokszor jól jön egy ikertesó is.
A „Hűvösvölgyi suli” tizennégy éves ikrei a kamaszkor útvesztőiben barangolnak, néha kéz a kézben, néha nem szólok hozzád hangulatban, olykor pedig egymást kirángatva a csávából. Mikor mire van szükség.

Szerintem...

Tulajdonképpen mindhárom kötet ugyanarról szól: hogyan boldogul két kamasz az életben.
Szerintem én nem is nagyon tudnám megkülönböztetni a három kötet annyira egyformák. 

Sokszor túl gyorsan történnek a dolgok, néha zsúfolt, de vannak olyan fejezetek, amelyekben nem igazán történik semmi. Persze vágom, hogy ez a való élet vagy mifene, de azért az mégsem jó, ha az olvasó elunja magát a regény olvasása közben. Ennek ellenére nem egy rossz könyv, persze nem közelít meg egy világsikert, de azért határozottan élvezhető.

Nem is hasonlít annyira a Szent Johanna Gimire, pedig sokan írták róla és többeknek az a véleménye, hogy ez a regény mekkora koppintás. Ami pozitív, hogy ebben lényegesebben kevesebb volt a szenvedés, nyüglődés, noha a szerelmi bánat itt sem maradhatott el. 

A Hűvösvölgyi suli alapjaiban véve reális szituációkat felvonultató regény. Vannak benne persze kevésbé reális helyzetek is, például amikor kiderült, hogy a Dóri előtt ülő srác szintén egy ikerpár egyik tagja, és ő is és az ikertesója is helyes srácok, és még jó fejek is, akik simán belemennének egy ikerkapcsolatba. Ez ugyan kicsit abszurd, de legalább ellensúlyozza, hogy a szerelmi bonyodalmak egyébként nagyon kiszámíthatóak és talán túl sok a dráma is. Igaz, az még az ikertesók hétköznapjaiban is túl gyakori. (Én is szoktam veszekedni a tesómmal, de nem értem, hogy miért kell óriási patáliát csapni, ha két percre használatba veszik valakinek a fésűjét. Vagy mégis?...)

Karakterek:

Dóri és Nóri (egyből a híres ikerpár Mary és Ashley- Kate Olsen ugrott be). Ugyanúgy néznek ki, külsőleg és belsőleg is hasonlítanak (azért itt van némi eltérés hál istennek), de ami még nagyon fontos, tökéletesen ismerik egymást. (Igen, talán az hiányzott Szűcs Vanda könyvéből, hogy ki tudják találni egymás gondolatait, ez a titkos „ikerszupererő”.) Közös tulajdonságuk például a gyönyörű énekhang és a tehetség a zenéhez.

 

Dóri, az írópalánta, aki végtére is „megírta” ezt a regényt, vagyis a mindennapjaikat az ikertestvérével. Ő az aggódósabb iker, aki mint sokszor piszkálják is ezzel, nagyon hasonlít Anyára. Tehetsége van a dolgok félreértéséhez és a bénázáshoz. (Ezeket a szituációkat tényleg el lehetett képzelni, annyira bénák voltak, hogy már viccesek.) Viszont rá jellemző inkább a józan gondolkodás, és a veszélybe torkolló helyzetek átlátása.

Nóri, akinek minden álma az, hogy híres énekesnő legyen. Vagányabb, szeleburdibb és egy igazi belevaló karakter. Hiúbb, mint testvére és (sokkal jobban ért a sminkeléshez :D ) Mindene a zenélés és a zűrösebb szívügyek is általában őt sújtják (bár abból mindkettejüknek bőven kijut), végtére is ő kihasználhatóbb iker. 

Szívesen kipróbálnám, ezek után, milyen is ikernek lenni, hogy van egy ugyanolyan ember, mint te, aki jobban ismer téged, mint te magadat, de csak ha jófej is (vagy az azt jelenti, hogy én is? J. Hasonló az ízlésünk is, és szinte vonzzuk a többi ikerpárt 100 km-es körzetben. 

A második résztől kezdve kezdtem azt hinni, hogy az írónő csak magát szórakoztatja, a fiúnevekkel: erről tanúskodik a Béci, Rinci és Jácint név. 

Borító:

Pontosan sikerült vele tükrözni a könyvben rejlő tartalmat, ami így egy óriási csillagos ötöst érdemel. Vannak rajzok, amelyek tetszettek és olyanok is amik nem, de ez rendben van. A könyvvel kapcsolatban is kb. ugyanilyenek az érzéseim.

Eredeti megjelenés: 2012
Írónő: Maros Edit 
Kiadó: Studium Plusz
Oldalszám: 378 (első kötet)

Úgy mindent összevetve: 7/10

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, avagy hogyan sikerülhet egy fogalmazás kísérlet hajnali kettőkor

Igen, nekem is kellett erről fogalmazást írnom. Gondoltam próba-szerencse felteszem ide. :)

Tartalom: (Szerintem felesleges mert mindenki ismeri)

Szerintem...

Légy jó mindhalálig...

Móricz Zsigmond "Légy jó mindhalálig" regényét 1920-ban adták ki. Olyan személyes, fájdalmas élményekről ír, hogy azt is gondolhatnánk, ez valójában önéletrajzi írás, és Móricz a saját gyermekkori szenvedéseit idézi fel a regényben. A író maga azt is tagadta, hogy ez vádirat lenne a debreceni kollégium ellen. Egyik levelében így ír erről:

"Nyilas Misi tragédiájában nem a debreceni kollégium szenvedéseit írom meg, hanem a kommün alatt s után elszenvedett dolgokat [.] Én akkor egy rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan naiv és gyerekes szenvedésen mentem át, hogy csak a gyermeki szív rejtelmei között tudtam megmutatni azt, amit érzetem , s lám, az egész világ elfogadta, s a gyermek sorsát látták benne."

