Kalapos Éva: D.A.C. avagy milyen is a sötét oldal?

Valós időben akarlak megérinteni,

nem a YouTube-on.

Veled járni a hegyeket

nem a Facebookon irkálni.

33.oldal (Érző lelkek c. könyv)

Már megint egy tiniregény sorozat. Komolyan, már vártam, hogy jöjjön a következő.

 

Kalapos Éva nagyjából annyi idős volt, mint a főszereplője, 

amikor megírta első tiniregényét egy csíkos füzetbe,

 „Szerelem: jeles” címmel. Szabadúszó újságíró,

 imádja a filmeket és a sorozatokat, és meggyőződése,

 hogy a lelke mélyén egy életre megmaradt tinédzsernek.

Tartalom:

Unatkozol? Magányos vagy? Vagy csak egyszerűen úgy érzed, az életed egy irtó nagy káosz? Így van ezzel a 16 éves Fellegi Flóra is, aki egy budapesti lakóparkban él elfoglalt apjával és idegesítő öccsével. Kevés barátja van, a pasizásban tapasztalatlan, egyedül a filmekért rajong mániákusan. Amikor azonban megismeri a kicsit fura, de nagyon vagány Zsanit, az élete fenekestül felfordul, és világossá válik az is, hogy idővel minden titokra fény derül…
Lépj be te is a D.A.C. világába, és éld át velünk a kalandokat! Barátság, szerelem, család, problémák és megoldások – D.A.C.!

Igazából ebbe akkor szerettem bele, amikor az elején bemutatta a szobáját és megjegyezte, hogy az ágya felett egy Keresztapa (<3) poszter van.

A tinik általában szeretnek olyan könyveket olvasni, amikben velük egykorúak a szereplők (azt már kevésbé, amikor a szerző egykorú velük, mint kiderült Szűcs Vanda könyve kapcsán).

Azt még én is tanúsíthatom, hogy nemcsak „amcsifilmes klisé”, az iskolákban lévő hierarchia:
tényleg vannak a menők és vannak a nyomik.                       

A főszereplő nem valami eredeti, egyedi vagy ilyesmi, leginkább semmilyen. Se nem nyomi, se nem menő, kezdetben tulajdonképpen láthatatlan.

Mindenkire ruházható egy-egy tulajdonság, ami teljesen ráillik, ez nem feltétlenül rossz.

Ági – a könyvmoly

Zsani – a különc

Ákos – a hisztérikus

és Flóra – akinek nincs egyetlen jellegzetes tulajdonsága sem, viszont lehet, hogy mégiscsak ő jár  jobban, mert nincs beskatulyázva mint a többiek, és akár még meglepetéseket is okozhat.

A könyvben érezhető a mai fiatalok nyelve, de nem annyira feltűnően. Bár lehet, hogy egy anyánk korabeli olvasónak nem esne le minden elsőre.

Ebben a könyvben senki sem tökéletes és mindenkinek „vaj van a fején”.

Titkot titok követ és senki sem ért semmit, mint egy krimiben.

Oké, azért mert én nem vagyok netfüggő, mások még lehetnek. De mondjuk az elég beteg ötlet, hogy az öccsével, akivel egymás melletti szobában vannak, MSN-en kommunikálnak.

Persze előkerülnek a komoly témák, a drogok, a bulimia, a kapcsolatok és még nagyon sok minden, amikről nem sokat árulnak el amúgy a tiniregények. Sőt pont ez az, ami a Szent Johanna Gimiből hiányzik. A valós dolgok, persze simán lehet az is valóság, hogy az egész élet egy tündérmese, de akkor szerintem hiányzik belőle a realitás (vagy csak irigykedek?).

Persze a könyv nem csak komoly témákat boncolgat,  például felmerül az is, hogy milyen szexi lehet A szürke ötven árnyalata németül. (?!)

Az a híres smaragdzöld tekintet! Ne már. Annyira elcsépelt. Ah.

Miért nem lehet egy szívdöglesztőszupermenőcsávónak végre BARNA szeme?

Az angol neveket elég könnyen megszoktam.  Pedig a barátnőm is panaszkodott, hogy szerinte egyáltalán nem illik egy mai tinihez, hogy a barátait angolul becézze.

Karola néni akkor lett igazán szimpatikus, amikor az Este fess a pesti nő című számot kezdte el dúdolni (mert azt én is imádom). Egyébként is nagyon sok film és zene szerepelt a könyvben, de ezt nem bántam, mivel én is elég nagy rajongó vagyok.

 

Gergő. Raszta. Imádom a rasztákat. Nagyon. Kicsit lehetne idősebb…

A vége elég szappanoperásra sikeredett. (Márk meg is jegyezte.) Borzasztó volt a sok hiszti, csalódás, meglepetés, hülyeség, meggondolatlanság és kétségbeesés.

Viszont az a „lassúzunkdemarháranemazeneütemére” rész valamelyest szép volt.

Azért persze nem tudtam letenni. 

8/10 

Agatha Christie: Macska a galambok között

Ez az első krimim.

Megtetszett és így egynapos olvasmánynak bizonyult.

Gondoltam mivel mással, ha nem egy klasszikussal kezdem ezt a témát és Agatha Christie könyve erre tökéletes.

Tartalom:

Egy kis közel-keleti ország felvilágosult uralkodója a lázadók elől repülőgépen menekül; családi kincseit azonban biztos helyre rejti, hogy kijuttathassa az országból, ha ő netán szerencsétlenül járna. Egy előkelő angliai leánynevelő intézetben sorra-rendre teszik el láb alól a tanárnőket. És hogy a két szál hogyan fonódik össze? És hogy kicsoda-micsoda a „macska”, aki beszabadul a galambok – azaz a leányintézet leánykái – közé? Ezekre a kérdésekre és még sok egyébre is fény derül, természetesen a zseniális Hercule Poirot jóvoltából – és természetesen csak a legeslegutolsó fejezetben, hogy addig ki-ki a maga megfejtésén törhesse a fejét, mert mint minden önmagára kicsit is adó detektívregényben, Agatha Christie-nek ebben a kis remekében is a rejtély valamennyi kulcsát kézhez kapja a Nyájas Olvasó – az már az ő dolga, hogy meg is forgassa a zárban!

Véleményem:

 Nagyon tetszett. Igazán bele tudtam helyezkedni a történetbe. A sztori alaphelyzete nagyon jó mivel egy internátusban és környékén játszódik (igazi, tiniket érdeklő alaphelyzet).

A szereplők jól kidolgozottak, a történet csavaros.

Tetszett a „macska a galambok között” mottó.

 

Lassan induló történet erősebb nyomás…

Több gyilkosság.

Nagyon kidolgozott összefonódó szálak.

Emberek, akik a pénzért bármire képesek.

Emberek, akik nem félnek semmitől.

Lányok.

Lányok, akiknek mindent megengednek.

Lányok, akikre nagy jövő vár.

Lányok, akik belekeveredtek egy gyilkosságba.

Kicsit furcsa volt, mivel Poirot csak a 150. oldal környékén kapcsolódott bele a történetbe. (Míg a filmben általában már az ő szemszögéből látjuk eredetileg is a dolgokat.)

Szerintem simán ki lehetett volna hagyni őt a könyvből és csak hagyni kellett volna, hogy a „kertész” vagy a rendőrfőnök megoldja ezt a csavaros ügyet.

A vége különösen tetszett, hiszen azt kaptam, amire egyáltalán nem számítottam. Még csak gondolni se gondoltam rá. (Talán mert túl naiv vagyok?)  J

Rájöttem, hogy a krimik lényege tulajdonképpen az, hogy ne kedvelj meg egyetlen szereplőt se túlságosan, különben fel kell dolgoznod azt is, hogy elveszíted.

Azt viszont még nem tanultam meg, hogy az a gyanús, aki nem gyanús, és aki nagyon gyanús, annak semmi köze sincs semmihez.

Idézet:

”Talán azt is hallotta, hogy sem az áldozatoknál, sem a roncsban nem találtak értékeket, és tudomásom szerint a környékbeliek sem találtak semmi ilyesfélét. Bár a parasztoknál sohasem lehet tudni. Úgy tudnak hallgatni, akár a külügyminisztérium.”

35. oldal

10/10

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója, avagy érdemes volt-e kiadni ezt a könyvet?

Ki ez a lány, aki majdnem annyi idős, mint én. Ki ő? Miért ír könyvet?

Megnéztem a vele készült interjúkat, videókat, oldalakat, amik fent vannak az interneten.

Nickelback-et hallgat  *-* <3

 

Fülszöveg:

Vajon ki állítja azt, hogy az egypetéjű ikreknek belülről is hasonlítaniuk kellene? Hát, nem! Ott van például Feltser Luca, aki színötös tanuló, cserkészetre jár, és sohasem hazudik. És Feltser Zita, akit leginkább csak a csinos ruhák és Nagy Marci smaragdzöld tekintete érdekel. Ez a könyv az ő titkos, párhuzamos naplójuk, melyet a hetedikes tanév kezdete óta vezetnek: Luca dátumozva és az élményeket pontozva, ahogy kell; Zita pedig csak úgy, ahogy érzi...

