Maros Edit: A hűvösvölgyi suli avagy "egyedül nem megy"

 "A legszerethetőbb kamaszlányok a két Lotti óta."

Fülszöveg:
Kamasznak lenni nem könnyű. Először is ott vannak a felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és általában ki is mondják a véleményüket. Aztán az igazi ellenségek, a pattanások, amik a lehető legrosszabbkor tűnnek fel, hogy megnehezítsék az amúgy is bonyolult hétköznapokat. Na és akkor még nem beszéltünk a szerelemnek nevezett izéről, ami végképp érthetetlen és kiborító. A túlélésben sokat segít, ha az embernek vannak osztálytársai, ha elérhető a Facebook és van kivel chatelni a legégetőbb kérdésekről, illetve ha megfelelően élénk a fantázia – arra az esetre, ha feltétlenül ki kell találni, mondjuk egy kamu pasit cikis helyzetek megoldására. És sokszor jól jön egy ikertesó is.
A „Hűvösvölgyi suli” tizennégy éves ikrei a kamaszkor útvesztőiben barangolnak, néha kéz a kézben, néha nem szólok hozzád hangulatban, olykor pedig egymást kirángatva a csávából. Mikor mire van szükség.

Szerintem...

Tulajdonképpen mindhárom kötet ugyanarról szól: hogyan boldogul két kamasz az életben.
Szerintem én nem is nagyon tudnám megkülönböztetni a három kötet annyira egyformák. 

Sokszor túl gyorsan történnek a dolgok, néha zsúfolt, de vannak olyan fejezetek, amelyekben nem igazán történik semmi. Persze vágom, hogy ez a való élet vagy mifene, de azért az mégsem jó, ha az olvasó elunja magát a regény olvasása közben. Ennek ellenére nem egy rossz könyv, persze nem közelít meg egy világsikert, de azért határozottan élvezhető.

Nem is hasonlít annyira a Szent Johanna Gimire, pedig sokan írták róla és többeknek az a véleménye, hogy ez a regény mekkora koppintás. Ami pozitív, hogy ebben lényegesebben kevesebb volt a szenvedés, nyüglődés, noha a szerelmi bánat itt sem maradhatott el. 

A Hűvösvölgyi suli alapjaiban véve reális szituációkat felvonultató regény. Vannak benne persze kevésbé reális helyzetek is, például amikor kiderült, hogy a Dóri előtt ülő srác szintén egy ikerpár egyik tagja, és ő is és az ikertesója is helyes srácok, és még jó fejek is, akik simán belemennének egy ikerkapcsolatba. Ez ugyan kicsit abszurd, de legalább ellensúlyozza, hogy a szerelmi bonyodalmak egyébként nagyon kiszámíthatóak és talán túl sok a dráma is. Igaz, az még az ikertesók hétköznapjaiban is túl gyakori. (Én is szoktam veszekedni a tesómmal, de nem értem, hogy miért kell óriási patáliát csapni, ha két percre használatba veszik valakinek a fésűjét. Vagy mégis?...)

Karakterek:

Dóri és Nóri (egyből a híres ikerpár Mary és Ashley- Kate Olsen ugrott be). Ugyanúgy néznek ki, külsőleg és belsőleg is hasonlítanak (azért itt van némi eltérés hál istennek), de ami még nagyon fontos, tökéletesen ismerik egymást. (Igen, talán az hiányzott Szűcs Vanda könyvéből, hogy ki tudják találni egymás gondolatait, ez a titkos „ikerszupererő”.) Közös tulajdonságuk például a gyönyörű énekhang és a tehetség a zenéhez.

 

Dóri, az írópalánta, aki végtére is „megírta” ezt a regényt, vagyis a mindennapjaikat az ikertestvérével. Ő az aggódósabb iker, aki mint sokszor piszkálják is ezzel, nagyon hasonlít Anyára. Tehetsége van a dolgok félreértéséhez és a bénázáshoz. (Ezeket a szituációkat tényleg el lehetett képzelni, annyira bénák voltak, hogy már viccesek.) Viszont rá jellemző inkább a józan gondolkodás, és a veszélybe torkolló helyzetek átlátása.

Nóri, akinek minden álma az, hogy híres énekesnő legyen. Vagányabb, szeleburdibb és egy igazi belevaló karakter. Hiúbb, mint testvére és (sokkal jobban ért a sminkeléshez :D ) Mindene a zenélés és a zűrösebb szívügyek is általában őt sújtják (bár abból mindkettejüknek bőven kijut), végtére is ő kihasználhatóbb iker. 

Szívesen kipróbálnám, ezek után, milyen is ikernek lenni, hogy van egy ugyanolyan ember, mint te, aki jobban ismer téged, mint te magadat, de csak ha jófej is (vagy az azt jelenti, hogy én is? J. Hasonló az ízlésünk is, és szinte vonzzuk a többi ikerpárt 100 km-es körzetben. 

A második résztől kezdve kezdtem azt hinni, hogy az írónő csak magát szórakoztatja, a fiúnevekkel: erről tanúskodik a Béci, Rinci és Jácint név. 

Borító:

Pontosan sikerült vele tükrözni a könyvben rejlő tartalmat, ami így egy óriási csillagos ötöst érdemel. Vannak rajzok, amelyek tetszettek és olyanok is amik nem, de ez rendben van. A könyvvel kapcsolatban is kb. ugyanilyenek az érzéseim.

