Let's kifli

Kovács Eszter könyve

Fülszöveg:
Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban. 

Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli!

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne..

„Az angol kanalakat bújtat össze, a magyar kifliket, kicsit és nagyot. A lány hosszasan magyarázta, hogyan is kell elképzelni, mert London a péksütemények terén elég rosszul áll, kiflit még hírből sem. Az első adandó alkalommal pedig hozott is egy párat, megszemlélni, megkóstolni, kicsit száraz, kicsit vizes, de a miénk. Azokon a ritka estéken a camberwelli tetőszoba tévéjének kékes homályában súgta oda Allen a lánynak, aki már a választott film felénél elaludt, hogy: „let's kifli!”

Tulajdonképpen nem erre számítottam, azt vártam, hogy most kapok egy kis „merre menjek tovább?” „miért pont London?”propagandát, hogy leírják majd, mi motiválta a főhőst,(hogy elhagyja az országot,) hogy az írónő beavat minket az angolok szokásaiba, életébe, de nem. (Néha megemlíti, hogy „az angolok érdekesek/furák” de nem ír magyarázatot, ITT viszont találtam egy listát a furcsaságaikról.)

De ennek a könyvnek nyilván nem ez volt a célja. Nem az idegen földön való boldogulás nehézségéről szól elsősorban, hanem arról, hogy milyen nehéz megtalálni helyünket a világban és ez mennyire független az aktuális földrajzi helyzetünktől. Megismerjük egy Angliába költözött átlagos lány mindennapjait, megmutatja a beilleszkedés nehézségeit is, de azt is, hogy bárhol érhet minket szerelmi csalódás.

A főhőst az írónő mindvégig „a lány” ként említi, nevét nem tudjuk, tulajdonképpen az ő szemén keresztül vizsgáljuk a dolgokat, így aztán a gondolatait ismerjük, de azt nem tudnánk megmondani, hogy a haja például milyen színű. Ilyen könyvet még nem olvastam, mindig ismertem valamennyire a főszereplő külsejét, itt az író nem törődődik efféle mellékes részletekkel. Teljesen a fantáziámra volt bízva a dolog, könnyebben a helyébe tudtam magam képzelni, szerintem ez egy fontos kapocs az olvasók és a történet között.

Tetszett a történetek fűzére, bár nehéz átlátni miért pont ebben a sorrendben követik egymást a fejezetek. Még nem sikerült felfejtenem a gondolatmenetet (pedig úgy tűnik, hogy nagyon ki van találva!), de legalább nem olyan regény, aminek a végét (és az oda vezető út minden állomását) már a második fejezet után lehet sejteni, mit sejteni! – tudni.

A könyvnek tehát hatalmas előnye, hogy nagyon személyes a hangvétele, valódi a története (elhiszem, hogy saját tapasztalatait szövi bele), de a bonyolult vagy nehezen kiismerhető szerkezet viszont akár hátrányára is, arról nem is beszélve, hogy nagyon-nagyon rövid (csak 190 kisméretű oldal).

Rövid könyvről rövid bejegyzés. Várom már a sorozat következő részét.

Kiadás éve: 2015

Kiadó: Atheneum

Oldalszám: 192
Képek forrása: weheartit.com

Úgy összességében: 7/10