Ha hiányzott már, hogy első kézből értesülj a tinik életéről, a suliban és azon túl, akkor neked találták ki ezt a könyvet, amelynek szerzője ugyanúgy tizenhárom éves, mint főhősei, és akikkel együtt fog felnőni a titkos napló további fejezeteiben!

Saját kritika:

Nemrég voltam hetedikes. Még tisztán emlékszem rá. Nem vagyok idősebb az írónőnél szinte semmivel. De ez a könyv reális, teljesen úgy van megírva, ahogy két egymástól teljesen különböző lány megírta volna 13 évesen. DE NEM EGY IKERPÁR. Érezni, hogy az író nem alkotja tagját egy ikerpárnak, jó esetben csak ismer ikreket, de simán lehet, hogy még azt sem. Nem hiteles a történet ikerpár szála. Ugyanabban a családban két ugyanannyi idős lány – akik mellesleg ugyanúgy is néznek ki –, hogy élhetnek ennyire más látásmóddal? Ugyanazok a szülők nevelik őket, ugyanabban a környezetben élnek, de mégis teljesen más az értékrendjük, az erkölcsi normájuk, és ez nekem nagyon nem tetszett.

Tehát a könyv egy és óriási hibája az volt, hogy a szerző egy ikerpárról írta.

A naplóforma nem hiba, hiszen ha valami, akkor ez az, ami sose megy ki a divatból. Sosem lehet elcsépelt.

Nekem a betűkkel nem volt sok bajom – sokan panaszkodtak, hogy olvashatatlan –, persze kicsit nehezebb volt olvasni, de el akartam olvasni, és aki el akarja, az el is tudja. Persze, ha nem ekkora betűkkel lenne írva, akkor nehezen lenne 150 oldal. (Így 289).

Zita:

Jobban a szívemhez nőtt, mint Luca. A csaj laza, menő, életigenlő, élvezi az életet, viszont egyáltalán nem együttérző, és nagyon hiú.

Idézet a naplójából:

„úgy lefagytam, mint otthon a Firefox”- teljesen mai tinédzserhez illő fogalmazás, poén, ez volt az a rész, amikor rájöttem, hogy „Zita” sokkal több van a mai fiatalok között.

Luca:

A jó kislány, aki a legkevésbé se laza, a cserkészettel teljesen kikészített, (nekem is van olyan barátnőm, aki cserkészetre jár, de ő nem ennyire kötött) görcsösen akar megfelelni és mindig mindenből jót szeretne, igazi maximalista, egyáltalán nem hiú, de annál inkább emocionális, nagyon nem hasonlít a testvérére, aki olyan mintha az ellentéte lenne.

Idézet a naplójából:

„a természet szép látványt nyújtott” – ilyet tényleg 13 évesek szoktak a naplójukba írni? Még egyetlen lánnyal se találkoztam, aki ehhez hasonlóan fogalmazott volna (bárhol, nemhogy még a naplójában).

Lucánál még egy dolgon felháborodtam:

Ha szólnak neki, egyből megy, még akkor is, amikor Agatha Christie: Tíz kicsi néger című könyvének annál a részénél tart ahol kiderül, hogy ki volt a gyilkos.

Ki ne akarná azt a részt egyből elolvasni?  

Mindkét szereplőnek vannak jó és rossz tulajdonságai, tehát nem egyszerűen csak jók és rosszak a szereplők, hanem a szerző hagyja őket mindkettőnek lenni. Ezért jár a piros pont. 

A könyv most modernnek számít, nagyon is. Még egy éve sincs, hogy íródott, néhány dolog viszont már most is elavult.

Gondoljunk bele 4 év múlva mennyit fogunk nevetni ezen a könyvön. Hogyan éltek a tinédzserek, miket csináltak stb.

Igen, pozitív dolgokat akartam írni erről a könyvről. De elég vegyes lett, mert ha az ember megtalálja a pozitív dolgokat természetes, hogy a visszáját is megleli. Abból pedig (mármint negatív dologból) van elég.

Érdemes volt kiadni, mert tanulságos, és ritkán olvashatunk szövegeket egy igazi tinédzsertől.:)

A könyvhöz készült trailer is:

Úgy összességében: 3/10

Linkek:

Nickelback: Rockstar

 

Mit akarok olvasni 2014-ben?

Hogy mit is akarok ebben az évben mindenképp olvasni? Elsősorban ezeket.
De ahogy magamat ismerem, nem nagyon veszem majd  figyelembe a listát.
Viszont, ha már mindenkinek van, én sem akarok kimaradni. 

Tehát akkor a könyvek 2014-re!

• Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
• Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
• Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
•  Helen Fielding : Bridget Jones naplója 
• Veronica Roth : A beavatott
• Sébastien Japrisot : Hosszú  jegyesség
•  Jojo Moyes : Mielőtt megismertelek
• Jonas Jonasson : A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
• Malala Juszufzai · Christina Lamb : Én vagyok Malala
• F. Scott Fitzgerald : A nagy Gatsby
•  Markus Zusak : A könyvtolvaj
• John Green : Csillagainkban a hiba
• Simone Elkeles : Láncreakció (Tökéletes kémia)

• Laurie Halse Anderson : Hadd mondjam el...
• Isaac Marion : Eleven testek 
• Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója
• Kertész Imre: Sorstalanság
•  Joanne Harris : Csokoládé 
• Joss Stirling : Sky 
• Alex Flinn: Csók, pont jókor
• J. A. Redmerski : A soha határa
• Mary E. Pearson : Az imádott Jenna Fox
•  S. J. Watson : Mielőtt elalszom 
•  Kiera Cass : A Párválasztó
• Abbi Glines : Ha az enyém lennél
• Varró Dániel: Szívdesszert
• Jennifer E. Smith : Vajon létezik szerelem első látásra?

Ja, és én is takarékoskodom, tehát könyvenként 100 Ft-t kell félretennem (abból veszek majd év végén egy könyvet).

Remélem mindről tudok majd értékelést írni.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt, avagy a lány aki feleslegesen lett öngyilkos

 Tizenhárom okom volt...

 Fülszöveg: 

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.
Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát.
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért.
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat…
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.




„Lenyűgöző első regény. Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.”
– Gordon Korman

„Okos, eredeti ötlet, erős hang, tökéletes adagolás. Olyan, amit nem tudsz letenni. Jay Asher kitűnő történetmesélő.”
– Chris Crutcher


Saját kritika:

Egy kritika miatt néztem ki magamnak.
Megtetszett, a borító a fülszöveg az alaptörténet. Minden. Tehát egyszerűen tökéletesnek tűnt. 

Két főszereplő (bár attól függ, ki honnan nézi – mivel az egyikük halott)
és párhuzamos narráció.
Ami néhol nagyon zavaró volt, mert 2-3 soronként megszakította Hannah monológját Clay gondolatainak szövevénye. Így aztán néha azon kaptam magam, hogy elképedek, hogyan mondhat ilyet a lány, mikor rádöbbenek: már rég Clay gondolatai között száguldozunk.

Hannah Bakert nagyon megviselték azok a „traumatikus” dolgok, amiket átélt.
De semmi nagyon kemény bántást/megbántódást tudnék felhozni példának, mert nem volt semmi, csak néhány álbarát, egy lista, pletykák és ezen felül még olyan emberek is voltak – mint kiderül –, akik szerették, akikhez fordulhatott volna
.
Nagyon hiányzott nekem belőle a szívenütés. Az, amitől elszomorodom, átérzem a helyzetét vagy ilyesmi. Nem jött át. Nem kaptam meg.
Nem értettem a lányt. Nem értem, miért nem fordult több emberhez segítségért. Nem értem, miért nem mondta el a szüleinek. Miért nem váltott iskolát. És legfőképp, hogy MIÉRT ÖLTE MEG MAGÁT.

Azzal, hogy elküldte az embereknek a kazettákat, így 13 ember életét tette pokollá, miután ő már meghalt. Persze voltak néhányan, akik megérdemelték. De szerintem az azért nem fair, hogy egy halott lány visszaemlékezéseit kelljen hallgatni arról, amiért ő maga is felelős volt.
A végén egy „interjú” az íróval, amelyben azt taglalja, hogy mit KELLETT VOLNA látnia az Olvasónak a könyvben vagyis, hogy mit akart átadni.


Idézet: (a könyvből)

 „Helló, Fiúk, Lányok! Itt Hannah Baker, élőben és sztereóban.
Nincs visszatérés. Nincs ráadás. És ez alkalommal abszolút nincsenek kívánságok.
Remélem, készen állsz, mert most elmesélem neked az életemet. Pontosabban azt, hogy miért lett vége. És ha ezeket a kazettákat hallgatod, te vagy az egyik oka.”


2011. február 8-án bejelentette a Universal Pictures, hogy megvette a jogokat a filmkészítéshez, s Selena Gomez játssza majd Hannah Bakert. A kiadás dátumát egyelőre nem tudjuk, az IMDb szerint 2014, de még a forgatás nem kezdődött el. A bejelentés után szóba került már Clay szerepére Logan Lerman, de ezt a Universal még nem erősítette meg.

Úgy összességében:  5/10