Laurie Halse Andreson: Hadd mondjam el...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

Stephen King

Fülszöveg: 

Hadd mondjam el…
Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

Szerintem...

Sokszor nem tudjuk rendesen szavakba önteni, hogy mit is érzünk egy adott dologgal kapcsolatban. Valakinek egyes dolgok könnyen a nyelvére jönnek, másoknak pedig akár évek is kellenek ahhoz, hogy meg bírják fogalmazni a velük történteket. Erről a könyvről nehéz egyből véleményt alkotni. Ez egy jól megírt, nagyon eltalált könyv. Sokat adott, jobban kezdtem figyelni az emberekre és persze jó olyan témákról olvasni (hallani) amikről általában nem beszélnek az emberek ilyen nyíltan és nyersen. Azt hiszem, nálam az írónő célt ért ezzel, mert sokat gondolkodtam rajta, fél éjszakákat fent voltam és a könyvet is csak lassan emésztgettem. Ugyanis nem könnyű olvasmány, pedig egyszerű a nyelvezete és még csak nem is hosszú, de a tartalma talán a legbrutálisabb, leginkább mellbevágó azok közül, amit eddig olvastam. (Még mondjuk a Semmi jöhet számításba ezen a téren...) Melindát, a történet főszereplőjét az írónő saját bevallása szerint egy rémálmából teremtette igazán szokatlan módon (bár a horror kategóriában ez nyilván előfordul).

Ez a könyv kétszáz oldalnyi tömör segélykérés. Kiáltás. Sikítás, még akkor is, ha a főhősünk szinte sosem szólal meg.

Sok olyan helyzet van az életünkben, amikor rosszul érezzük magunkat és elszorul a torkunk, képtelenek vagyunk bármit is kinyögni. Van valaki, aki ugyanúgy küzd belül, mint mi? Ez Melinda történetének a lényege. Az embereket az érdekli (beleértve engem is), hogy miért nem beszél.

Én is tudni akartam, hogy mi történt azon a fontos estén, ami miatt már a fél gimi ismeri. Most már tudom, miért lett depressziós és minden olvasó is tudni fogja, ha végigolvassa a könyvet.

A könyv egyik jó tulajdonsága, hogy nem öli meg teljesen a reményt. Érezzük valahogy, hogy Melindának azért ott világít a fény az alagút végén, hogy végül sikerül majd kiverekedni a magát a depresszióból, igaz mivel másra nem nagyon számíthat, jobbára egyedül. De nem, nem dőlt össze a világ. Melinda próbálkozik és újra meg újra megpróbálja. Nem úgy, mint te, Hannah Baker. Ezt a könyvet először is neki ajánlanám, aki 13 apró ok miatt megölte magát a Tizenhárom okom volt című könyvben. Mert az ő élete közel sem volt olyan rettenetes és még csak nem is próbálta jobbá tenni. De ezt már egyszer leírtam.

Nem hiába olvastatják ezt a világ nagyon sok részén az általános iskolákban és az alsós gimiseknél, ennek a könyvnek tényleg minden iskolai könyvtárban ott van a helye. Én itthon is kötelezővé tenném, mert akkor talán a tinik nem lennének annyira kirekesztőek és jobban átgondolnák a dolgokat. Ez a téma valószínűleg több embert érint, mint gondolnánk. A mostani kötelező olvasmányok jó része elavult, amiről szó van bennük, ahhoz nekünk már közünk sincs. Persze-persze, a hazai irodalom legjobb alkotásai meg minden, de akkor is. Ha olvashatnánk mást is kötelezőként, tuti ezt javasolnám a célra.

Ez a könyv annyiszor felbukkant már korábban, hallottam róla itt-ott, de sosem tudtam igazán, hogy miről is van szó. Most elolvastam, megnéztem a filmet is és interjúkat is olvastam. Így már világos, még ha dermesztő is.

A borító pedig... Hát nem a 2013-as kiadás a legszebb de végül is a lényeg az, ami benne rejlik. De vannak gyönyörű borítók, például az, ami ennek a bejegyzésnek az elején is szerepel. 

Eredeti cím: Speak

Mű eredeti megjelenése: 1999

Oldalszám: 246

Fordította: Csatári Ferenc

 

Az írónőről ebben az interjúban tudhattok meg többet: Itt!

Ez pedig a film trailere.

Úgy (tényleg) mindent összevetve : 10/10