Eredeti megjelenés: 2012
Írónő: Maros Edit 
Kiadó: Studium Plusz
Oldalszám: 378 (első kötet)

Úgy mindent összevetve: 7/10

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója, avagy érdemes volt-e kiadni ezt a könyvet?

Ki ez a lány, aki majdnem annyi idős, mint én. Ki ő? Miért ír könyvet?

Megnéztem a vele készült interjúkat, videókat, oldalakat, amik fent vannak az interneten.

Nickelback-et hallgat  *-* <3

 

Fülszöveg:

Vajon ki állítja azt, hogy az egypetéjű ikreknek belülről is hasonlítaniuk kellene? Hát, nem! Ott van például Feltser Luca, aki színötös tanuló, cserkészetre jár, és sohasem hazudik. És Feltser Zita, akit leginkább csak a csinos ruhák és Nagy Marci smaragdzöld tekintete érdekel. Ez a könyv az ő titkos, párhuzamos naplójuk, melyet a hetedikes tanév kezdete óta vezetnek: Luca dátumozva és az élményeket pontozva, ahogy kell; Zita pedig csak úgy, ahogy érzi...

Ha hiányzott már, hogy első kézből értesülj a tinik életéről, a suliban és azon túl, akkor neked találták ki ezt a könyvet, amelynek szerzője ugyanúgy tizenhárom éves, mint főhősei, és akikkel együtt fog felnőni a titkos napló további fejezeteiben!

Saját kritika:

Nemrég voltam hetedikes. Még tisztán emlékszem rá. Nem vagyok idősebb az írónőnél szinte semmivel. De ez a könyv reális, teljesen úgy van megírva, ahogy két egymástól teljesen különböző lány megírta volna 13 évesen. DE NEM EGY IKERPÁR. Érezni, hogy az író nem alkotja tagját egy ikerpárnak, jó esetben csak ismer ikreket, de simán lehet, hogy még azt sem. Nem hiteles a történet ikerpár szála. Ugyanabban a családban két ugyanannyi idős lány – akik mellesleg ugyanúgy is néznek ki –, hogy élhetnek ennyire más látásmóddal? Ugyanazok a szülők nevelik őket, ugyanabban a környezetben élnek, de mégis teljesen más az értékrendjük, az erkölcsi normájuk, és ez nekem nagyon nem tetszett.

Tehát a könyv egy és óriási hibája az volt, hogy a szerző egy ikerpárról írta.

A naplóforma nem hiba, hiszen ha valami, akkor ez az, ami sose megy ki a divatból. Sosem lehet elcsépelt.

Nekem a betűkkel nem volt sok bajom – sokan panaszkodtak, hogy olvashatatlan –, persze kicsit nehezebb volt olvasni, de el akartam olvasni, és aki el akarja, az el is tudja. Persze, ha nem ekkora betűkkel lenne írva, akkor nehezen lenne 150 oldal. (Így 289).

Zita:

Jobban a szívemhez nőtt, mint Luca. A csaj laza, menő, életigenlő, élvezi az életet, viszont egyáltalán nem együttérző, és nagyon hiú.

Idézet a naplójából:

„úgy lefagytam, mint otthon a Firefox”- teljesen mai tinédzserhez illő fogalmazás, poén, ez volt az a rész, amikor rájöttem, hogy „Zita” sokkal több van a mai fiatalok között.

Luca:

A jó kislány, aki a legkevésbé se laza, a cserkészettel teljesen kikészített, (nekem is van olyan barátnőm, aki cserkészetre jár, de ő nem ennyire kötött) görcsösen akar megfelelni és mindig mindenből jót szeretne, igazi maximalista, egyáltalán nem hiú, de annál inkább emocionális, nagyon nem hasonlít a testvérére, aki olyan mintha az ellentéte lenne.

Idézet a naplójából:

„a természet szép látványt nyújtott” – ilyet tényleg 13 évesek szoktak a naplójukba írni? Még egyetlen lánnyal se találkoztam, aki ehhez hasonlóan fogalmazott volna (bárhol, nemhogy még a naplójában).

Lucánál még egy dolgon felháborodtam:

Ha szólnak neki, egyből megy, még akkor is, amikor Agatha Christie: Tíz kicsi néger című könyvének annál a részénél tart ahol kiderül, hogy ki volt a gyilkos.

Ki ne akarná azt a részt egyből elolvasni?  

Mindkét szereplőnek vannak jó és rossz tulajdonságai, tehát nem egyszerűen csak jók és rosszak a szereplők, hanem a szerző hagyja őket mindkettőnek lenni. Ezért jár a piros pont. 

A könyv most modernnek számít, nagyon is. Még egy éve sincs, hogy íródott, néhány dolog viszont már most is elavult.

Gondoljunk bele 4 év múlva mennyit fogunk nevetni ezen a könyvön. Hogyan éltek a tinédzserek, miket csináltak stb.

Igen, pozitív dolgokat akartam írni erről a könyvről. De elég vegyes lett, mert ha az ember megtalálja a pozitív dolgokat természetes, hogy a visszáját is megleli. Abból pedig (mármint negatív dologból) van elég.

Érdemes volt kiadni, mert tanulságos, és ritkán olvashatunk szövegeket egy igazi tinédzsertől.:)

A könyvhöz készült trailer is:

Úgy összességében: 3/10

Linkek:

Nickelback: Rockstar