Let's kifli

Kovács Eszter könyve

Fülszöveg:
Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban. 

Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli!

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne..

„Az angol kanalakat bújtat össze, a magyar kifliket, kicsit és nagyot. A lány hosszasan magyarázta, hogyan is kell elképzelni, mert London a péksütemények terén elég rosszul áll, kiflit még hírből sem. Az első adandó alkalommal pedig hozott is egy párat, megszemlélni, megkóstolni, kicsit száraz, kicsit vizes, de a miénk. Azokon a ritka estéken a camberwelli tetőszoba tévéjének kékes homályában súgta oda Allen a lánynak, aki már a választott film felénél elaludt, hogy: „let's kifli!”

Tulajdonképpen nem erre számítottam, azt vártam, hogy most kapok egy kis „merre menjek tovább?” „miért pont London?”propagandát, hogy leírják majd, mi motiválta a főhőst,(hogy elhagyja az országot,) hogy az írónő beavat minket az angolok szokásaiba, életébe, de nem. (Néha megemlíti, hogy „az angolok érdekesek/furák” de nem ír magyarázatot, ITT viszont találtam egy listát a furcsaságaikról.)

De ennek a könyvnek nyilván nem ez volt a célja. Nem az idegen földön való boldogulás nehézségéről szól elsősorban, hanem arról, hogy milyen nehéz megtalálni helyünket a világban és ez mennyire független az aktuális földrajzi helyzetünktől. Megismerjük egy Angliába költözött átlagos lány mindennapjait, megmutatja a beilleszkedés nehézségeit is, de azt is, hogy bárhol érhet minket szerelmi csalódás.

A főhőst az írónő mindvégig „a lány” ként említi, nevét nem tudjuk, tulajdonképpen az ő szemén keresztül vizsgáljuk a dolgokat, így aztán a gondolatait ismerjük, de azt nem tudnánk megmondani, hogy a haja például milyen színű. Ilyen könyvet még nem olvastam, mindig ismertem valamennyire a főszereplő külsejét, itt az író nem törődődik efféle mellékes részletekkel. Teljesen a fantáziámra volt bízva a dolog, könnyebben a helyébe tudtam magam képzelni, szerintem ez egy fontos kapocs az olvasók és a történet között.

Tetszett a történetek fűzére, bár nehéz átlátni miért pont ebben a sorrendben követik egymást a fejezetek. Még nem sikerült felfejtenem a gondolatmenetet (pedig úgy tűnik, hogy nagyon ki van találva!), de legalább nem olyan regény, aminek a végét (és az oda vezető út minden állomását) már a második fejezet után lehet sejteni, mit sejteni! – tudni.

A könyvnek tehát hatalmas előnye, hogy nagyon személyes a hangvétele, valódi a története (elhiszem, hogy saját tapasztalatait szövi bele), de a bonyolult vagy nehezen kiismerhető szerkezet viszont akár hátrányára is, arról nem is beszélve, hogy nagyon-nagyon rövid (csak 190 kisméretű oldal).

Rövid könyvről rövid bejegyzés. Várom már a sorozat következő részét.

Kiadás éve: 2015

Kiadó: Atheneum

Oldalszám: 192
Képek forrása: weheartit.com

Úgy összességében: 7/10

TOP 5 könyves holmi

Szerintem minden könyvmoly örülne, ha ilyen holmikat találna a fa alatt, (avagy mit vegyél egy igazi könyvmolynak karácsonyra. ) Mert milyen király lenne...

1. A kedvenc könyveimmel takarózni? 
   
2. Egy könyvből szedni a zsepiket?
   
3. Háton fekve, kézfájás nélkül olvasni? 
   
4. Egy kényelmes könyvön aludni?
   
5. Vagy egy könyv kinézető sátorban aludni?
   

+ Vicces feliratú bögre

+ Régi könyv illatú gyertya

Képek forrása: pinterest.com weheartit.com noklapjacafe.com   boredpanda.com

Illúzió avagy "Nesze neked, popsztárélet"

Fülszöveg:
Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…
Leiner Laura újabb könyve.

Pont a múlt héten számoltam utána, hogy ez hányadik LL könyvem. Nem gondoltam volna, de már a 15 és ez engem is meglepett. Nagyon úgy tűnik, hogy Laura végig kíséri az egész tinédzserkoromat: olvastam már tőle a Szent Johannáról, fesztiváloztam, szilvesztereztem, több tehetségkutatónyi időt végigizgultam és még mindig tud, ha nem is feltétlen drasztikusan mást, de újabbat mutatni.

Ebben a kötetben is folytatódott Bexi története, a téma tehát újra a tinisztárság és annak az árnyoldalai. Bexi megint a tehetségkutatós felhajtás és a szerelmek között őrlődik. Az első fejezet elég mélyről indít, ami voltaképpen bíztató, mert innen csak felfelé vezethet az út… Főszereplőnk mélyponton van, mindenből elege van, szenved. Ennek kicsit örültem is, mert ebben is van valami igazán tinis és mikor már kezdtem volna elhinni, hogy ez most egy olyan történet lesz, ahol a csaj egy egész köteten keresztül magában tépelődik, akkor Laura behozza a hatalmas rózsaszín boldogságbuborékot és megpróbálja beleerőltetni Bexit. Ez azonban nem sikerül valami jól, mert egy kis darabkája, az orra vagy a fülcimpája, mindig kilóg a buborékból és akkor megérezzük, hogy milyen a kegyetlen valóság, ami a buborékon kívül van. Eközben nekünk, átlagos tiniknek igyekszik bemutatni a sztárélet bonyodalmait, például hogy nem mindegy, hányat adsz el a lemezedből, hogy hova hívnak, hogy mennyit keresel és még az sem, hogy kivel fotóznak le. Ebben a kötetben főleg mindennek a sötét oldalát mutatja (lásd a sok szenvedés Geri miatt), és azt, hogy azért egy „celeb” sem tehet meg mindent. Azért megvannak a három kötet óta állandóan visszatérő (pozitív) hozadékai is a csillogásnak, mint például a „premier előtti vetítés” „szponzorcuccok” vagy a „jegyek bárhová”. 

Bexi továbbra is semleges szereplő marad, valahogy nem lehet hozzá közelebb kerülni, nincs ami különösebben izgalmassá tenné a karakterét. Szerintem a csajban nincs semmi extra. Teljesen átlagos tini, mint Leiner Laura legtöbb főszereplője. Énekelget, dalokat ír, szenved aztán boldog, ennyi.

Nagy Márk, a SRÁC (csupa nagybetűvel) továbbra is idegesítő, szerethetetlen alak. Borzalmasan buta, de jó szándékú. Nekem még mindig nem sikerült megkedvelnem. (De az olvasók nagy része, ha jól láttam igazi „Márker” és még matricákat is gyűjtene róla, ha lehetne.)

Körte, a család, ASZÁDÉK, Evelin minden mellékszereplőnek pont annyi rivaldafény jutott amennyi kellett, egy picivel sem több, tudjuk, hogy ott vannak, de mégsem látjuk őket sosem igazán. Van köztük komoly, vicces, barátságos, cuki, érthetetlen. mindenkinek elég egy erős tulajdonság, amivel még épp beazonosítható marad.

A könyv mindezek ellenére olvastatja magát. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy a megszokás vagy a sorozatfüggőség-e az, ami miatt elolvasom az egyébként nem is szimpatikus főszereplők további hányattatásait? Talán, mint minden eddigi könyvét, a humora menti meg. A tipikus Laurás humoron nem is tudok magamban nevetni, és ez annyira feldobja a történetet, hogy a végén még meg is szeretem. Mindenesetre lesz még alkalom, hogy ezen rágódjak, mert mint az előzőek, ez is hosszú sorozatnak ígérkezik.  

A borító borzalmasan fest. No comment.

Kiadás éve: 2015
Kiadó: L&L kiadó
Oldalszám 424 oldal
Képek forrása: weheart.com

Összeségében: 5/10

5 bekuckózós könyv télre

Gondoltam, hogy mivel már volt advent első vasárnapja, illene összeírnom 5 olyan könyvet, amit téli olvasásra ajánlok. Mivel most jön szerintem az évnek az az időszaka, amikor az ember nem is vágyik másra csak, hogy bekucorodhasson egy kényelmes fotelba, forró kávéval vagy teával hogy olvashasson, (mert kint olyan farkasordító hideg van,) összeírtam 5 "otthonbekuckózós" könyvet december-január-februárra.

1.  Jane Austen: Emma (Több mint 500 oldal, romantika, 18. század, lassú nyugodt folyása az eseményeknek, több mint pihentető.) 
2. Agatha Christie: Életem (Szintén több mint 500 oldal, érdekes emlékezések egy izgalmas életre, kihagyhatatlan pláne azoknak, akik szeretik a krimijeit. )
3. Joanna Harris: Csokoládé (Könyv csokoládékról és más édességekről, regényesen, és a film is fantasztikus. )
4. Muriel Barbery : A sündisznó eleganciája (Érdekes, furcsa regény, Párizsban tele életigenléssel és eleganciával.)
5. Kemény Zsófi: Én még sosem  (Ez a könyv talán egy kicsit kilóg a sorból a pörgésével, a kamaszságával, az útkeresésével, de tökéletes két ünnep közötti könyv.)

 

Németh Eszter: Kötéltánc

Fülszöveg: Konrád Lia tizenhét éves vidéki lány. A fullasztó kisvárosi környezetben hiába keresi az egyensúlyt két élet, két fiú, de legfőképp a külvilág és saját elvárásai között. Torz tükörben látja önmagát, titkos blogjában vall arról, hogyan hagyják cserben egymás után szülei és barátai…

Németh Eszter blogregényében megdöbbentő hitelességgel mutatja be az 1995 után született digitális generáció útkeresését.

Szerintem..

Utálom az olyan könyveket, amiknek nem az a vége, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Valószínűleg azért mert engem a rossz dolgok nagyon megviselnek, kiszakítanak a kis biztonságos világomból, az arcomba vágják a kemény valót.  Viszont meg kéne tanulnom elfogadni a világot, így ahogy van, nem szabadna azt képzelnem, hogy az „egyszer minden jóra fordul” minden esetben érvényes. Talán épp ezért volt az az első mondatom Németh Eszter könyve után, hogy „ebből ennyi elég is volt, soha többé olyan könyv, aminek gyógyszer van a borítóján”. Félek attól, hogy tehetetlen vagyok, hogy nem szólhatok bele a történésekbe, hogy látnom kell, ahogy egy szereplő csúszik lefelé és nem rázhatom meg, hogy „Térj már észhez!” hanem csak csendben figyelhetem a pálya széléről.

Ritkán olvasok olyan könyvet, ami falun játszódik (talán a legutóbbi az Grecsó Krisztián Megyek utánad c. könyve volt) de mindig nagyon elvarázsol. A kis helyeknek teljesen más hangulata van, mint Budapestnek, nyugodtabb. Itt mindenki ismer mindenkit már kisgyerek kora óta, biztonság van, nagymamák, és persze utolsó busz és sokszor nagyon kilátástalan jövőkép.

Amilyen Liának is van, aki minden jel szerint depressziós. Az önbizalomhiány, a legkevésbé sem meleg és támogató családi háttér, egy agresszív társ, mind csak hozzásegítette ehhez. Erre a megállapításra azonban csak a könyv háromnegyede felé jutottam és szidtam magamat, hogy eddig ez, hogy nem tűnt fel?.

Főszereplőnk blogot vezet. Eleinte nehéz volt felvennem a bejegyzések ritmusát, csapongott az érzések, beszélgetések és a gondolatok között. Lassan azért összeálltak a dolgok, a sok karakter közül kisilabizáltam, hogy kit honnan ismerünk, milyen vele Lia kapcsolata, de sajnos ebben a borító belsején látható kis ábra sem segít valami sokat.  A könyvben helyet kap a szerelem, az állandó félreértések, de hogy ne csak az érem egyik oldalát lássuk, csetelések is vannak, ráadásul éppen MOST játszódik. Nemcsak mert beveti a virtuális kommunikáció minden válfaját. (Van itt minden, mint a búcsúban: Facebook, Instagram, Pinterest, Skype, Whatsup, Twitter - ami közben vicces is pont egy leghagyományosabb a könyv esetében). A történet viszont tényleg 2015 szeptemberében kezdődik és januárban van vége.  Nagyon durva a könyvbéli bejegyzést a dátum szerinti napján olvasni (ez egyrészt még inkább segíti a belehelyezkedést, másrészt viszont a tehetetlenség érzését is növeli) viszont ezt még maximum három hónapig tapasztalhatják meg az olvasók, aztán ez a kis trükk elveszíti varázsát. De ez is valahogy azt az érzést erősíti bennem, hogy a szerző nagyon tudatosan építette fel nemcsak a történetet (amiben minden brutális téma a depressziótól a bántalmazásig helyet kap), hanem precízen kiszámította, hogy mivel milyen hatást érhet el. Azért szerencsére nem egy pszichológiai kézikönyvre, vagy esetleírásra hasonlít, mert kamaszos a hangvétele.

A regény sok Shakespeare idézetet tartalmaz, ami felpezsdítette nekem az egész melankolikus hangulatát (bár ha meggondolom Shakespeare-nél sem ritka a tragikus végkifejlet.)

És ha a borítót alaposabban megnézem, nem is lepődtem volna a végén, mert a borító nem hagy kétséget a felől, hogy mit is fogunk olvasni. Illik a könyvhöz. 

Kép forrása: Móra Kiadó

Írónő: 

"Németh Eszter 1980-ban született egy kisalföldi városban. Hivatására nézve tanár. 2008 óta foglalkozik gyerekirodalommal. A Könyvmutatványosok nevű gyerekirodalmi portál alapítója és szerkesztője, emellett számos online folyóiratnál jelennek meg recenziói, kritikái. A Kötéltánc az első könyve."  (Móra kiadó)

Megjelenés éve: 2015

Kiadó: Móra

Oldalszám: 224 oldal

Összességében 7/10