Fülszöveg:
A tizenhét éves Fridánál súlyos szembetegséget diagnosztizálnak.
Kétségbeesésében céltalanul rója Oslo utcáit, amikor is elhatározza, hogy utazni fog: látni akarja a világ csodáit, mielőtt elhatalmasodik rajta a kór, s már mindenhez túl késő lesz.
Firenzében találkozik a szintén norvég, kissé megszállott Jakobbal, aki épp egy ifjúsági magazinnak készül cikket írni arról, hogyan ábrázolták a világ nagy művészei a keresztre feszítést az évszázadok során.
Frida a fiú mellé szegődik, együtt utazgatnak. Jakob pedig szívesen magyaráz a lánynak a műalkotásokról, miközben egyre bensőségesebbé válik a kapcsolatuk. Kettejük és az évszázados mesterművek története egymásba fonódik.
A lány romló egészségi állapotát követni olyan, mintha egy thrillerbe csöppentünk volna: a kezelés sikere erősen kétséges, s a háttérben folyamatosan ott fenyeget a visszavonhatatlanság réme. Frida ráadásul hajlamos megfeledkezni a gyógyszereiről, amelyeket pedig pontosan kellene szednie…
Végül megérkezik az oslói kórházba, ahol megkezdődik a műtét…
Az író: Bjørn Sortland Kétségbeesésében céltalanul rója Oslo utcáit, amikor is elhatározza, hogy utazni fog: látni akarja a világ csodáit, mielőtt elhatalmasodik rajta a kór, s már mindenhez túl késő lesz.
Firenzében találkozik a szintén norvég, kissé megszállott Jakobbal, aki épp egy ifjúsági magazinnak készül cikket írni arról, hogyan ábrázolták a világ nagy művészei a keresztre feszítést az évszázadok során.
Frida a fiú mellé szegődik, együtt utazgatnak. Jakob pedig szívesen magyaráz a lánynak a műalkotásokról, miközben egyre bensőségesebbé válik a kapcsolatuk. Kettejük és az évszázados mesterművek története egymásba fonódik.
A lány romló egészségi állapotát követni olyan, mintha egy thrillerbe csöppentünk volna: a kezelés sikere erősen kétséges, s a háttérben folyamatosan ott fenyeget a visszavonhatatlanság réme. Frida ráadásul hajlamos megfeledkezni a gyógyszereiről, amelyeket pedig pontosan kellene szednie…
Végül megérkezik az oslói kórházba, ahol megkezdődik a műtét…
Nálam most kezdődik az őszinteség perce.
A cselekmény kiindulópontja más népszerű kamaszregényekből ismerős lehet, említeném itt
a lányt, aki egyedül utazik (akárcsak Allyson a Csak egy nap-ban), mert egy
komoly következményekkel járó betegséget diagnosztizálnak nála, és megijed.
Habár ez a probléma nem olyan fajsúlyú, mint egy rákos megbetegedés (ami a mai
olvasókat igencsak foglalkoztató témák közé tartozik – veszik, mint a cukrot)
mégis előtör a főhősből a Carpe diem!
olyan dolgokat is megtesz, amiket sosem
tett volna normál körülmények között.
Főszereplőnk Frida (a nevére később még visszatérek) Olaszországban
összetalálkozik egy fiúval, akibe szerelmes lesz, és innentől kezdve együtt
utazgatnak, itt kezdődik a történetünk művészettörténeti vonulata. Ez a fiú,
(Jakob) egy élő lexikon (párszor el kellett gondolkodnom olvasás közben, hogy
ez tankönyv, vagy regény) egy született művészet fanatikus. A történet
előrehaladtával (időrendi sorrendben!!)
megismerhetjük, a legfontosabb művészettörténeti irányzatokat és
festőket az alapoktól, ami fontos az
alapvető műveltség szempontjából, de a
regényben egyszerűen indokolatlan, és az
író sosem találta el, vagy túl sokat írt- és akkor unalmassá, vagy túl keveset
– és akkor érdektelenné vált az információtömeg. Viszont mi tudjuk, hogy Fridát
nem a művészet érdekli vagy az, hogy mielőtt elvesztené a szeme világát, lássa
ezeket a csodákat, hanem, hogy minél több időt tölthessen együtt Jakobbal és
halhassa a hangját, közelebb kerüljön hozzá. Jakobnak egészen az alapoktól kell
kezdenie Frida okítását (például, hogy mi a különbség az Ó és Új Testamentum
között) aztán mikor ebben picit elfárad (amit megértek) főhősnőnk beveti az
„őszinteség percét” ami annyit takar, hogy egy percig, csak igazat mondhat. Az
író fontosnak titulálta a hazugság-igazság motívumot, mint ahogy a cím is
mutatja, de én a könyv szempontjából ezt elhanyagolhatónak találom, mert azon
kívül, hogy a szereplők gyakran hazudnak egymásnak és maguknak, ettől semmi sem
változik meg. Indokolatlannak tartom még, hogy Jakob miért keresztre feszített Krisztus
ábrázolásokat kutat, nem egy egyszerű a téma és szerintem neki ez túl nagy
falat ilyen fiatalon (de az ég tudja, sosem olvashattam milyen beszámolókat írt
a gyülekezeti lapba). Ezen felül Frida
neve a kezdetektől fogva bosszantott, mert egyértelműen Frida Kahlot idézi meg
vele az író (és azért kapta a nevet a főhősnő, mert Kahlo nem ábrázolt
keresztre feszített Krisztust, de hamár az ember művészettörténeti
összefoglalót készít megkerülhetetlen a festőnő…). Fontosnak tartom a művészetet, és ha ebből a könyvből ragad valakire a
lexikális tudás, akkor már hasznos volt. Nekem nem tetszett. Szerintem ennyi
fért bele az egy percembe, igyekeztem mindent leírni, amit erről a könyvről
gondolok.
Bjørn Sortland |
Eredeti cím:Ærlighetsminuttet
Eredeti megjelenési év: 2015
Magyar kiadó: Pongrác
Magyar kiadás éve: 2015
Oldalszám: 524 oldal
Fordító: Patat Bence
Úgy összességében 4/10
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése