Németh Eszter: Kötéltánc

Fülszöveg: Konrád Lia tizenhét éves vidéki lány. A fullasztó kisvárosi környezetben hiába keresi az egyensúlyt két élet, két fiú, de legfőképp a külvilág és saját elvárásai között. Torz tükörben látja önmagát, titkos blogjában vall arról, hogyan hagyják cserben egymás után szülei és barátai…

Németh Eszter blogregényében megdöbbentő hitelességgel mutatja be az 1995 után született digitális generáció útkeresését.

Szerintem..

Utálom az olyan könyveket, amiknek nem az a vége, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Valószínűleg azért mert engem a rossz dolgok nagyon megviselnek, kiszakítanak a kis biztonságos világomból, az arcomba vágják a kemény valót.  Viszont meg kéne tanulnom elfogadni a világot, így ahogy van, nem szabadna azt képzelnem, hogy az „egyszer minden jóra fordul” minden esetben érvényes. Talán épp ezért volt az az első mondatom Németh Eszter könyve után, hogy „ebből ennyi elég is volt, soha többé olyan könyv, aminek gyógyszer van a borítóján”. Félek attól, hogy tehetetlen vagyok, hogy nem szólhatok bele a történésekbe, hogy látnom kell, ahogy egy szereplő csúszik lefelé és nem rázhatom meg, hogy „Térj már észhez!” hanem csak csendben figyelhetem a pálya széléről.

Ritkán olvasok olyan könyvet, ami falun játszódik (talán a legutóbbi az Grecsó Krisztián Megyek utánad c. könyve volt) de mindig nagyon elvarázsol. A kis helyeknek teljesen más hangulata van, mint Budapestnek, nyugodtabb. Itt mindenki ismer mindenkit már kisgyerek kora óta, biztonság van, nagymamák, és persze utolsó busz és sokszor nagyon kilátástalan jövőkép.

Amilyen Liának is van, aki minden jel szerint depressziós. Az önbizalomhiány, a legkevésbé sem meleg és támogató családi háttér, egy agresszív társ, mind csak hozzásegítette ehhez. Erre a megállapításra azonban csak a könyv háromnegyede felé jutottam és szidtam magamat, hogy eddig ez, hogy nem tűnt fel?.

Főszereplőnk blogot vezet. Eleinte nehéz volt felvennem a bejegyzések ritmusát, csapongott az érzések, beszélgetések és a gondolatok között. Lassan azért összeálltak a dolgok, a sok karakter közül kisilabizáltam, hogy kit honnan ismerünk, milyen vele Lia kapcsolata, de sajnos ebben a borító belsején látható kis ábra sem segít valami sokat.  A könyvben helyet kap a szerelem, az állandó félreértések, de hogy ne csak az érem egyik oldalát lássuk, csetelések is vannak, ráadásul éppen MOST játszódik. Nemcsak mert beveti a virtuális kommunikáció minden válfaját. (Van itt minden, mint a búcsúban: Facebook, Instagram, Pinterest, Skype, Whatsup, Twitter - ami közben vicces is pont egy leghagyományosabb a könyv esetében). A történet viszont tényleg 2015 szeptemberében kezdődik és januárban van vége.  Nagyon durva a könyvbéli bejegyzést a dátum szerinti napján olvasni (ez egyrészt még inkább segíti a belehelyezkedést, másrészt viszont a tehetetlenség érzését is növeli) viszont ezt még maximum három hónapig tapasztalhatják meg az olvasók, aztán ez a kis trükk elveszíti varázsát. De ez is valahogy azt az érzést erősíti bennem, hogy a szerző nagyon tudatosan építette fel nemcsak a történetet (amiben minden brutális téma a depressziótól a bántalmazásig helyet kap), hanem precízen kiszámította, hogy mivel milyen hatást érhet el. Azért szerencsére nem egy pszichológiai kézikönyvre, vagy esetleírásra hasonlít, mert kamaszos a hangvétele.

A regény sok Shakespeare idézetet tartalmaz, ami felpezsdítette nekem az egész melankolikus hangulatát (bár ha meggondolom Shakespeare-nél sem ritka a tragikus végkifejlet.)

És ha a borítót alaposabban megnézem, nem is lepődtem volna a végén, mert a borító nem hagy kétséget a felől, hogy mit is fogunk olvasni. Illik a könyvhöz. 

Kép forrása: Móra Kiadó

Írónő: 

"Németh Eszter 1980-ban született egy kisalföldi városban. Hivatására nézve tanár. 2008 óta foglalkozik gyerekirodalommal. A Könyvmutatványosok nevű gyerekirodalmi portál alapítója és szerkesztője, emellett számos online folyóiratnál jelennek meg recenziói, kritikái. A Kötéltánc az első könyve."  (Móra kiadó)

Megjelenés éve: 2015

Kiadó: Móra

Oldalszám: 224 oldal

Összességében 7/10