Ez az első krimim.
Megtetszett és így egynapos olvasmánynak bizonyult.
Gondoltam mivel mással, ha nem egy klasszikussal kezdem ezt
a témát és Agatha Christie könyve erre tökéletes.
Tartalom:
Egy kis közel-keleti ország felvilágosult uralkodója a
lázadók elől repülőgépen menekül; családi kincseit azonban biztos helyre rejti,
hogy kijuttathassa az országból, ha ő netán szerencsétlenül járna. Egy előkelő
angliai leánynevelő intézetben sorra-rendre teszik el láb alól a tanárnőket. És
hogy a két szál hogyan fonódik össze? És hogy kicsoda-micsoda a „macska”, aki
beszabadul a galambok – azaz a leányintézet leánykái – közé? Ezekre a
kérdésekre és még sok egyébre is fény derül, természetesen a zseniális Hercule
Poirot jóvoltából – és természetesen csak a legeslegutolsó fejezetben, hogy
addig ki-ki a maga megfejtésén törhesse a fejét, mert mint minden önmagára
kicsit is adó detektívregényben, Agatha Christie-nek ebben a kis remekében is a
rejtély valamennyi kulcsát kézhez kapja a Nyájas Olvasó – az már az ő dolga,
hogy meg is forgassa a zárban!
Véleményem:
Nagyon tetszett. Igazán bele tudtam helyezkedni a
történetbe. A sztori alaphelyzete nagyon jó mivel egy internátusban és
környékén játszódik (igazi, tiniket érdeklő alaphelyzet).
A szereplők jól kidolgozottak, a történet csavaros.
Tetszett a „macska a galambok között” mottó.
Lassan induló történet erősebb nyomás…
Több gyilkosság.
Nagyon kidolgozott összefonódó szálak.
Emberek, akik a pénzért bármire képesek.
Emberek, akik nem félnek semmitől.
Lányok.
Lányok, akiknek mindent megengednek.
Lányok, akikre nagy jövő vár.
Lányok, akik belekeveredtek egy gyilkosságba.
Kicsit furcsa volt, mivel Poirot csak a 150. oldal környékén
kapcsolódott bele a történetbe. (Míg a filmben általában már az ő szemszögéből
látjuk eredetileg is a dolgokat.)
Szerintem simán ki lehetett volna hagyni őt a könyvből és
csak hagyni kellett volna, hogy a „kertész” vagy a rendőrfőnök megoldja ezt a
csavaros ügyet.
A vége különösen tetszett, hiszen azt kaptam, amire
egyáltalán nem számítottam. Még csak gondolni se gondoltam rá. (Talán mert túl
naiv vagyok?) J
Rájöttem, hogy a krimik lényege tulajdonképpen az, hogy ne
kedvelj meg egyetlen szereplőt se túlságosan, különben fel kell dolgoznod azt
is, hogy elveszíted.
Azt viszont még nem
tanultam meg, hogy az a gyanús, aki nem gyanús, és aki nagyon gyanús, annak
semmi köze sincs semmihez.
Idézet:
”Talán
azt is hallotta, hogy sem az áldozatoknál, sem a roncsban nem találtak
értékeket, és tudomásom szerint a környékbeliek sem találtak semmi ilyesfélét.
Bár a parasztoknál sohasem lehet tudni. Úgy tudnak hallgatni, akár a
külügyminisztérium.”
35.
oldal
10/10
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése