Kalapos Éva: D.A.C. 2- Rázós utakon

Itt írtam az előző részről: D.A.C.

„Inkább a borzalmas vég, mint borzalmak vég nélkül.”

 (Murphy törvény)

Fülszöveg:

Jaj, ezek a fiúk! A D.A.C. létrejöttével Flóra körül lassan rendeződnek a dolgok, de Márk még mindig tartogat meglepetéseket a számára. Bár először úgy tűnik, minden a lány reményei szerint alakul, a fiú hirtelen furcsán kezd viselkedni, mintha rejtegetne valami sötét titkot Flóra elől… Eközben a Fellegi családban is tovább bonyolódnak a dolgok: Geri viselkedése egyre aggasztóbbá válik, gyakran tűnik el ismeretlen helyekre, gyanús alakok társaságában. És mindennek a tetejébe Flóra múltjából felbukkan egy rég látott ismerős, Dani is, hogy mindent összekuszáljon. Még több szerelem, még több rejtély és még több barátság vár ebben a kötetben!

„Az jutott eszembe, hogy a gimis szerelmem néhány vonásában hasonlított a Zsanira – például a nevében –, és végig az ő arcával helyettesítettem be  a szereplőt. Ez sokáig jól működött, és láttam magam előtt a körömlakkal bevont délutánokat (...)”

Likó Marci, Vad Fruttik

Szerintem...

Flórának nem csak átlagos tini problémákkal kell megküzdenie, hanem az őt és a családját ért veszteséggel, édesanyja halálával. Ezt nem heverte ki senki a családból, és úgy tűnik, majd’ minden baj és nehézség ebből fakad.

A család tragikus helyzete nem egyedülálló eset, sajnos az én környezetemben is van olyan család, ahol meghalt az édesanya, így bár szerencsére nem velem történt, mégis nagyon bele tudtam élni magam, mintha az írónő rólam, velem, vagy nekem mesélné el az egész történetet. A stílusa, hangneme nagyon közvetlen, olyan érzést kelt, mintha tényleg bele lehetne látni egy tininek az életébe, olyan dolgaiba, amik veled, velem, vagy bárkivel megeshetnek.

Az első kötet végére feltorlódó drámák a második részben még nagyobb drámákba csapnak át, és a végén már attól fél az ember, hogy csak tragédia lehet a vége. Mint ahogy egyszer egy humorista így foglalta össze Shakespeare műveit: „Cselt szőnek, csalnak, csókolóznak, aztán fűbe harapnak, vége a darabnak.”

Annyira kaotikussá válik a helyzet, annyi a titok és titkolózás, hogy az embert már az sem lepné meg, ha valamelyik főszereplő halálos betegséget kapna, és tíz oldal múlva már alulról szagolná az ibolyát. Holott a kötet kétharmadáig mintha nem is történne semmi, és csak ülnek és tűrnek és várják, hogy történjen valami. Lehet, hogy ez indítja be Flórában a „mostmindentrendbeteszek-méghanemisazéndolgom” késztetést, ez hozza ki belőle a Superwomant, bár amit csinál, nem mindig sül el jól. De ha már itt tartunk, térjünk át a karakterekre, főhősnőnk kikupálódott, nyitottabb és sokkal többet tesz azért, hogy jól érezze magát, elkezdte élvezni az életet és ebben nagy segítséget kapott a D.A.C.-tól. Ebben a kis társaságban segítik egymást, beszélgetnek, és ha valaki szomorú, azt azonnal észreveszik, és összekaparják, ha kell. Mindenkinek kijár egy ilyen társaság és a szerencséseknek megvan a saját D.A.C.-uk.

Geri a legijesztőbb szereplő, de talán azért, mert félek, hogy amit csinál, az tök normális reakció egy ilyen helyzetre. Csak borzasztó tehetetlenül nézni, még olvasóként is. Valószínűleg egyszerűen reális. (Azért meghatódtam, amikor kiderült, hogy a látszat ellenére nagyon is bírja a testvérét. „…de végig csak egy dolog lebegett a szemem előtt: Geri, ahogyan sorozatlövéssel elintézi a zónából kirohanó katonákat, hogy megmentse az életem.”)

Zsaninak, Ginnynek, Ákosnak és Áginak, látszólag nincsenek problémáik (már ha a „hogyan-manőverezzük-bele-csajunkat-az-első-csókba” fejezeteken átívelő stratégiai játékot nem számítjuk), és a könyv sem foglalkozik velük valami sokat. Minden a Fellegi család körül forog. Halász Dani azonban egy talány – eleve idegesítő volt, hogy Flóra tudja, de csak nem mondja…MI KÖZE EHHEZ A TÖRTÉNETHEZ? Az írónő ennek fel/megoldását az idők végezetéig húzza, és az olvasó már azt érzi, hogy az életben nem fogja megtudni, ki a fene ez a titokzatos félidegen, és mi a szerepe a történetben. Rém idegesítő volt Mark titokzatoskodása is, de ebből spoiler lenne, ha folytatnám. A könyv háromnegyedénél elbizonytalanodtam, olvassam-e tovább? Már abban sem voltam biztos, hogy tudni akarom, mi a vége. Viszont azt kell hogy mondjam: meglepődtem. Sokkolt. De erről csak ennyit.

Mint már az előző résznél említettem, ez a „sötét oldal”, ami kimaradt a Szent Johannából, Egy ikerpár titkos naplójából és még a Hűvösvölgyi suliból is. Kilóg, mert még ha velünk nem történik is meg minden tragédia, azért sejtjük, hogy a tinik élete legfeljebb a Disney Channelen habostorta. Most azonnal ide a következő részt!

Utóirat: 

1. A könyvben nagyon szerettem, hogy a fejezetcímekből (filmcímek) egy csomót már ismerek, láttam is őket és valamilyen módon hasonlítani tudtam az adott fejezethez. Nem beszélve, hogy mekkorákat nevettem a filmes poénokon, nemcsak könyvrajongó vagyok. 

2. Ginny „hozza be” a Vad Fruttikat a könyvbe, koncertre mennek, CD-t hallgatnak tőlük, és Flóra azt érzi mindegyik szám róla vagy legalábbis neki szól. Ez pedig az a szám, amit a legtöbbször említenek meg, és én is nagyon szeretem.

3. Megjelent a Dac 1,5. része is még Valentin nap környékén, egy novella, Márk szemszögéből, ami viszont csak elektronikus formában kapható. Márkról végre megtudunk egyet s mást, szimpatikusabb lett, kiderült, hogy amerikai focit néz meg még sok olyan dolog, amivel elbűvölt. 

Könyvborító:

Majdnem ugyanolyan, mint az előző, csak más színben – viszont (a Szent Johannához, vagy a Hűvösvölgyi-sulihoz hasonlóan) rögtön beazonosítható. A következő piros lesz? Vagy sárga?

 
Az írónő: Kalapos Éva, szabadúszó újságíró, imádja a filmeket és a sorozatokat, és meggyőződése, hogy a lelke mélyén egy életre megmaradt tinédzsernek. Nyíregyházán született, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium német-magyar két tannyelvű tagozatán érettségizett, majd hosszas útkeresés után a Károli Gáspár Reformárus Egyetem magyar szakán szerzett diplomát.Több mint 15 éve énekel különféle zenei formációkban, Másik Szoba nevű együttesével kortárs költők verseit dolgozzák fel.Irodalommal gyerekkora óta foglalkozik, utóbbi években több irodalmi elismerésben részesült. 

Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Manó könyvek
Eredeti megjelenés : 2014 

8/10

Kiera Cass: Az Elit, avagy a második menet

A könyv előző részét itt értékeltem: A Párválasztó

„Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.”

Fülszöveg:
A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK.
A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland.
De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani…

 „Mintha az Éhezők viadala (leszámítva a véres jeleneteket) és a Nagy Ő (leszámítva a véres jeleneteket) elegye lenne. Cass ügyesen szítja America és Maxon vágyát, de közben nem hagyja kialudni a lány első, tiltott szerelmének parazsát sem." – Publishers Weekly

 
Szerintem.... 

Ebben a könyvben láttam meg igazán, hogy az írónő tud úgy írni, mintha ő maga lenne a könyv. Mármint ezt nem úgy értem, hogy a könyv is tud írni, hanem hogy tökéletes tündérmese-feelinget tud kölcsönözni a könyvnek ezzel a stílussal. Szinte láttam magam előtt a csodaszép ruhákat, a káprázatos filmszerű helyszíneket, éreztem azokat a fenséges illatokat és néha úgy gondoltam, hogy az én cipősarkaim kopognak a palota kihalt folyosóin. (Pedig úgy nem könnyű belehelyezkedni egy könyvbe, ha az ember a metrón ül, és ráadásul mobilról olvas, de ennek a könyvnek mégis sikerült teljesen elvarázsolnia.) Ez a kötet ott kezdődik, ahol az előző abbamaradt. Abban, a tempóban, stílusban és ugyanazokkal a bonyodalmakkal.

 Főszereplőnk, America, öt lánnyal versenyez (na itt én is teljesen ledöbbentem, mikor fogytak el ennyire?) a koronáért. Mint ahogy már fentebb említettem, a könyv nem halad túl nagy tempóban, így aztán van időnk és energiánk a főhősnőnk hezitálásán rágódni, és persze vele együtt szenvedni. Nem tud dönteni (bevallom néha még én, a totális Maxon-fan is meginogtam) a két férfi között, hogy „kettesként”, katonafeleségként éljen-e nyugodt életet vagy hercegnéként próbálja meg ezt az elnyomó társadalmi rendszert megszüntetni. Neki mindkettő fontos. Az első nagy szerelmétől nem bír elszakadni, és az mindenképpen tesz is róla, hogy ez ne következzen be, főként amikor a hősnőnknek már egy ideje egy másik, a herceg felé is húz a szíve, mert mégis milyen lány lenne az, aki a nyugodt életet választja a világmegváltás helyett. Szóval végül is érthető, hogy ennyit hezitál, de ennyi idő már éppen elég volt, nagyon remélem. És ha America olvassa ezen soraimat, tekintsen vissza a bejegyzésem elején lévő idézetre és nézzen rá úgy, mintha ezeréves bölcsesség lenne. Köszönöm.

Tetszett nagyon, hogy a legtöbb szereplő a tündérmesék fekete-fehér világával szemben bonyolultabb személyiségnek bizonyult, jó volt látni, amikor elgyengült, vagy amikor végre kiállt azért, amiben hisz. Itt nem lehet igazán senkit se a jó, se a rossz oldalra sorolni, mindenkiben van jó és rossz is.

 Aztán egyszercsak belém nyilallt (pont a 4es6oson) a felismerés. A csudába, ez a világ kegyetlenebb, mint gondoltam. Ez a Párválasztó tulajdonképpen irgalmatlanul kemény harc a koronáért. Ha valaki megszegi a játékszabályokat, akkor azért kemény büntetés jár (lásd Marlee esetét). Rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem egy habos-babos tündérmese.

 Óriási bánatom viszont, hogy ebben a részben se tudtunk meg sokat a világukról, a hétköznapi élet apróságairól, vagy hogy máshol mi történik (csak egy icipicit). Szívesen belepillantottam volna mások fejébe (mondjuk a két férfiéba, bár aki tud angolul, azt vigasztalhatja a tudat, hogy Kiera Cass írt egy-egy novellát az ő szemszögükből.)

  

Borító: Ennek a sorozatnak, egyszerűen káprázatosak a borítói (a szívem mélyén mégiscsak habos-babos mesére vágytam volna?) Igen, tudom, hogy nagyon sok borítót imádok, de ez az egyik nagyon nagy kedvencem.

A könyv befejezése után is éreztem azt az „azonnal kérem a következő részt” érzést. De most már csak pár nap van a befejező kötet megjelenéséig így nyugodt szívvel várom hogy mikor csaphatok már le rá. (Május 6.)

