Veronica Roth: A lázadó avagy "vérnyomásemelő részek" zsúfolása

A Divergent sorozat 1-2.  része!

Fülszöveg:
Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz.
Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. 
Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Előző: Azért nem írtam eddig a Beavatottról, mert nem szeretek olyan véleményt írni, amelyben csak ömlengek, hogy mennyire tetszik meg ilyenek. A történet felépítése szuper volt, nagyon ötletes disztópia. (Az eddigi listavezető, azok közül, amiket olvastam). Nem is emlékszem, hogy mikor olvastam el, annyira kiesett az emlékezetemből, annyira bennem van, mintha éppen csak ma vagy tegnap fejeztem volna be, de mégis mintha már évek óta benne élnék.

Történet:A Beavatott időben tulajdonképpen egészében a beavatásról szól, hogy 16 éves kora után ki hogy illeszkedik be a saját tulajdonságainak, személyiségének megfelelő kasztba. Itt azért nem úgy megy mint a Roxfortban, mert nemhogy vicces beszélő süveg nincs, de saját vérüket (brrr) csepegtetik a a saját döntésük alapján kiválasztott csoport (Művelt, Barátságos, Őszinte, Önfeláldozó és Bátor) szimbolikus táljába. Látszólag önállóan döntenek, de valójában több felől is nyomasztják őket az egész további életüket meghatározó és megmásíthatatlan! választással. A történet jó ütemben adagolja beavatás brutális fázisait, meg ismerhetjük a Bátrak életét. És itt a csavar, főhősünk (teljesen felkészületlenül) egy óriási összeesküvés közepébe csöppen. Innentől kezdve turbóra kapcsolnak az események és a történet első kötete egy lélegzetelállító jelenet közepén ér véget, úgy hogy kedvünk támad azonnal magunkhoz ragadni a második kötetet. A Lázadóban azonban először leül a dolog, aztán meg eszeveszett tempóra gyorsul és néhol nagyon zavarossá válik, sose lehet tudni, hogy ki melyik oldalon áll és, hogy egyáltalán még kire számíthatunk, ki van még egyáltalán életben (mert persze állandóan kegyetlenül irtják az ártatlan és a gonosz szereplőket egyaránt). Tetszett viszont, hogy itt végre megismerhettük, ha nem is olyan részletesen mint a főszereplő Bátrakét, a többi csoport lakhelyét, életét és életvitelét és azt, hogy melyik milyen szerepet tölt be a társadalomban. Ez egy nagyon nagy piros pont a könyvnek. Hiszen én már az előző résznél is tudtam, hogy nem tartozhatnék a Bátrakhoz, és érdekelt, hogy a többi csoport hogy él. A legvégén meg már annyira összekavarodtam, hogy csak háromszori elolvasás után értettem meg, hogy mi is történt valójában. A második rész szerintem nem ért fel az elsővel. Persze várom a befejezést, de most simán kibírom azt a kis időt míg egyáltalán megjelenik a trilógia harmadik kötete.
 
"Rájöttem, hogy az emberek többrétegű titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívük mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra – egyszerűen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük."

Karakterek:
Tris, aki ebben a könyvben végig lélekben vergődik. Igen, mert olyan dolgokat tett, amiket nem lehet olyan könnyen kiheverni. Viszont nem értettem, hogy miért nem bízik Tobiasban és miért hazudott állandóan mindenkinek. Tovatűnt Tris bátorsága is. Az előző részben képes volt arra, hogy lekarabélyozzon egy egész hadsereget, gondolkodás nélkül öljön, itt pedig nem is mer fegyvert fogni a kezébe.  

Tobias: Az első teljesen  pozitív szereplőnek tűnt a Beavatottban,  mert kemény volt és mégis érzékeny. Érezni lehetett az első pillanattól kezdve, hogy valami titok nyomja lelkét és vannak vagy voltak olyan sebek, ami köré páncélt épített. És ez nem független a Bátrak előtti életétől, így nem meglepő, hogy a második részben a szüleivel való kapcsolata is fontos szerepet kap, sőt valami módon éket ver Tris és Tobias közé. A két főszereplő közé visszatér a bizalmatlanság, ami (szinte) összes problémájuk fő oka. 

Ezt a könyvet, mint már feljebb említettem, nem tudtam olyan gyorsan olvasni. De letenni se tudtam igazán, amikor belefeledkeztem egy-egy izgalmasabb jelenetbe. Néhány órán elővettem és olvasgattam is belőle, de nem kötött le annyira, mint például a barátnőim osztálykirándulásbeli szobabeosztása.

Borító: A borító nem tetszett annyira, mint a Beavatotté (igen, már itt is állandó összehasonlítás alá kerül), de nem volt rossz. A színek harmonizálnak és végül is illik a belsejéhez. A legközelebbi megjelenés, úgy hallottam, már a filmes borítóval lesz. 

Nemrég találtam egy kvíz,t amit ha kitöltesz, beoszt egy csoportba. Sajnos angolul van így én csak egy ki segítséggel tudtam kitölteni. Őszinte jött ki. Most így őszintén, nem erre számítottam, de hiszek a tesztnek. Ő gondolom, jobban tudja, mint én. 

itt töltheted te is ki! 

Előzetes: Idén film is készült az első kötetből (és nemsokára lesz a másodikból is). Itt az előzetes. Nekem nagyon tetszett, fantasztikus volt.

 Író: Mivel belekerült az én TOP10 íróm közé, itt találhatsz róla információt: TOP10 író
Kiadó: Ciceró
Eredeti cím:Veronica Roth: Instrugent
Eredeti megjelenés: 2012
oldalszám: 432 

Fordító: Logos (A fordítás nem volt tökéletes. Voltak magyartalan mondatok és az elütések miatt volt, hogy egy egész bekezdés teljesen értelmetlen volt.)

A harmadik rész Április 30-án kerül a magyar polcokra! ( A hűséges)

Mielőtt megismertelek, avagy

a szívszorítás garantált és a "vízálló szempillaspirál használata ajánlott"

Fülszöveg:

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie) 

Szerintem... a történet ügyesen lavíroz a szerelem, a boldogság és a halál közt.

Több történetszál is fut egymással párhuzamosan, elsősorban a kvadriplégiás (négy végtagja béna) férfi (Will) és a gondozója (Lou) közt marha lassan kibontakozó szerelem. A másikban pedig az anya megpróbálja elfogadni a fia döntését.
Délutánokat töltöttem el ezzel a lehangoló, mégis elbűvölő regénnyel, egy fotelben. Miközben kint gyönyörűen sütött a nap én a szobámban ültem és egy gombóccal a torkomban bújtam a könyvet. Azért is jó ilyeneket olvasni, mert az ember rájöhet, hogy nem is olyan nagyok a saját problémái. Be kell vallanom, volt, hogy le kellett raknom a könyvet, mert annyira elkomorodtam és igen, néhány könnycsepp is kigördült. Sajnos nem vízálló volt a szempillaspirálom és mire befejeztem és a tükör elé álltam úgy festettem, mint egy panda. Utoljára azt hiszem, a Titanicon sírtam ennyit, nem vagyok egy sírós fajta. (De el kell ismerni, az mindenkit, megríkat.) Ez is (akárcsak a DiCapriós film) egy bámulatos szerelmes sztori, aminek a végén bömbölni lehet. Meg akár az elején is (ha valaki annyira érzékeny) 
A karakterek: 

Will egy zsémbes makacs férfi, aki az extrém dolgoknak élt, és nem szereti, ha irányítják őt, ami így elég nehéz, mert mind a négy végtagja lebénult és tulajdonképpen semmit sem tud egyedül csinálni. Valamilyen szinten meg is értettem, hogy miért szeretné megölni magát. Itt hozza be a történetbe az írónő az eutanáziát (mint fontos történeti szálat). 

Lou egy kicsit pesszimista fiatal lány egy kisvárosból, amiből még szinte sose tette ki a lábát. A könyv során meg kell tanulnia élvezni az életet és a végén kiderül, hogy sikerül-e kilépnie a komfortzónájából vagy teljes depresszióba esik.

Borító: Egy (szerintem) átlagos borító, ami mégis nagyon illik a könyvhöz, amelyiket én a kezemben tartottam az puhaborítós volt és ráadásul kölcsönkönyv is, így nagyon nagyon vigyáztam rá (kb. tényleg mint egy hímes tojásra).

Írónő:" Jojo Moyes (aki keresztnevét a Beatles együttes Get back című dalában szereplő Jojoról kapta) tíz évig dolgozott az Indepent újságírójaként, majd állását feladta, és főfoglalkozású író lett. A Mielőtt megismertelek megírására egy teljesen lebénult rögbi játékosról szóló hír ihlette, melyet a rádióban hallott. Az írónő kétszer is elnyerte „Az év romantikus könyve” díjat. Jojo Moyes Essexben él férjével és három gyermekével."

Fordította: Lányi Judit
Kiadó: Cartaphilus
Eredeti megjelenés: 2012 

Oldalszám: 488 oldal

Eredeti cím: Me Before You

Úgy egészében : 8/10

 

TOP 10 kedvenc íróm

1. Veronica Roth

Veronica édesanyja minden este felolvasott gyermekeinek. Az írónő könyvszeretete innen származik. Hatodikos kora óta ír. Szereti, ahogy a gondolatok összeállnak a fejében....
Első könyve, a Beavatott abban az évben jelent meg, amikor a Northwestern Egyetemen lediplomázott.
Ma teljes munkaidőben írónőként dolgozik. Chicago mellett él. (A Beavatott Chicagóban játszódik.)
 
2. Jane Austen

Milyen furcsa, hogy egy nő ( jelen esetben Jane Austen), akinek lelkész volt az édesapja és  gyakorlatilag ki sem tette a lábát otthonról (és végül nem is ment férjhez soha), milyen elbűvölően romantikus regényeket tudott írni szűkebb környezetéről. Ebben persze nemcsak jó megfigyelőkészségének, de szarkasztikus humorának is nagy szerepe volt. Regényeinek népszerűségéhez manapság a jobbnál jobb filmes feldolgozások is hozzájárulnak: Értelem és érzelem , Büszkeség és balítélet , Mansfield Park, Emma, A klastrom titka, Meggyőző érvek
 

3. Janne Teller 
A dán írónő 1995-ben hagyott fel minden mással és teljes mértékben az írás felé fordult. Életét jelenleg Koppenhága, New York, Milánó és Párizs közt osztja meg. Legfontosabb könyve a Semmi (Intet) eredetileg be volt tiltva hazájában, majd kötelező olvasmánnyá tették. Magyar bábszínházelőadást is készítettek belőle, a művet színjátszó csoportok is előszeretettel viszik színpadra.

4. Kiera Cass
Gimnazista korában az ének, a tánc és a dráma érdekelte, a leginkább színházi pályára akart lépni. A Radford Egyetemen zene főszak mellett kommunikációt és történelmet tanult. Aztán villámgyorsan férjhez ment és egy személyes tragédia késztette első regényének megírására, ami Szirén címmel még magánkiadásban jelent meg. Rájött, hogy igazi terepe a történetmesélés. A Párválasztó regényére már lecsapott egy szemfüles kiadó és a sorozat nagy sikert arat. A trilógiát épp most fejezte be.
 
5. Szabó Magda
 
Magyartanár volt, a diákjai imádták és a könyveiben is feltűnik az irodalom, a mondatok, a szavak szeretete. A Debreceni Református Kollégium diákja volt, valószínűleg az Abigél című könyvének világát is erről mintázta. Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbb nyelvre fordított magyar író.

6. Antje Babendererde 

Dolgozott fazekasként, aztán pszichiátrián, de fő foglalkozása már lassan két évtizede az írás. Húsz évvel ezelőtt utazott először az indiánok földjére, azóta ír - szinte mindig fiataloknak - az amerikai őslakosok életéről.
 
7. Kalapos Éva

A D.A.C. előtt első­sor­ban szép­iro­dal­mat írt, illetve komo­lyabb hang­vé­telű novel­lá­kat, drá­má­kat.  Az írás mel­lett zené­lés­sel is fog­lal­ko­zik: Éva a Másik Szoba Zene­kar énekese. Együt­te­sé­vel kor­társ írók ver­seit zené­sí­tik meg, pél­dául Kara­fi­áth Orso­lya művét is átér­tel­mez­ték. Éva iga­zán sok­színű, a Pesti Magyar Szín­ház szí­nész­képző­jé­ben is meg­for­dult, Köröm­lakk című írásá­ból szín­da­rab készült, ráadá­sul újság­író­ként is tevé­keny­ke­dik.

8. Ottlik Géza

Pályafutásának csúcsa valószínűleg az Iskola a határon című regény volt. Egykori osztálytársai közül, sokan nehezményezték, hogy ilyen kegyetlenül festette le a katonaiskola világát. Sok bridzsversenyt nyert, magáról a játékról könyvet is írt. Nagyon sokat fordított. Számos tekintetben inspirációs forrása Kosztolányi Dezső volt.
 
9.  L.I. Lázár
 
Ez annyira tetszik, hogy nincs szívem lerövidíteni, így hát nem fér ide. Itt lehet megnézni:.rejtozokavicsok.hu/rolam


10. Leiner Laura
 
Magyar írónő, aki nagy részben a rajongóira támaszkodik. Sokat kommunikál velük pl. twitteren és élő adásokon keresztül, ezen felül fáradhatatlanul válaszol a rázúduló kérdésáradatra. Grafomán és állandóan ínhüvelygyulladásban szenved. (Nemcsak a dedikálások alkalmával.) Legutóbb megjelent könyve az Akkor szakítsunk. 
Itt érhetjük el Leiner Laurát : instagram.com/leinerlauraofficial , leinerlaura.hu/ twitter.com/leinerlaura , facebook.com/leinerlauraofficial

Minden író, akit itt felsoroltam, különleges és olyan témákról írnak, amelyek engem megbabonáznak. Az biztos,hogy ők mind utat találtak a szívemhez és ezért szeretem őket. Miközben olvasom a soraikat, borzongok, kacagok vagy éppen elbőgőm magam. Mindegyik más, teljesen más érzéseket váltanak ki belőlem.

Ez a tízes lista még lehet, hogy változni fog. De úgy érzem, csak a bővítés jöhet szóba. 

Képek forrása: tumblr.com