Kalapos Éva: D.A.C. 2- Rázós utakon

Itt írtam az előző részről: D.A.C.

„Inkább a borzalmas vég, mint borzalmak vég nélkül.”

 (Murphy törvény)

Fülszöveg:

Jaj, ezek a fiúk! A D.A.C. létrejöttével Flóra körül lassan rendeződnek a dolgok, de Márk még mindig tartogat meglepetéseket a számára. Bár először úgy tűnik, minden a lány reményei szerint alakul, a fiú hirtelen furcsán kezd viselkedni, mintha rejtegetne valami sötét titkot Flóra elől… Eközben a Fellegi családban is tovább bonyolódnak a dolgok: Geri viselkedése egyre aggasztóbbá válik, gyakran tűnik el ismeretlen helyekre, gyanús alakok társaságában. És mindennek a tetejébe Flóra múltjából felbukkan egy rég látott ismerős, Dani is, hogy mindent összekuszáljon. Még több szerelem, még több rejtély és még több barátság vár ebben a kötetben!

„Az jutott eszembe, hogy a gimis szerelmem néhány vonásában hasonlított a Zsanira – például a nevében –, és végig az ő arcával helyettesítettem be  a szereplőt. Ez sokáig jól működött, és láttam magam előtt a körömlakkal bevont délutánokat (...)”

Likó Marci, Vad Fruttik

Szerintem...

Flórának nem csak átlagos tini problémákkal kell megküzdenie, hanem az őt és a családját ért veszteséggel, édesanyja halálával. Ezt nem heverte ki senki a családból, és úgy tűnik, majd’ minden baj és nehézség ebből fakad.

A család tragikus helyzete nem egyedülálló eset, sajnos az én környezetemben is van olyan család, ahol meghalt az édesanya, így bár szerencsére nem velem történt, mégis nagyon bele tudtam élni magam, mintha az írónő rólam, velem, vagy nekem mesélné el az egész történetet. A stílusa, hangneme nagyon közvetlen, olyan érzést kelt, mintha tényleg bele lehetne látni egy tininek az életébe, olyan dolgaiba, amik veled, velem, vagy bárkivel megeshetnek.

Az első kötet végére feltorlódó drámák a második részben még nagyobb drámákba csapnak át, és a végén már attól fél az ember, hogy csak tragédia lehet a vége. Mint ahogy egyszer egy humorista így foglalta össze Shakespeare műveit: „Cselt szőnek, csalnak, csókolóznak, aztán fűbe harapnak, vége a darabnak.”

Annyira kaotikussá válik a helyzet, annyi a titok és titkolózás, hogy az embert már az sem lepné meg, ha valamelyik főszereplő halálos betegséget kapna, és tíz oldal múlva már alulról szagolná az ibolyát. Holott a kötet kétharmadáig mintha nem is történne semmi, és csak ülnek és tűrnek és várják, hogy történjen valami. Lehet, hogy ez indítja be Flórában a „mostmindentrendbeteszek-méghanemisazéndolgom” késztetést, ez hozza ki belőle a Superwomant, bár amit csinál, nem mindig sül el jól. De ha már itt tartunk, térjünk át a karakterekre, főhősnőnk kikupálódott, nyitottabb és sokkal többet tesz azért, hogy jól érezze magát, elkezdte élvezni az életet és ebben nagy segítséget kapott a D.A.C.-tól. Ebben a kis társaságban segítik egymást, beszélgetnek, és ha valaki szomorú, azt azonnal észreveszik, és összekaparják, ha kell. Mindenkinek kijár egy ilyen társaság és a szerencséseknek megvan a saját D.A.C.-uk.

Geri a legijesztőbb szereplő, de talán azért, mert félek, hogy amit csinál, az tök normális reakció egy ilyen helyzetre. Csak borzasztó tehetetlenül nézni, még olvasóként is. Valószínűleg egyszerűen reális. (Azért meghatódtam, amikor kiderült, hogy a látszat ellenére nagyon is bírja a testvérét. „…de végig csak egy dolog lebegett a szemem előtt: Geri, ahogyan sorozatlövéssel elintézi a zónából kirohanó katonákat, hogy megmentse az életem.”)