Mégis biztosak lehetünk benne, hogy saját élmények nélkül Nyilas Misi története nem sikerült volna ilyen szívfacsaróra. Móricz is éppen olyan szegény családból származott, mint regényhőse. Misit és öt testvérét nagyon nehéz körülmények  között neveli ács apja és folyton dolgozó édesanyja.

Misinek minden krajcár számít, de szülei adományát mégis visszaküldi; hogy ne legyen még nagyobb teher a családon, maga is munkát keres. Ezek a körülmények (a nyomor és a nélkülözés) kísértetiesen hasonlítanak Móricz gyermekkori éveire Prügyön, ahol ahogy ő mondta a "feledhetetlen szenvedés éveit" élte át. Igazából ez a történet egy kisfiú szenvedéstörténete. (Én inkább az "Egy kisfiú szenvedései" címet adtam volna neki, bár a Légy jó mindhalálig igazán hátborzongató és már előre sejteti, hogy tragikus történetről lesz szó.) Nyilas Misivel minden rossz megesik, ami csak egy iskolában a gyengébbekkel megeshet. Sokan csúfolják, piszkálják, lekezelően bánnak vele, pedig ő semmi mást nem szeretne igazán, mint a kis Nyilas Misiből igazi Nyilas Mihály lenni. Hiába jeles tanuló , becsületes, szerény, szorgalmas, segítőkész, ezeket a tulajdonságokat a diáktársak sem akkor, sem most nem értékelik, Misi hiába igyekszik felnőttként helytállni sosem kerülhet az iskolai hierarchia csúcsára. Nyilas Misi a debreceni kollégiumban egy ártatlanul szenvedő "lúzer".
A történetet vázlatpontokba "sűrítik" a fejezetek elején lévő rövid összefoglalók, amelyek inkább a fejezetek hangulatát adják vissza, semmint a pontos eseményeket rögzítenék, mégis ha csak ezeket olvasnánk is el, megéreznénk az egész regény hangulatát.

Ebben a regényben egy ártatlan, tapasztalatlan kisgyerek úgy kerül szembe a felnőttek világával, a lopással, csalással, hazugsággal és vádaskodással, hogy nincs rá felkészülve. Rossz látni, hogy milyen jóhiszeműen és kedvesen bánik azokkal, akik kihasználják. Nem érti, hogy mi történik vele, de teljesen átérzi az igazságtalanságot és majdnem belehal a csalódásba. Hiába "happy end" a vége, reménykedünk, hogy Misi meggyógyul és sokkal jobb iskolába kerül, jó emberek közé, akik talán nem bántják majd, mégsem múlik el az a rossz érzés, hogy ami megtörtént, azt már nem lehet jóvá tenni.


Eredeti megjelenés: 1920
Író: Móricz Zsigmond
Képek forrása: www.wikipedia.com; www.bookline.com

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Ezt a könyvet nem kaptam, hanem nyertem. Akkor még nem tudtam milyen kincset adnak a kezembe. De idővel természetesen erre is fény derült, és most elmondom róla a véleményemet. 

 Tartalom: 

„Bezzeg az én időmben nem csavarogtak fiúkkal a lányok.” "Bezzeg…" – mondják mindenre a felnőttek. Katit azonban nem érdeklik a régi történetek, ő most tizenöt éves, most szerelmes, most akar boldog lenni. Csak az első bál éjszakáján ébred rá: 1941-et ír a naptár, amikor a történelem, a felnőttvilág bármikor elszakíthatja őt szerelmétől, akár örökre is.

Fehér Klára könyve az egyik legnépszerűbb ifjúsági regény. Mi lehet a titka? Talán az, hogy egy ilyen szomorú korszakról is képes bölcs derűvel mesélni. A szeretni való szereplők, a humoros helyzetek a mai olvasó számára is közelivé, átélhetővé teszik Kati és Laci történetét.

 Katinak, a főszereplőnek nemhogy az unokája, de még a dédunokája is simán lehetnék. Ez így most belegondolva nagyon is furcsa, hiszen akkor az ő lánya (akinek ugye el akarta mesélni a történetet) az az én nagymamám lenne. 

Ez a regény sok molynak kimaradt a kamaszkorából én viszont pont jókor találkoztam vele.
Most majdnem annyi idős vagyok, mint a hősnő (már csak pár hónap), bár én még nem tervezem a férjhezmenetelt, és az is igaz, hogy nem kopogtat a háború.
Végre egy lány, aki nem annyira tehetős. Komolyan mondom, a mai tiniregényekben állandóan a gazdagok vannak a középpontban.

 Ez a történet nagyon is reális, aranyos, ártatlan, korhű és szívszorító.

Igazából nem erre számítottam, és ha lehet, kicsit több izgalmat raktam volna bele. És persze kíváncsi lettem volna arra, mi lesz a kettejük történetének a vége.
Egy dolog iszonyatosan irritált : Kati becézése. Ki a csuda hívná úgy a kedvesét, hogy "Fókapofa"? 
 
Persze a történet maga gyönyörű, nagyon szépen kidolgozott és átgondolt.

Viszont így, hogy nem én írtam, nem bántam volna egy epilógust (kíváncsi természet vagyok). Így nincs kijelölve a történet befejezése, magamnak kell kitalálnom. 

Ez a mű természetesen itt marad a könyvespolcomon és megbecsült helye lesz.  

Úgy összességében: 9/10

Eredeti megjelenés : 1966