Az írónő:
Kiera Cass a Radford University  diákja volt, jelenleg családjával a virginiai Blacksburgben él. A The Siren című fantasyregényét magánkiadásban jelentette meg 2009-ben. Kiera életében megközelítőleg tizennégy fiút csókolt meg. Egyikük sem volt herceg. Könyveiről, videóiról és sütiszeretetéről az olvasók a kieracass.com oldalon tudhatnak meg többet. 

Kiadó:Gabo

Oldalszám: 282

Eredeti cím:  Kiera Cass: The Elite

Eredeti megjelenés: 2013

Fordító: Gázsiti Mila

A következő rész  (azaz a harmadik) trailere:

 Úgy összeségében: 8/10

Maros Edit: A hűvösvölgyi suli avagy "egyedül nem megy"

 "A legszerethetőbb kamaszlányok a két Lotti óta."

Fülszöveg:
Kamasznak lenni nem könnyű. Először is ott vannak a felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és általában ki is mondják a véleményüket. Aztán az igazi ellenségek, a pattanások, amik a lehető legrosszabbkor tűnnek fel, hogy megnehezítsék az amúgy is bonyolult hétköznapokat. Na és akkor még nem beszéltünk a szerelemnek nevezett izéről, ami végképp érthetetlen és kiborító. A túlélésben sokat segít, ha az embernek vannak osztálytársai, ha elérhető a Facebook és van kivel chatelni a legégetőbb kérdésekről, illetve ha megfelelően élénk a fantázia – arra az esetre, ha feltétlenül ki kell találni, mondjuk egy kamu pasit cikis helyzetek megoldására. És sokszor jól jön egy ikertesó is.
A „Hűvösvölgyi suli” tizennégy éves ikrei a kamaszkor útvesztőiben barangolnak, néha kéz a kézben, néha nem szólok hozzád hangulatban, olykor pedig egymást kirángatva a csávából. Mikor mire van szükség.

Szerintem...

Tulajdonképpen mindhárom kötet ugyanarról szól: hogyan boldogul két kamasz az életben.
Szerintem én nem is nagyon tudnám megkülönböztetni a három kötet annyira egyformák. 

Sokszor túl gyorsan történnek a dolgok, néha zsúfolt, de vannak olyan fejezetek, amelyekben nem igazán történik semmi. Persze vágom, hogy ez a való élet vagy mifene, de azért az mégsem jó, ha az olvasó elunja magát a regény olvasása közben. Ennek ellenére nem egy rossz könyv, persze nem közelít meg egy világsikert, de azért határozottan élvezhető.

Nem is hasonlít annyira a Szent Johanna Gimire, pedig sokan írták róla és többeknek az a véleménye, hogy ez a regény mekkora koppintás. Ami pozitív, hogy ebben lényegesebben kevesebb volt a szenvedés, nyüglődés, noha a szerelmi bánat itt sem maradhatott el. 

A Hűvösvölgyi suli alapjaiban véve reális szituációkat felvonultató regény. Vannak benne persze kevésbé reális helyzetek is, például amikor kiderült, hogy a Dóri előtt ülő srác szintén egy ikerpár egyik tagja, és ő is és az ikertesója is helyes srácok, és még jó fejek is, akik simán belemennének egy ikerkapcsolatba. Ez ugyan kicsit abszurd, de legalább ellensúlyozza, hogy a szerelmi bonyodalmak egyébként nagyon kiszámíthatóak és talán túl sok a dráma is. Igaz, az még az ikertesók hétköznapjaiban is túl gyakori. (Én is szoktam veszekedni a tesómmal, de nem értem, hogy miért kell óriási patáliát csapni, ha két percre használatba veszik valakinek a fésűjét. Vagy mégis?...)

Karakterek:

Dóri és Nóri (egyből a híres ikerpár Mary és Ashley- Kate Olsen ugrott be). Ugyanúgy néznek ki, külsőleg és belsőleg is hasonlítanak (azért itt van némi eltérés hál istennek), de ami még nagyon fontos, tökéletesen ismerik egymást. (Igen, talán az hiányzott Szűcs Vanda könyvéből, hogy ki tudják találni egymás gondolatait, ez a titkos „ikerszupererő”.) Közös tulajdonságuk például a gyönyörű énekhang és a tehetség a zenéhez.

 

Dóri, az írópalánta, aki végtére is „megírta” ezt a regényt, vagyis a mindennapjaikat az ikertestvérével. Ő az aggódósabb iker, aki mint sokszor piszkálják is ezzel, nagyon hasonlít Anyára. Tehetsége van a dolgok félreértéséhez és a bénázáshoz. (Ezeket a szituációkat tényleg el lehetett képzelni, annyira bénák voltak, hogy már viccesek.) Viszont rá jellemző inkább a józan gondolkodás, és a veszélybe torkolló helyzetek átlátása.

Nóri, akinek minden álma az, hogy híres énekesnő legyen. Vagányabb, szeleburdibb és egy igazi belevaló karakter. Hiúbb, mint testvére és (sokkal jobban ért a sminkeléshez :D ) Mindene a zenélés és a zűrösebb szívügyek is általában őt sújtják (bár abból mindkettejüknek bőven kijut), végtére is ő kihasználhatóbb iker. 

Szívesen kipróbálnám, ezek után, milyen is ikernek lenni, hogy van egy ugyanolyan ember, mint te, aki jobban ismer téged, mint te magadat, de csak ha jófej is (vagy az azt jelenti, hogy én is? J. Hasonló az ízlésünk is, és szinte vonzzuk a többi ikerpárt 100 km-es körzetben. 

A második résztől kezdve kezdtem azt hinni, hogy az írónő csak magát szórakoztatja, a fiúnevekkel: erről tanúskodik a Béci, Rinci és Jácint név. 

Borító:

Pontosan sikerült vele tükrözni a könyvben rejlő tartalmat, ami így egy óriási csillagos ötöst érdemel. Vannak rajzok, amelyek tetszettek és olyanok is amik nem, de ez rendben van. A könyvvel kapcsolatban is kb. ugyanilyenek az érzéseim.

Eredeti megjelenés: 2012
Írónő: Maros Edit 
Kiadó: Studium Plusz
Oldalszám: 378 (első kötet)

Úgy mindent összevetve: 7/10

Anna és a nagy francia lamúúúr

 Fülszöveg:
Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Szerintem....

Amikor még csak a fülszöveget olvastam, nem keltette fel az érdeklődésemet ez a könyv, de beleolvasva egy egyszerű nyelvezetű és felépítésű, klisékkel teli regénnyel találtam szemben magam. Ez egy könnyed, csajos olvasmány, amit szerintem pont jókor olvastam (abban a korban vagyok és lelkileg is tökéletesen be tudtam fogadni). Szuper volt, megnevettetett (ami sokszor a fordításnak is köszönhető). A történet aranyos volt, és még csak a főszereplőnk sem volt reménytelen eset. A könyv nem valami rövid, az írónő nem sieti el a dolgokat, lassan, komótosan halad és így az ember biztosan nem kap szívrohamot. De mégiscsak, mindent összevetve ez egy jól megírt sablonsztori.

Adott egy lány, aki Párizsba költözik, hogy egy amerikai iskolába járjon. Alapjában véve nincs semmilyen különösen jó (és rossz) tulajdonsága sem. Kicsit hasonlított Renire a Szent Johanna Gimiből, mert sokat sírt és szenvedett, ami alapjáraton persze nem baj, csak ebből  túl sok volt. Szinte állandóan gyötörte valami. Viszont szimpatikus lett, mert kritikákat ír és mindenféle filmeket megnéz (filmmániás, akárcsak Flóra a D.A.C-ban). És persze adott egy helyes srác, aki tökéletesnek tűnik (és természetesen az is), mindene megvan, minimum két nyelven beszél, és jajj mindenképpen kell neki egy hangsúlyos gyengeség is, ami miatt még cukinak is tartjuk. (Elárulom, tériszonya van, akárcsak Négyesnek a Beavatottban.)

Borító: Nekem nem igazán jönnek be a Vöröspöttyös könyvek borítói, ez sem nyerte el a tetszésemet. Nem illett a történethez.

Itt a történet trailere:

Találtam tumblr oldalt is ahova csak a könyvvel kapcsolatos képeket válogatják ki

Itt nézheted!  

Írónő: 

Dél-Karolinában született és most Észak-Karolinában él férjével és macskájával. Tinédzser korában felnőtt könyveket olvasott, de egyszer egy barátnője elcipelte moziba a Neveletlen hercegnő naplójára és annyira megtetszett neki, hogy el is olvasta. Azóta csak tiniirodalmat olvas és ír. Egész életében könyvekkel dolgozott, volt könyvesbolti eladó, könyvtáros, majd végül író lett. Egy hónapot töltött Párizsban, úgy írta meg ezt a könyvet, nem nagyon tud franciául, ezért a barátai segítettek neki. Saját bevallása szerint a könyvében használt francia szavaknak a felét se tudja kiejteni.

Eredeti cím:  Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss
Eredeti megjelenés: 2010
Fordító: Pásztor Judit

A fordítás csodás volt. Szinte úgy éreztem, mintha magyarul írták volna.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám:  384 oldal

Úgy összeségében : 9/10 

10 tény rólam és könyvekről

1. Egy könyves kívánság: Több időt szeretnék, amit (a sok dolog mellett) olvasásra is tudok fordítani. Ilyenkor jönne jól Hermione időnyerője.

2. Egy könyves terv: El szeretném olvasni az összes kívánságlistán lévő könyvemet.

3. Aktuális olvasmány (cím nélkül): Aktuális olvasmányom egy fantasztikus sorozat második része, ami azért nem olyan jó, mint az első. (Viszont remélem, ezt is megfilmesítik.)

4. Előző olvasmány (cím nélkül): Az előző olvasmányom, szívszorító történet volt egy rokkant férfi és a gondozója között kialakuló szerelemről.

5. Mert számít a külső (ideális könyv kinézete): Keményborítós, letisztult külsővel, a borító pedig legyen színes és valamelyest passzoljon a többi könyvem közé. Ne legyen túl vaskos, de a vékony könyvek meg (szerintem) kevésbé vonzóak. A lapok pedig ne legyenek túl fehérek, mert azt nem olyan jó olvasni.

6.Illat (hogy szagolod meg a könyvet?): Végig szeretem pörgetni a lapokat és úgy beleszagolni. Szeretem, ha vannak rajta ajánlások, meg egy kis ismertető az íróról, mert így előtte és utána is könnyen tudom csekkolni azokat.

7. Könyvjelző: Én a házi, saját készítésűekért rajongok. Lassan az összes DIY könyvjelző ötletet kipróbáltam, néha egészen furcsa módszerekkel. (A családom nem nézett épelméjűnek,amikor egy kalapáccsal és egy deszkával vonultam a szobámba könyvjelzőt készíteni.)

8. Kedvenc olvasó póz: Legjobban a ablakpárkányon szeretek olvasni, vagy fotelben, felhúzott lábakkal. De állandóan elgémberedek, így általában forgolódom, mozgolódom, és van, hogy járkálok a kezemben a könyvvel.

9. Hol? Mikor?: Jó időben a párkányon, de ha az idő ezt nem engedi meg akkor a fotelben, a nappaliban vagy a szobámban a babzsákfotelben. Szerintem olvasni a hajnali órákban a legjobb. Amikor a könyvre rátűz az első napsugár. (És kiégeti a szemem, egy átolvasott éjszaka után…)

10. A könyvben hol?:A felénél, mert ott kezd igazán beindulni a történet és innen már csak egy pár oldal és megtudjuk hogy végződik az egész.

forrás: http://macooka.blogspot.hu/2014/03/10-teny-rolam-es-konyvekrol.html