Ez a könyv egy érzelembomba. Egy érzelem robbanás.
Egy ismeretlen megmentő.
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.
Nekem sok rész előre kiszámítható volt. (Ez az egyik ok, amiért nem lett kedvenc.) Bár nagyon is gördülékenyen lehet olvasni, szinte olvastatja magát. Letehetetlen. (Ezt az támasztja alá, hogy hajnalban fejeztem be.) A történet egyre morbidabbá válik a könyv közepétől. Persze tudom, hogy ez is a valóság, meg reális stb. De ilyen dózisban inkább elkeseredett próbálkozásnak tűnik, hogy az olvasó nehogy egy pillanatra is elunja magát.
A borító szerintem rossz választás. Nem tetszik a kép, annyira beeszi magát az ember agyába, hogy már nem is tudja a főszereplőket máshogy elképzelni.
A történetbeli srác külseje eleve nem nyert meg, de ez ízlés kérdése - nekem egyszerűen nem szimpatikusak a hosszabb hajú piercinges, tetkós srácok.
Tehát szerintem a srác nem vonzó, a csaj meg jóval idősebbnek tűnik, mint ahogy a szerepe írja.
Szereplők:
Nincsenek eltúlozva, a reakcióik egyes fordulatokra teljesen reálisak. Nem tökéletesek.
A főhősnőnk egy eredeti, kreatív csaj, aki után bomlanak a pasik, és minden esetben a tökéleteset tudja kiválasztani (akivel évekig együtt lesznek), ez valamilyen szinten abszurd.
Ennek ellenére cselekedetei, viselkedése alapján inkább egy lúzernek kikiáltott szereplő lenne. Komolyzenét hallgat és nagybőgőzik, persze minden tanítványa belé van esve. Ezen felül állandóan otthon kuksol ("semmiben sem vagyok benne" magatartás). És még így is. Tulajdonképpen a kisujját se mozdítja.
Lucasról pedig már a fentebb kifejtettem a külsejével kapcsolatos ellenszenvemet, de ami a lelkét illeti (tehát belül): csodálatos. Kedves, aranyos, zárkózott és még sorolhatnám.
A könyv hosszúsága számomra tökéletes, de most meg nem kellett volna epilógus.. (jobban szeretem én magam elképzelni az ilyesfajta történetek végét.)
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.
Nekem sok rész előre kiszámítható volt. (Ez az egyik ok, amiért nem lett kedvenc.) Bár nagyon is gördülékenyen lehet olvasni, szinte olvastatja magát. Letehetetlen. (Ezt az támasztja alá, hogy hajnalban fejeztem be.) A történet egyre morbidabbá válik a könyv közepétől. Persze tudom, hogy ez is a valóság, meg reális stb. De ilyen dózisban inkább elkeseredett próbálkozásnak tűnik, hogy az olvasó nehogy egy pillanatra is elunja magát.
A borító szerintem rossz választás. Nem tetszik a kép, annyira beeszi magát az ember agyába, hogy már nem is tudja a főszereplőket máshogy elképzelni.
A történetbeli srác külseje eleve nem nyert meg, de ez ízlés kérdése - nekem egyszerűen nem szimpatikusak a hosszabb hajú piercinges, tetkós srácok.Tehát szerintem a srác nem vonzó, a csaj meg jóval idősebbnek tűnik, mint ahogy a szerepe írja.
Szereplők:
Nincsenek eltúlozva, a reakcióik egyes fordulatokra teljesen reálisak. Nem tökéletesek.
A főhősnőnk egy eredeti, kreatív csaj, aki után bomlanak a pasik, és minden esetben a tökéleteset tudja kiválasztani (akivel évekig együtt lesznek), ez valamilyen szinten abszurd.
Ennek ellenére cselekedetei, viselkedése alapján inkább egy lúzernek kikiáltott szereplő lenne. Komolyzenét hallgat és nagybőgőzik, persze minden tanítványa belé van esve. Ezen felül állandóan otthon kuksol ("semmiben sem vagyok benne" magatartás). És még így is. Tulajdonképpen a kisujját se mozdítja.
Lucasról pedig már a fentebb kifejtettem a külsejével kapcsolatos ellenszenvemet, de ami a lelkét illeti (tehát belül): csodálatos. Kedves, aranyos, zárkózott és még sorolhatnám.
A könyv hosszúsága számomra tökéletes, de most meg nem kellett volna epilógus.. (jobban szeretem én magam elképzelni az ilyesfajta történetek végét.)
 |
Tammara Webber kislánykorában szeretett bele az olvasásba, és rövidesen az írásba is. A középiskolában borongós szerelmes verseket költött, tizenkilenc évesen vetette papírra első fél regényét (majd véletlenül leszecskázta a munkahelyi iratmegsemmisítőn). Reményteli romantikus lélek, aki azért imádja a hepienddel végződő regényeket, mert a való életben éppen elég történet zárul hepiend nélkül. Középiskolai szerelméhez ment feleségül, három gyermek édesanyja. Férjével és a kelleténél több -felnőni egyáltalán nem óhajtó-macskájával Texasban él.
Úgy összességében: 5/10
Eredeti megjelenés: 2012 (magyarul: 2013)
Kiadta : Könyvmolyképző Kiadó (Vörös pöttyös könyv )
Honnan szereztem: Könyvtár
Képek forrása: www.tammarawebber.com
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése