L. Molnár Edit : A sárga kanapé

 Külcsín és belbecs

Fülszöveg:
Kisó lassan 16 éves. Néha randizik, de nem különösebben izgatja a dolog. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a színen a szomszéd srác. Illetve srácok. Hiszen egy testvérpár költözik a szomszéd házba. Kisó szerelmes lesz. Nagyon. Kristófba, az idősebb zöld szeműbe. Ő a nagy szerelem, az igazi, az ELSŐ. Legalábbis úgy tűnik.

Aztán…

Egy pénteken naplót kezd írni.
Ezt a naplót tartod most a kezedben.
Fél év történéseit.

A könyvet karácsonyra kértem, nem egy másik könyvvel együtt, de valahogy nem igazán olyan volt, mint amit vártam. A menő cím és kreatív borító egy számomra eléggé színtelen-szagtalan könyvet takar, mint az elolvasás után kiderült. Ezt bővebben lentebb.

A magyar ifjúsági regények nagyrészt naplók, általában valódi élettel teli naplók (D.A.C., Sz. J. G.). Ilyeneket mindenki szívesen olvas – mert mi lenne érdekesebb, mint másvalaki gondolataiba belelátni, lehetőleg különösebb megerőltetés nélkül. Talán saját életünk? Ugyan már, ki ér rá naplót írni manapság – talán tényleg csak az írók… Ez a könyv azonban engem legalábbis nem szippantott be és talán azért nem tudott megragadni, mert egyáltalán nem tudtam azonosulni Kisóval, a főszereplővel, valahogy nagyon nem hasonlítunk. (Igaz, már Renivel is komoly gondjaim voltak a Szent J. G.-ben). A regény/napló komoly témákat taglal, ha nem is sokat, de azt a kettőt-hármat tényleg legalább alaposan keresztül-kasul bejárja és boncolgatja, ezek pedig az összes tini életében felmerülő kérdések, bizonytalanságok, úgy mint önmagunk megértése, a szerelem és a szexualitás.

Kisó, a főszereplő nő, na jó, legyen főszereplő csaj. Aki, mondhatni túlérzékeny (extrém sokat sír), nagyon hangulatfüggő (ugyan ez igaz a tinik nagy részére) egyszer madarat lehetne fogatni vele, máskor meg inkább felpofoznád, hogy a fenébe is: vedd már észre mi van itt és hogy nem minden rólad szól! Persze egy napló miről is szólna…

Vannak iskolacentrikus naplók (lásd SzJG) ahol – igaz a főszereplő szemén keresztül - csak az osztály életét írja le, de egy napló lehet barát- és szerelemcentrikus, nulla sulival (mint D.A.C.), szerintem ez érdekesebb megközelítés.

Az írónő a naplót még megspékeli néhány láthatatlan mellékszereplővel és persze a SRÁC-cal  csupacsupa nagybetűvel. A srácról jóformán semmit se tudunk, csak hogy zöld a szeme. Elbűvölően, káprázatosan, bűbájosan sziporkázóan zöld (ez az műfaj talán legnagyobb közhelye, az életben annyi zöld szemű csodalény nem szaladgál, mint a mai lányregényekben).Talán nem lövöm le a poént, ha mondom, hogy a könyvben nem egy, hanem két srác is nagy szerepet kap (aki legalább nem zöld szemű) de erről többet nem mondhatok. A szerelem nehéz, de egy traktor se könnyű.(De csak mert ez így biztos nem spoiler.)

 

Kisó a naplójában elég gördülékenyen ír, soha nem sokat, csak úgy éppenhogy. Ami néha nagyon jó, mert nem terjengős, máskor meg túl kevés, vagy semmitmondó a bejegyzés. Persze, mint minden napló ebben is vannak kibogarászhatatlannak tűnő gondolatmenetek, ezek feldobják egy-egy nap leírását.

L. Molnár Editnek ez az első tinikről/tiniknek szóló regénye, sok igazán édes kisgyerekkönyv után. 

Borító: Nagyon szép, keménykötésű a borítója, nagyon király és igazán mai.

Úgy összességében : 6/10

Kiadó: Pongrác
Megjelenés éve: 2014
Illusztrátor(ok):  Mendlik Bálint, Neogrády-Kiss Barnabás
Oldalszám: 256

Leiner Laura: Késtél, avagy lehet-e még újat mutatni az SZjG után?

Igen, itt egy újabb Leiner Laura könyv, ami nem nagy újdonság, hisz félévente jelentet meg egyet. Ez a kötet egy újabb sorozat kezdete, amit már a megjelenés napján több ezren megvettek, és meglehet, hogy ez is annyira viszi, akár a Szent Johanna Gimi.

Fülszöveg: 

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Szerintem...

Már tudjuk, hogy az írónő le tud festeni egy gimis osztályt, egy fesztivált, vagy akár egy szilveszteri bulit is. Épp ezért is szeretem, mert olyan hétköznapi témákat és helyzeteket boncolgat a regényeiben. Ebben a könyvben megpróbálkozott valami egészen mással.

Ez a kötet egy pörgős hetet ölel fel, egy eddig nem gyakran taglalt témában: egy tehetségkutató kulisszái mögé pillanthatunk be. Bár ez engem nem igazán izgat, de más, mint az eddigiek, mert azok átlagos tinikről szóltak, az ő problémáikról, ez pedig egy olyan lányról, akivel ezerből egy, ha azonosulni tud. Főleg azokra a részekre gondolok, amelyekben a főhősnőnk a sok rajongói oldalt nézegeti, örül a transzparenseknek, a sikongató rajongóknak, vagy problémázik a rosszakarók és klónok miatt, de azért ne próbáljunk Amerikát csinálni Magyarországból.

Persze, mindentől függetlenül szeretem nézni a tehetségkutatókat, az érzelmes produkciók végén rendszerint elsírom magam, sőt minden kis reklámfogással meg lehet engem ríkatni, viszont talán épp ezért nem tetszett annyira, mert engem a műsornak ez a része nem igazán érdekel (mármint a háttere), én szeretek egy jót könnyezni az esetleg hányatott sorsú énekesek szívfacsaró slágerein, de annyira nem érdekelnek, hogy jobban utánuk is nézzek.

Bexi, a 17 éves tinisztár, aki csak szomorú dalokat ír és énekel, ma már rutinosan mozog a színpadon és az egész kicsit megkeseredett életét el kell dobni valahogy. Na, nem ám egy magántanárral, vagy egy adag girosszal, hanem egy pörgős héttel, ami nagyon népszerűvé tenné a második lemezének megjelenését. Bexi tele van öniróniával, van egy erős véleménye, de leginkább hisztis tiniként viselkedik.

Márk, a főhős. Igen, röviden ennyi, de nem tudom, hogy az írónő eddig megjelent könyveiben találkozhattam-e még egy ilyen idegesítő, felfújt, egocentrikus hólyaggal, remélem több ilyen nincs, mert komolyan majdnem kivágtam az ablakon a könyvet a srác állandó műmosolyaival, kacsintásaival és a szemébe lógó hajával együtt. 

Geri, aki miatt tulajdonképpen befutott sztár lett a mi kis főhősünk, az egyetlen a még épeszűnek titulálható karakterek közül, akit szimpatikusnak találtam és igen, ő az, aki majd a következő részekben is biztosan szerepelni fog, hisz akkora felhajtást kapott és alig tudtunk meg róla valamit. 

Mint minden Leiner Laura által írt regénybe, gondolom ide is kellett egy töltelék-karakter, aki mindig ott van, ahol kell és értelmesen viselkedik, a többiekkel ellentétben, ő, ebben a regényben a szomszéd giroszos, nevezetesen Kemál, aki képes egy húsvágó bárddal felrohanni az emeletre, hogy megvédjen mindenkit (egy váratlan éjszakai forgatás alkalmával).

Amit a karakterek mellől nagyon is hiányoltam, az Laura humora, minden eddigi könyvében megcsillogtatja ezt a fantasztikus adottságát, hogy az olvasó fetreng a nevetéstől, vagy hangosan felnevet a buszon, villamoson, de az emberek ezt már csak egy elnéző pillantással konstatálják, biztosan Leiner Laurát olvas, azonban ebben a könyvben ez nem így volt, sok poén erőltetettre sikeredett és a vicceken inkább a szemem forgattam, mint mosolyra húzódott a szám.

A könyv befejezése egy tipikus függővég, ahol az olvasó egy ilyen „NEM LEHET, HOGY ITT LESZ VÉGE!!!” kiáltással a sarokba hajítja a regényt. Az egész eddigi panaszkodásom összegzéseként azt mondanám, hogy ez a könyv nem sikerült olyan remekre; olvasható, de én jobbat vártam.

 

Írónő:

Leiner Laura magyar író, a Szent Johanna Gimi című ifjúsági naplóregény-sorozat szerzője. 18 éves kora óta jelennek meg könyvei. Ismertségét és népszerűségét a Szent Johanna Gimi sorozat hozta meg számára.

Megjelenés éve: 2014
Kiadó:  416
Oldalszám: GABO
Honnan szereztem: megvettem


Összességében: 5/10

Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác avagy mindenkinek helyes srác lakik a szomszédjában?

"A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak."

Marilyn Monroe

Fülszöveg:
Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divatkövetésnek. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes/utálatos Bell ikrek: Calliope és Cricket. Miután Cricket – a tehetséges feltaláló -,ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt. 

Sok könyvnél úgy érzem, mintha nekem írták volna. Felkeltette az érdeklődésemet a borító, a fülszöveg, meg persze az, amit a Blogturné Klub keretében olvastam róla.

Ez a könyv olyan, amit az anyukák-nagymamák valószínűleg (önszántukból) nem vesznek meg az lányuknak-unokájuknak. Mégis, milyen nagymama vesz könyvet egy lila hajú lánnyal a borítón egy ilyen kompromittáló címmel? Ha mégis kézbe venné, akkor meg a fülszöveg alapján tenné vissza a polcra, mert abból az is kiderül, hogy a fura parókás lányt ráadásul két meleg férfi neveli. Persze nem mondom, hogy minden anya vagy nagymama konzervatív, sőt…, de ez nem igazán az ő világuk. Ezért is vettem meg én magamnak.

A Lola, nálam új szó a különlegesre. Mégis, mi mást lehetne mondani egy olyan lányra, aki jelmezeket hord. Azt a filozófiát követi, hogy sohasem veszi fel kétszer ugyanazt az összeállítást. Imádja a színeket, az anyagokat, a csillogást, úgy érzi, így mutathatja meg, ki is ő valójában. Néha viszont, mint minden tini, ő is elbizonytalanodik.

Max, Lola szexi pasija már elmúlt 20 éves, egy rockbandában játszik. Szinte csak feketét hord és nagyon szerelmes. Makacs, mint egy öszvér és a megbocsátás sem az erőssége. Lola szülei: Andy és Nathan. Andy, a férfi, akinek pitesütő vállalkozása van és ezen felül a legvajszívűbb karakter akiről valaha olvastam, Nathan pedig a másik apuka, a kemény szigort és a fegyelmet képviseli otthon. (Ő igazándiból Lola nagybátyja – de Andynek azért még nem testvére...)

Még nem említettem, de ez a történet egy második rész. Ez azért nem zavaró, mert az egyes részek története nem kapcsolódik szorosan, és teljesen más nézőpontokat és karaktereket ismerhetünk meg. Persze feltűnnek régi figurák, akiknek így többet tudhatunk meg az életéről, arról, hogyan boldogulnak. Mondhatnám, hogy jobb volt, mint az Anna és a francia csók, de végtére is ugyanaz volt. Ugyanaz a történet egy kicsit más köntösben, és nem lennék meglepve, ha a harmadik kötet is egy ilyesfajta szerelmi történetet boncolgatna. Tény, hogy nagyon kiszámítható volt, de ha az emberek ezt élvezik (és bevallom sokszor én is), akkor meg minek pazaroljam arra az időt, hogy leírjam, mennyire, de mennyire sablonos. Igaz, hogy tele van klisékkel, de megtoldja az egészet néhány nagyon egyedi gondolattal és így valahogy mégis különlegesnek hat.  
  
Mindenkinek van egy helyes szomszédja? Vagy ez egy közös ábránd? Mert nekem sajnos nincs (vagyis van, remélem, nem olvassa a blogomat). De azért remélem, hogy egyszer majd lesz (lásd előző mondat), mert ha sok könyvhősnőnek ilyen mázlija van, akkor igazán nekem is lehetne (megint lásd). Vegyük példának okáért Katie-t (Obszidián) akinek a szomszédja Daemon, vagy Lillát, akinek Krisztián a szomszédja (Nyitótánc), de most itt van Lola is, így aztán ez már tuti nem véletlen.

Borító: Nem úgy, mint az Anna és a francia csóknál, itt illett a történethez a borító. Épp annyira volt szokatlan, mint a belseje. Nekem tetszett és ott díszeleg a polcomon.

Stephanie Perkins
Dél-Karolinában született és most Észak-Karolinában él férjével és macskájával. Tinédzser korában felnőtt könyveket olvasott, de egyszer egy barátnője elcipelte moziba a Neveletlen hercegnő naplójára és annyira megtetszett neki, hogy el is olvasta. Azóta csak tiniirodalmat olvas és ír. Egész életében könyvekkel dolgozott, volt könyvesbolti eladó, könyvtáros, majd végül író lett.

Eredeti cím: Stephanie Perkins: Lola and the Boy Next Door
Eredeti megjelenés: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 336
Honnan szereztem: Könyvhéten vettem

 Úgy összességében: 8/10