A fiúk olyanok, mint a rágógumi – édesek, és könnyű őket az
ujjunk köré csavarni
„A rágógumi (angolul:
chewinggum vagy chiclegum) egy nyúlékony, ízesített, rágásra alkalmas élvezeti
cikk, melyet az édességek csoportjába sorolnak”. Wikipédia
Fülszöveg: Sissi tizenhárom éves, meglehetősen szemtelen, rettenetesen gyenge matekból – és őrülten szerelmes! De Konstantint, álmai hercegét, csak az idősebb, „tapasztalt” lányok érdeklik… Ez ugyancsak bosszantó, hiszen ami a csókolózást, vagy azt a híres-nevezetes „első alkalmat” illeti, Sissi egyszerűen nem rúghat labdába. Így hát eget-földet megmozgat, sőt, óvodáskori barátját, Jakobot is bevonja, hogy még idejében szert tegyen a legszükségesebb ismeretekre a témában…
Rendkívül szórakoztató, ragyogóan megírt szerelmes történet – pontosan olyan, amilyenek a mai lányok!
Ez a könyv ténylegesen olyan volt, mint a rágógumi. Az elején
nem igazán akartam a számba venni, és amíg meg nem puhult és nem éreztem
rendesen az ízét, addig nem is élveztem.
A külseje igazán taszító volt. De
ezt bővebben a borító résznél. A könyv első felét ezzel a dallal tudnám
jellemezni:
Azt hittem így is marad, de végül a rágóval ellentétben
inkább a végére lett valami íze. Nem mondom, hogy egy világszínvonalú könyvvé
fejlődött volna, de amikor a végére értem, már nem is akartam annyira a falhoz
vágni. Most felmerül bennetek egy kérdés? Vajon miért olvastam végig, ha az
eleje ennyire siralmas volt? Jó kérdés, talán mert tudni akartam, hogy milyen
mélyre lehet süllyedni.
Az alapsztori miatt az egész könyv olyan, mintha 10 éves
gyerekeknek írták volna eredetileg, csak közben rájöttek, hogy inkább a nagyobb
korosztály lenne rá vevő, így változtattak. A lényeg mi lenne más, mint a szerelmi
bánat (13 évesen,jaaa), és több, még ennél is nagyobb hülyeség.
A karakterek a végtelenül szimpla történet ellenére eléggé
kidolgozottak voltak, nem csináltak semmit se véletlenül, mindenkinek volt
valamilyen célja (aminek elérése érdekében ármánykodott). Persze a 13 éves
karakterektől nem vártam sokat. Jól tettem, mert nem is forgattak a fejükben
világmegváltó gondolatokat. Teljesen átlagos 13 évesek voltak.
Főhősnőnk, Elisabeth, aki valamilyen úton-módon nagyon
utálja a nevét és ezért azt az egész könyvben kavarják, azaz majdnem mindenki
máshogy szólítja pl: Elsbeth, Sissi stb. Tehát Sissi–nevezzük mondjuk így –
eléggé társasági lény, aki mindig kimondja, amit gondol. Nem tökéletes, sőt
kifejezetten szerencsétlen, és ha nem lenne egy „védőangyala”, akinek majdnem mindig
sikerül őt kihúznia a gázos helyzetekből, akkor nyugdíjas koráig szobafogságot
kapna, az tuti.
Mi lenne főhősünkkel szerelem nélkül? Így aztán biztosak
lehetünk benne, hogy feltűnik egy marha helyes, mondjuk rocksztár külsejű srác,
akinek még véletlenül sem barna a szeme. És igeen! Beletalált. Meglepő módon
pont van itt egy ilyen srác, akibe Sissi elsőre egy ilyen nagy durranás
jelleggel beleszeret (innentől kezdve a már-már undorítóan szerelmes csajt
játssza, aki nem is lát a rózsaszín ködtől), és elveszik a srác kék Wick-torokfájás-megszüntető-cukorka-színű
szemeiben. A fiú 16 éves és esze ágában sem áll pisisekkel kezdeni és matekból
korrepetálja Sissit, aki a korrepetálások alatt is teljesen hülyét csinál
magából néhány megszólalásával. Pl: „mikor megtanultam osztani, akkor még szűz
voltam.”
Ilyen kis bénázásokkal telik a történet és a lány nem szégyell mindent
bevetni a teljes sikerért, hogy az ő szavaival éljek: „Szilárdan elhatároztam,
hogy az én regényem heppienddel végződik”, tehát nem gondolkodik, képes lenne
még egy adag libazsírt (!) is bevetni, hogy levegye a lábáról a szegény
korrepetitort.
Borító: csak annyit tudnék mondani, hogy nem akarom még
egyszer a kezemben tartani. 10 évesen ilyesmi borítójú könyveket olvastam és
így visszagondolva szerintem az összes ilyen szívecskés jujj, de nagylányoknak
való könyvet kiolvastam a gyermekkönyvtár csajos részlegéről. Igen, amikor
tegnap az utcán a kezemben tartottam ezt a könyvet, próbáltam úgy tartani, hogy
ne látszódjon a nagyon teleszívecskézett oldala. Szégyelltem a borítót az
emberek előtt. Ritkán, de van ilyen, ez az igazság.
Hogyan lehet, hogy ez a mindenki által fantasztikusnak
tartott írónő egy ilyen könyvet írt? Nem
tudni, én sem tudom, de nem mondanám így már a végére, hogy kimondottan
siralmas volt, inkább meglepő, hogy egy ilyen bénán kezdődő könyvet fellehet
még javítani, persze az Időtlen szerelem trilógia mellett nem rúghat labdába.
Dióhéjban ez lenne a híres Kerstin Gier rágógumija.
Az írónő:
„1966-ban született, és többé-kevésbé munkanélküli tanárként
kezdett el írni 1995-ben. Hatalmas sikerrel: már az első regényét
megfilmesítették. Időközben nemcsak felnőtteknek szánt regényei szerepelnek
rendszeresen a sikerlistákon, hanem ifjúsági könyvei is. A Gwendolyn és Gideon
kalandjairól szóló trilógiának köszönhetően („Rubinvörös”, „Zafírkék”,
Smaragdzöld”) az egyik legismertebb német ifjúsági szerzővé vált. A DeLIA díjjal
kitüntetett írónő Bergisch Gladbach közelében él családjával.”
Eredeti megjelenés: 2007
Eredeti cím: Kerstin Gier: Jungs sind wie Kaugummi
Kiadó: Könyvmolyképző
Honnan szereztem: Könyvtár
Úgy összeségében: 5/10
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése