Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban.
Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli!
A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne..
„Az angol kanalakat bújtat
össze, a magyar kifliket, kicsit és nagyot. A lány hosszasan magyarázta, hogyan
is kell elképzelni, mert London a péksütemények terén elég rosszul áll, kiflit
még hírből sem. Az első adandó alkalommal pedig hozott is egy párat, megszemlélni,
megkóstolni, kicsit száraz, kicsit vizes, de a miénk. Azokon a ritka estéken a
camberwelli tetőszoba tévéjének kékes homályában súgta oda Allen a lánynak, aki
már a választott film felénél elaludt, hogy: „let's kifli!”
Tulajdonképpen nem erre számítottam, azt vártam, hogy most
kapok egy kis „merre menjek tovább?” „miért pont London?”propagandát, hogy
leírják majd, mi motiválta a főhőst,(hogy elhagyja az országot,) hogy az írónő
beavat minket az angolok szokásaiba, életébe, de nem. (Néha megemlíti, hogy „az
angolok érdekesek/furák” de nem ír magyarázatot, ITT viszont találtam egy
listát a furcsaságaikról.)
De ennek a könyvnek nyilván nem ez volt a célja. Nem az
idegen földön való boldogulás nehézségéről szól elsősorban, hanem arról, hogy
milyen nehéz megtalálni helyünket a világban és ez mennyire független az
aktuális földrajzi helyzetünktől. Megismerjük egy Angliába költözött átlagos
lány mindennapjait, megmutatja a beilleszkedés nehézségeit is, de azt is, hogy
bárhol érhet minket szerelmi csalódás.
A főhőst az írónő mindvégig „a lány” ként említi, nevét nem
tudjuk, tulajdonképpen az ő szemén keresztül vizsgáljuk a dolgokat, így aztán a
gondolatait ismerjük, de azt nem tudnánk megmondani, hogy a haja például milyen
színű. Ilyen könyvet még nem olvastam, mindig ismertem valamennyire a
főszereplő külsejét, itt az író nem törődődik efféle mellékes részletekkel. Teljesen
a fantáziámra volt bízva a dolog, könnyebben a helyébe tudtam magam képzelni,
szerintem ez egy fontos kapocs az olvasók és a történet között.
Tetszett a történetek fűzére, bár nehéz átlátni miért pont
ebben a sorrendben követik egymást a fejezetek. Még nem sikerült felfejtenem a
gondolatmenetet (pedig úgy tűnik, hogy nagyon ki van találva!), de legalább nem
olyan regény, aminek a végét (és az oda vezető út minden állomását) már a
második fejezet után lehet sejteni, mit sejteni! – tudni.
A könyvnek tehát hatalmas előnye, hogy nagyon személyes a
hangvétele, valódi a története (elhiszem, hogy saját tapasztalatait szövi
bele), de a bonyolult vagy nehezen kiismerhető szerkezet viszont akár
hátrányára is, arról nem is beszélve, hogy nagyon-nagyon rövid (csak 190
kisméretű oldal).
Rövid könyvről rövid bejegyzés. Várom már a sorozat
következő részét.
Kiadó: Atheneum
Oldalszám: 192
Képek forrása: weheartit.com
Úgy összességében: 7/10
Képek forrása: weheartit.com
Úgy összességében: 7/10