Zsaninak, Ginnynek, Ákosnak és Áginak, látszólag nincsenek problémáik (már ha a „hogyan-manőverezzük-bele-csajunkat-az-első-csókba” fejezeteken átívelő stratégiai játékot nem számítjuk), és a könyv sem foglalkozik velük valami sokat. Minden a Fellegi család körül forog. Halász Dani azonban egy talány – eleve idegesítő volt, hogy Flóra tudja, de csak nem mondja…MI KÖZE EHHEZ A TÖRTÉNETHEZ? Az írónő ennek fel/megoldását az idők végezetéig húzza, és az olvasó már azt érzi, hogy az életben nem fogja megtudni, ki a fene ez a titokzatos félidegen, és mi a szerepe a történetben. Rém idegesítő volt Mark titokzatoskodása is, de ebből spoiler lenne, ha folytatnám. A könyv háromnegyedénél elbizonytalanodtam, olvassam-e tovább? Már abban sem voltam biztos, hogy tudni akarom, mi a vége. Viszont azt kell hogy mondjam: meglepődtem. Sokkolt. De erről csak ennyit.

Mint már az előző résznél említettem, ez a „sötét oldal”, ami kimaradt a Szent Johannából, Egy ikerpár titkos naplójából és még a Hűvösvölgyi suliból is. Kilóg, mert még ha velünk nem történik is meg minden tragédia, azért sejtjük, hogy a tinik élete legfeljebb a Disney Channelen habostorta. Most azonnal ide a következő részt!

Utóirat: 

1. A könyvben nagyon szerettem, hogy a fejezetcímekből (filmcímek) egy csomót már ismerek, láttam is őket és valamilyen módon hasonlítani tudtam az adott fejezethez. Nem beszélve, hogy mekkorákat nevettem a filmes poénokon, nemcsak könyvrajongó vagyok. 

2. Ginny „hozza be” a Vad Fruttikat a könyvbe, koncertre mennek, CD-t hallgatnak tőlük, és Flóra azt érzi mindegyik szám róla vagy legalábbis neki szól. Ez pedig az a szám, amit a legtöbbször említenek meg, és én is nagyon szeretem.

3. Megjelent a Dac 1,5. része is még Valentin nap környékén, egy novella, Márk szemszögéből, ami viszont csak elektronikus formában kapható. Márkról végre megtudunk egyet s mást, szimpatikusabb lett, kiderült, hogy amerikai focit néz meg még sok olyan dolog, amivel elbűvölt. 

Könyvborító:

Majdnem ugyanolyan, mint az előző, csak más színben – viszont (a Szent Johannához, vagy a Hűvösvölgyi-sulihoz hasonlóan) rögtön beazonosítható. A következő piros lesz? Vagy sárga?

 
Az írónő: Kalapos Éva, szabadúszó újságíró, imádja a filmeket és a sorozatokat, és meggyőződése, hogy a lelke mélyén egy életre megmaradt tinédzsernek. Nyíregyházán született, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium német-magyar két tannyelvű tagozatán érettségizett, majd hosszas útkeresés után a Károli Gáspár Reformárus Egyetem magyar szakán szerzett diplomát.Több mint 15 éve énekel különféle zenei formációkban, Másik Szoba nevű együttesével kortárs költők verseit dolgozzák fel.Irodalommal gyerekkora óta foglalkozik, utóbbi években több irodalmi elismerésben részesült. 

Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Manó könyvek
Eredeti megjelenés : 2014 

8/10

Kiera Cass: Az Elit, avagy a második menet

A könyv előző részét itt értékeltem: A Párválasztó

„Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.”

Fülszöveg:
A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK.
A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland.
De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

 „Mintha az Éhezők viadala (leszámítva a véres jeleneteket) és a Nagy Ő (leszámítva a véres jeleneteket) elegye lenne. Cass ügyesen szítja America és Maxon vágyát, de közben nem hagyja kialudni a lány első, tiltott szerelmének parazsát sem." – Publishers Weekly

 
Szerintem.... 

Ebben a könyvben láttam meg igazán, hogy az írónő tud úgy írni, mintha ő maga lenne a könyv. Mármint ezt nem úgy értem, hogy a könyv is tud írni, hanem hogy tökéletes tündérmese-feelinget tud kölcsönözni a könyvnek ezzel a stílussal. Szinte láttam magam előtt a csodaszép ruhákat, a káprázatos filmszerű helyszíneket, éreztem azokat a fenséges illatokat és néha úgy gondoltam, hogy az én cipősarkaim kopognak a palota kihalt folyosóin. (Pedig úgy nem könnyű belehelyezkedni egy könyvbe, ha az ember a metrón ül, és ráadásul mobilról olvas, de ennek a könyvnek mégis sikerült teljesen elvarázsolnia.) Ez a kötet ott kezdődik, ahol az előző abbamaradt. Abban, a tempóban, stílusban és ugyanazokkal a bonyodalmakkal.

 Főszereplőnk, America, öt lánnyal versenyez (na itt én is teljesen ledöbbentem, mikor fogytak el ennyire?) a koronáért. Mint ahogy már fentebb említettem, a könyv nem halad túl nagy tempóban, így aztán van időnk és energiánk a főhősnőnk hezitálásán rágódni, és persze vele együtt szenvedni. Nem tud dönteni (bevallom néha még én, a totális Maxon-fan is meginogtam) a két férfi között, hogy „kettesként”, katonafeleségként éljen-e nyugodt életet vagy hercegnéként próbálja meg ezt az elnyomó társadalmi rendszert megszüntetni. Neki mindkettő fontos. Az első nagy szerelmétől nem bír elszakadni, és az mindenképpen tesz is róla, hogy ez ne következzen be, főként amikor a hősnőnknek már egy ideje egy másik, a herceg felé is húz a szíve, mert mégis milyen lány lenne az, aki a nyugodt életet választja a világmegváltás helyett. Szóval végül is érthető, hogy ennyit hezitál, de ennyi idő már éppen elég volt, nagyon remélem. És ha America olvassa ezen soraimat, tekintsen vissza a bejegyzésem elején lévő idézetre és nézzen rá úgy, mintha ezeréves bölcsesség lenne. Köszönöm.

Tetszett nagyon, hogy a legtöbb szereplő a tündérmesék fekete-fehér világával szemben bonyolultabb személyiségnek bizonyult, jó volt látni, amikor elgyengült, vagy amikor végre kiállt azért, amiben hisz. Itt nem lehet igazán senkit se a jó, se a rossz oldalra sorolni, mindenkiben van jó és rossz is.

 Aztán egyszercsak belém nyilallt (pont a 4es6oson) a felismerés. A csudába, ez a világ kegyetlenebb, mint gondoltam. Ez a Párválasztó tulajdonképpen irgalmatlanul kemény harc a koronáért. Ha valaki megszegi a játékszabályokat, akkor azért kemény büntetés jár (lásd Marlee esetét). Rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem egy habos-babos tündérmese.

 Óriási bánatom viszont, hogy ebben a részben se tudtunk meg sokat a világukról, a hétköznapi élet apróságairól, vagy hogy máshol mi történik (csak egy icipicit). Szívesen belepillantottam volna mások fejébe (mondjuk a két férfiéba, bár aki tud angolul, azt vigasztalhatja a tudat, hogy Kiera Cass írt egy-egy novellát az ő szemszögükből.)

  

Borító: Ennek a sorozatnak, egyszerűen káprázatosak a borítói (a szívem mélyén mégiscsak habos-babos mesére vágytam volna?) Igen, tudom, hogy nagyon sok borítót imádok, de ez az egyik nagyon nagy kedvencem.

A könyv befejezése után is éreztem azt az „azonnal kérem a következő részt” érzést. De most már csak pár nap van a befejező kötet megjelenéséig így nyugodt szívvel várom hogy mikor csaphatok már le rá. (Május 6.)

Az írónő:
Kiera Cass a Radford University  diákja volt, jelenleg családjával a virginiai Blacksburgben él. A The Siren című fantasyregényét magánkiadásban jelentette meg 2009-ben. Kiera életében megközelítőleg tizennégy fiút csókolt meg. Egyikük sem volt herceg. Könyveiről, videóiról és sütiszeretetéről az olvasók a kieracass.com oldalon tudhatnak meg többet. 

Kiadó:Gabo

Oldalszám: 282

Eredeti cím:  Kiera Cass: The Elite

Eredeti megjelenés: 2013

Fordító: Gázsiti Mila

A következő rész  (azaz a harmadik) trailere:

 Úgy összeségében: 8/10