Veronica Roth: A lázadó avagy "vérnyomásemelő részek" zsúfolása

A Divergent sorozat 1-2.  része!

Fülszöveg:
Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz.
Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. 
Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Előző: Azért nem írtam eddig a Beavatottról, mert nem szeretek olyan véleményt írni, amelyben csak ömlengek, hogy mennyire tetszik meg ilyenek. A történet felépítése szuper volt, nagyon ötletes disztópia. (Az eddigi listavezető, azok közül, amiket olvastam). Nem is emlékszem, hogy mikor olvastam el, annyira kiesett az emlékezetemből, annyira bennem van, mintha éppen csak ma vagy tegnap fejeztem volna be, de mégis mintha már évek óta benne élnék.

Történet:A Beavatott időben tulajdonképpen egészében a beavatásról szól, hogy 16 éves kora után ki hogy illeszkedik be a saját tulajdonságainak, személyiségének megfelelő kasztba. Itt azért nem úgy megy mint a Roxfortban, mert nemhogy vicces beszélő süveg nincs, de saját vérüket (brrr) csepegtetik a a saját döntésük alapján kiválasztott csoport (Művelt, Barátságos, Őszinte, Önfeláldozó és Bátor) szimbolikus táljába. Látszólag önállóan döntenek, de valójában több felől is nyomasztják őket az egész további életüket meghatározó és megmásíthatatlan! választással. A történet jó ütemben adagolja beavatás brutális fázisait, meg ismerhetjük a Bátrak életét. És itt a csavar, főhősünk (teljesen felkészületlenül) egy óriási összeesküvés közepébe csöppen. Innentől kezdve turbóra kapcsolnak az események és a történet első kötete egy lélegzetelállító jelenet közepén ér véget, úgy hogy kedvünk támad azonnal magunkhoz ragadni a második kötetet. A Lázadóban azonban először leül a dolog, aztán meg eszeveszett tempóra gyorsul és néhol nagyon zavarossá válik, sose lehet tudni, hogy ki melyik oldalon áll és, hogy egyáltalán még kire számíthatunk, ki van még egyáltalán életben (mert persze állandóan kegyetlenül irtják az ártatlan és a gonosz szereplőket egyaránt). Tetszett viszont, hogy itt végre megismerhettük, ha nem is olyan részletesen mint a főszereplő Bátrakét, a többi csoport lakhelyét, életét és életvitelét és azt, hogy melyik milyen szerepet tölt be a társadalomban. Ez egy nagyon nagy piros pont a könyvnek. Hiszen én már az előző résznél is tudtam, hogy nem tartozhatnék a Bátrakhoz, és érdekelt, hogy a többi csoport hogy él. A legvégén meg már annyira összekavarodtam, hogy csak háromszori elolvasás után értettem meg, hogy mi is történt valójában. A második rész szerintem nem ért fel az elsővel. Persze várom a befejezést, de most simán kibírom azt a kis időt míg egyáltalán megjelenik a trilógia harmadik kötete.
 
"Rájöttem, hogy az emberek többrétegű titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívük mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra – egyszerűen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük."

Karakterek:
Tris, aki ebben a könyvben végig lélekben vergődik. Igen, mert olyan dolgokat tett, amiket nem lehet olyan könnyen kiheverni. Viszont nem értettem, hogy miért nem bízik Tobiasban és miért hazudott állandóan mindenkinek. Tovatűnt Tris bátorsága is. Az előző részben képes volt arra, hogy lekarabélyozzon egy egész hadsereget, gondolkodás nélkül öljön, itt pedig nem is mer fegyvert fogni a kezébe.  

Tobias: Az első teljesen  pozitív szereplőnek tűnt a Beavatottban,  mert kemény volt és mégis érzékeny. Érezni lehetett az első pillanattól kezdve, hogy valami titok nyomja lelkét és vannak vagy voltak olyan sebek, ami köré páncélt épített. És ez nem független a Bátrak előtti életétől, így nem meglepő, hogy a második részben a szüleivel való kapcsolata is fontos szerepet kap, sőt valami módon éket ver Tris és Tobias közé. A két főszereplő közé visszatér a bizalmatlanság, ami (szinte) összes problémájuk fő oka. 

Ezt a könyvet, mint már feljebb említettem, nem tudtam olyan gyorsan olvasni. De letenni se tudtam igazán, amikor belefeledkeztem egy-egy izgalmasabb jelenetbe. Néhány órán elővettem és olvasgattam is belőle, de nem kötött le annyira, mint például a barátnőim osztálykirándulásbeli szobabeosztása.

Borító: A borító nem tetszett annyira, mint a Beavatotté (igen, már itt is állandó összehasonlítás alá kerül), de nem volt rossz. A színek harmonizálnak és végül is illik a belsejéhez. A legközelebbi megjelenés, úgy hallottam, már a filmes borítóval lesz. 

Nemrég találtam egy kvíz,t amit ha kitöltesz, beoszt egy csoportba. Sajnos angolul van így én csak egy ki segítséggel tudtam kitölteni. Őszinte jött ki. Most így őszintén, nem erre számítottam, de hiszek a tesztnek. Ő gondolom, jobban tudja, mint én. 

itt töltheted te is ki! 

Előzetes: Idén film is készült az első kötetből (és nemsokára lesz a másodikból is). Itt az előzetes. Nekem nagyon tetszett, fantasztikus volt.

 Író: Mivel belekerült az én TOP10 íróm közé, itt találhatsz róla információt: TOP10 író
Kiadó: Ciceró
Eredeti cím:Veronica Roth: Instrugent
Eredeti megjelenés: 2012
oldalszám: 432 

Fordító: Logos (A fordítás nem volt tökéletes. Voltak magyartalan mondatok és az elütések miatt volt, hogy egy egész bekezdés teljesen értelmetlen volt.)

A harmadik rész Április 30-án kerül a magyar polcokra! ( A hűséges)